Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
123 r Előbevonat és üledék ETS-aktivitása a Tiszában és Tisza-völgyi holt medrekben Szabó Marianne, Kiss Magdolna, Keresztúri Péter, Deák Csaba, Lakatos Gyula Debreceni Egyetem, Alkalmazott Ökológiai Tanszék, 4010. Debrecen, Pf.: 22. e-mail: szama@delfin.klte.hu Kivonat: Az élőbevonat azoknak a szervezeteknek az együttese, amelyek a vlzfenéktől eltérő anyagú, attól jól elkülöníthető vlz alatti szilárd alzatokon találhatók (Dussart, 1966, Lakatos, 1976). Az élőbevonatnak a rögzültén élő szervezetek mellett időszakosan szabadon mozgó tagjai is vannak. Az élőbevonat autotróf tagjai szerves anyagot és oxigént termelnek a fényenergia megkötésével és a szervetlen növényi tápanyagok felvételével; a megtermelt szerves anyag jelentős táplálékforrás az élőbevonat zoo-szervezetei és más heterotróf közösségek szervezetei számára. A Szamos és a Tisza vízi élővilágát 2000-ben ért cianid-mérgezésnek egyaránt voltak látványos következményei, mint például a halpusztulás, de ekkor kevesebb szó esett a folyók egyéb, nem gerinces élőlényeiről, ezért tartjuk fontosnak az élőbevonat és a part közeli üledék bentikus szervezeteinek vizsgálatát. A Tisza és a mellékfolyóinak vlz alatti alzatairól gyűjtött élőbevonat fontos bioindikátora a lezajlott folyamatoknak, mint a márciusi nehézfém szennyezésnek, hiszen ezek a szervezetek az alzaton rögzülnek és nem képesek elmenekülni, de ezek a fontos alkotói a vízi táplálék-hálózatnak is, ezírt lényeges szerepet kell, hogy kapjanak a biológiai ill. ökológiai monitorozásban Kulcsszavak: Tisza, holtmedrek, bevonat, üledék, ETS- aktivitás Bevezetés Az élőbevonat baktérium-, gomba- és zoo-szervezetei az odasodródó, a kiülepedő szerves anyagot ill. törmeléket is hasznosítják, és ezáltal szoros kapcsolatban vannak környezetükkel, valamint részt vesznek a vizek természetes tisztulási folyamataiban. Az utóbbi szerepük részét képezik a víz alatti felületeken kialakult bevonaton vagy bevonatban lejátszódó fiziko-kémiai, kémiai folyamatok (pl. adszorpció, reszorpció, csapadékképzés, stb.), de nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a élőbevonat a vízi állatok számára nemcsak táplálékforrást, hanem alzatot is jelent az alzat nélküli víztömegben. Anyag és módszer Az élőbevonat mintavételeinket 2000 és 2001 nyarán gyűjtöttük. Előbevonat mintákat természetes alzatról (növényzet, faág, stb.), és mesterséges alzatról (különböző műtárgyak) 15 tiszai és 13 holtág mintavételi helyen vettük. Különbséget tettünk a növényről vett élőbevonat (epifiton), faágról (epixilon), a kőről gyűjtött (epiliton) és a fém tárgyakról vett (epimetalon) minták között. A begyűjtött élőbevonat mintákból meghatároztuk a nedves és száraz tömeget, s az erre kapott értékekre határoztuk meg mintáink ETS aktivitását (Kenner és Ahmed, 1975). A vízi növényzet állomány szerkezetéről és a vízkémiai paraméterekről is tájékozódtunk helyszíni, ill. laboratóriumi mérésekkel. A mintavételeink időpontjait egyeztettük a vízkémiai és az üledék/iszap mintavételekkel, amit a KÖFE-k végeztek. Az üledék mintáinkat 8 tiszai mintavételi helyen gyűjtöttük. A helyszínen meghatároztuk a vízkémiai paramétereket és feljegyeztük a vízi és a vízhez kötődő növények fajait. Laboratóriumban meghatároztuk a mintáink ETS (electron transport system) -aktivitását, amely az anyagcsere intenzitását jelzi. ETS-aktivitás az élő szervezetek biológiai oxigén kapacitását adja meg. Az ETS - vizsgálatot széles körben alkalmazzuk a vízi szervezetek metabolizmusnak mérésére. A mintavételi helyeket az 1. ábra szemlélteti. Eredmények A fűzfa ágáról (Salix sp.) gyűjtött élőbevonatra a nagy tömegű, szervetlen anyagú és heterotróf bevonat típus volt általában a jellemző, ahol a víz erős sodrása csak a kis tömegű, szervetlen jellegű bevonat típus kialakulását tette lehetővé. A vízfolyások part-közeli alzatainak élőbevonat struktúráját és hozzáférhető környezeti források mennyisége és minősége határozza meg (mint a növényi tápanyag, fény, alzat, stb.), valamint a zavaró (diszturbens) tényezők, mint az áradás és a vízi gerinctelenek legelése, ami alga biomassza vesztességhez vezethet. Az áradás okozta befolyásoló szerep, a nyári kis vizes időszakban történő mintavétellel kontrollálható, de ekkor meg a túlzott vízszint csökkenés okozhat drasztikus változást az élőbevonatra. A víz alatti fűzfa ágak alkalmas alzatnak bizonyultak vizsgálatainkban. A fűzfa ágak nagytömegű élőbevonata a Szamos és a középső Tisza szakaszon jellemző és ez számunkra egyrészt indikátor értékű, másrészt a 20 mg/m 2 klorofill-a mennyiség révén a fotoszintézis során termelt oxigén fontosságára és a perifitikus algák táplálék bázis szerepére utalhatunk. Cl Szamos. Csongor C2 Szamos, Tunyogmatolca C3 Tiaza, Tlazabocs C4 Túr, Sonkád C5 Kraszna, Kocsord C8 Tiaza, LOnya C9 Tisza. Tuzsér C10 Tisza, Domríd C11 Tiaza. Tiszabercal C12 Tisza. Balsa C13 Tisza, Tokaj C14 Bodrog. Toka) C15 Tisza, Tlszalok C16 Tisza, Polgár Cl 7 Tisza, Tiszacsege C18 Tiaza, Tiszafüred C19 Tisza. KiskOro C20 Tisza , Tiszaroff C21 Tisza, TlszspüspOkl C22 Tisza, Tiszaug H10 Rakamazi Nagy-morotva, Rakamaz H11 Szög-legelöi Holt-Tisza H12 Tiszalöki, Holt-Tisza, Tiszalök H13 Tiszadadai Darab-Tisza, Tiszadada Ht4 Tiszadob Darab-Tisza, Tiszadob H;5 Tiszacsegei Mlska-íoki Holt-Tiiza, Tiszacsege H16 Lakitelekl-noKág. bi'd. Lakitelek Hl7 Tiszaalpiri-holtág H18 Zsupsziget-holtág Hl9 Labodari-holtág H20 Osztóra i-holtig H21 Mártilyi-boltág H22 Kdrtvélyesi-holtáq 1. ábr a Mintavételi helyek a Tiszán és mellékfolyóin, holtágakon Az élőbevonat jelenléte, ETS-aktivitása jelzi, hogy a levonult cianid és nehézfém szennyezés után letális hatású toxikusság nincs. A bevonatminták ETS-aktivitás eredményei (2. és 3. ábra) közül a fűzről vett bevonatoknál a Szamos és a Túr-folyó, a Tiszánál Lónya, Tiszacsege, Tiszafüred és Kiskörénél volt magas az ETS-aktivitás értéke. A holtágakon a Tiszaalpári, Zsupsziget és Labodári-holtágak kivételével mindenhol magas értékeket kaptunk.
