Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

5. szám - Faludi Gábor–Szádeczky Attila: Az 1956. évi jeges árvíz a Duna magyarországi déli szakaszán (Dokumentumok, visszaemlékezések)

Az 1956- cvi jeges árvíz a Dunán 303 Iámmal megérkezett a víz, és a szemük láttára omlott össze a házsor. A baromfik a kerti fákra menekültek, a lakók pedig máról holnapra kereshettek új otthont. Ez az árvízkatasztrófa szörnyűsége, ami több ezer családot sújtott 1956. kora tava­szán" Dr. Wisnovszky Iván "A mohácsi oldalon folyó eseményekről az ott kialakult helyzetről sem a hadosztályparancsnoknak, sem a hadosztály törzsnek nincs semmiféle információja". Nemes Imre "A mentési munkálatokat Mohács-szigetről azonnal meg­kezdtük. Szomorú tény volt, hogy a polgárok által mentett kolbász-szalonna-sonkából katonáink egy falatot sem kaptak Mivel élelmezésünk gyér volt, Pécsről egy ávós alezredes egy teherautó élelmet hozott. Megjegyzem, se telefon-, se rádió összeköttetésem nem volt senkivel. A mentési munká­kat úgy, ahogy tudtuk, éjjel-nappal folytattuk." Varga Tibor "Külön kell szólnom a legdélebbi magyarországi község, Hercegszántó védelméről. A határon túlról visszaduzzasztó Duna-víz egy völgyeleten át folyhatott volna rá a lakott terü­let egy részére. Az árvíz után értesülhettem csak, hogy Wis­novszky Iván barátom volt a völgyeletet keresztező töltés é­pítésének megtervezője és végrehajtója, Tarczy Sándor és Lenkey Tibor a munka további irányítói. Ebből a herceg­szántói iskolába települve - ahol a fűtés és élelmezésünk is akadozott - csak a következők váltak számomra is tudatossá: Valamelyik este a községi hangosbeszélő "veszélyben községünk" szavak gyakori ismétlésével riadt hangon min­den helyi felnőtt férfi-lakost (lapáttal, ásóval felszerelkezve) sürgősen a főtérre hívott. Tarczy Sándor az előző napon járt Hercegszántón. (Véletlenül) én is találkozhattam vele. Tisz­táztuk a kormánybiztos megbízottjától kapott, védelmet irá­nyító beosztását, s megbeszéltük, hogy éjjel én is szolgálatba állok az épülő, a községet délről védő keresztgátnál Közben Hercegszántóra érkezett a győri igazgatóság autóbuszán Sü­meghy Mihály mérnök (akivel azután összesen három árvíz­védekezésen dolgoztam együtt) egy csoport vízügyi dolgo­zóval. Hozzá - és embereihez - csatlakoztam. Mielőtt kimen­tünk volna a keresztgáthoz, az ő gyors intézkedése nyomán hazaküldtünk minden fölösleges helyi lapátost. Megtartottuk a földmunkában jártas kisebb létszámú csoportot, és meg­szerveztük a billenő teherautók körforgalmát a főtéri homok­nyerő helytől a kereszttöltés túlvégéig, a homok, illetve a ho­mokzsákok lerakásáig, s az üres autók visszatértéig. (1965­ben - amely árvízvédekezésben szintén résztvettem - saját ásványrárói védszakaszán Sümeghy Mihály hasonló körfor­galommal, hosszabb védszakaszon is mintaszerűen meg­szervezte a homokzsák töltésére szolgáló anyag folyamatos szállítását). Hideg, havas és szeles éjszaka volt, a legzordabb talán az egész árvízvédekezés során. A kereszttöltés kétség­telenül felépült, és csak a kívül maradt házak roskadtak ösz­sze - szemünk láttára. Hercegszántó viszont sikeresen meg­menekült az elöntéstől. Dr. Vágás István "A karapancsai szivattyútelepről: a nagy lendülettel érke­ző víz a beölezett fát magával vitte a mai Jugoszlávia terüle­tére. Szüleim egy hétig éltek a padláson kialakított szükség­lakásban, miután a kitelepítésben tevékenykedő katonák pa­rancsnoka intézkedett a család Hercegszántóra történő bete­lepítéséről. A katonák éjjel-nappal járőröztek motorcsónak­kal és a bajba kerülteket mentették. Az árvíz megérkezését követő 2-3 órán belül a budzsaki tanyavilág vertfalu épületei összedőltek. Csak a tégla épületek maradtak meg. (A kara­pancsai kastély és a régi hercegi épületek, Hódunán a mag­tár és a szivattyútelep). Hercegszántóra menekítették ki Ho­morúd települést is. Igen komoly gondot okozott az akkori vezetésnek a menekültek ellátása Húsvétkor még csónakkal kötöttünk ki a lakás bejáratánál". Bognár József "Személyes élményt jelentett az együttműködőkkel kap­csolatban Törőcsik Gyula főmérnök, akkori hivatali elöljá­róm, aki a védekezés során mindig tudta mit célszerű csele­kedni, és határozott intézkedései egész életre irányt mutattak a vízkár elhárítása során. Igen imponáló volt a tassi árvízka­tasztrófa bekövetkezése után dr Horváth Sándor szakértő higgadt helyzetértékelése és tanácsadása a védelem vezető­jének, Dégen Imre főigazgatónak. Mód felett imponáló volt Ihrig Dénes bajai kormánybiztos-helyettesnek higgadt irányí­tása a katasztrófa tetőzése idején, aki hasznosítani tudta tár­sulat-vezetési helyi tapasztalatait bölcs intézkedésekkel Nem felejthetem el Stimm Miklós győri mérnök határozott értékeléseit és cselekedeteit a Deák Ferenc zsilip védelmé­ben. Végül említem Tarczi Sándor mérnök határozottságát, aki megtalálta a tárgyalás jó hangvételét akkor is, amikor a határőrség lelövéssel fenyegette meg az embermentő cselek­vés idején. Sajnos, többször annyira fokozta beszéd-gyorsa­ságát (féktelen hadarását), hogy iránymutatását megértés hi­ányában csak hézagosan teljesíthettem Igaz, így a cél teljesí­tése mindig sikeres volt". Dr. Wisnovszky Iván "A családok javarészét mér két nappal a robbantás előtt kivitték a veszélyes területekről. A robbantás előtt hatalmas rohangálás kezdődött, az emberek menekültek a gátakról, ta­nyákról, sokszor egy élet munkáját hátrahagyva A robbantás után 6-7 m magas, jeges vízoszlop zúdult az ártérbe, a ki­sebb tanyákat, a jószágokat maga előtt söpörve. Volt aki a végsőkig várt a meneküléssel, aztán versenyfutás kezdődött gyalogosan, lovas kocsival. A víz bőgött, s már mindenki csak egy valamit akart menteni, az életét. Volt ott egy Szlo­vákiából áttelepített testvérpár, V-ék. Ők elkéstek - talán fél­tek megint menekülni. Május elsején mehettünk vissza szét­nézni a tanyán. Semmink sem maradt. Anyám terítőn nyúj­tott tésztát literes üveggel. A legszörnyűbb a sok elpusztult állat felfúvódott teteme volt. Azt nem lehet elfelejteni. Volt egy nagyon vad, afféle tanyai kutyánk. Láncra volt kötve a szilvafához. Szerencsére a lánc elég hosszú volt, a fa tetejé­ről szedték fel a csónakba. Nem volt az többet se vad, se mérges. Az udvarban 5 méter magas víz állt, de bent a szo­bában is elérte a 3 métert" Bari Józsefné Nagy Mária „Az 1956. évi jeges árvíz bizonyosan nem ismétlődhet meg maradéktalanul. Arra azonban számítanunk kell, hogy a hideg idő okozta sajátos katasztrófák előfordulhatnak ha­zánkban, máshol, és más vízkárt okozó jelenségekkel. A vé­dekezés sikerének alapja az előjelek szakértő érzékelése, a védekezés szervezettsége és gyorsasága Fontos, hogy az ar­ra hivatottak legyenek képesek hatékony együttműködésre, önzetlen áldozatkészséggel vegyítve. Álljanak rendelkezésre a kárelhárítás eszközei". Dr. Wisnovszky Iván "A jeges árvizek ugyan elég ritkán fordulnak elő, mégsem lehetetlenek. A Duna mentén kétségtelenül ma (2002-ben) lényegesen nagyobb a biztonság, mint 1956-ban. A töltések mintegy 2 méterrel magasabbak, kellően testesebbek azóta Jégtörő flotta is működik a Dunán, és az sem közömbös, hogy az ausztriai vízerőművek a jegesedést korlátozzák, ez­zel is enyhítve a magyar folyószakasz terhelését. A vízügyi szolgálat vezetője már az 1960-as évtizedben elérte az árvízvédekezések kettős, vagy többszörös irányítá­sának megszüntetését. A hatóságok, segéderők azóta elis­merték, hogy csak a vízügyi szervezet szakszerű irányításá­val lehet eredményes bármely árvízvédekezés. A védszakasz illetve a vízügyi igazgatóság védelemvezetőjének, a szükség esetén kinevezendő kormánybiztos vezetésének egysége

Next

/
Oldalképek
Tartalom