Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
153 A pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni Czerniavsky, 1882, Crustacea: Mysidacea) mennyisége és anyagforgalma a Balaton északi partjai mentén Szalontai Krisztina - B. Muskó Ilona - G.-Tóth László MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany Kivonat: A L. benedeni balatoni állomány sűrűségének, biomasszájának, és szénfluxusának becslésére 2000. május és 2001. augusztus között 3-4 hetente gyűjtöttünk litorális zooplanktont Tihanynál a köves parti övben, és három alkalommal kvantitatív hínármintát a bevonatlakó állatokkal együtt a Balaton északi partja mentén négy reprezentatív hinárosban. A populáció sűrűség a 0.5 m széles köves litorális övben 25-826 egyed m"\ és a hínárosokban 275-29195 egyed m' 2 között változott. A testhossz, a száraz tömeg, az oxigénfogyasztás és a vízhőmérséklet között korábban megállapított funkcionális összefüggések alapján (Szalontai és mtsai 2000) becsültük a balatoni populációk biomasszáját és napi légzési szénveszteségét. Ennek alapján a L. benedeni a Balatonban a víz hőmérsékletétől függően széntartalma 0.82-34.3 %-át égeti el naponta. A populációk biomasszája szezonálisan 0.655-26 mg száraz tömeg m' 2 közötti volt a köves parti övben, és 111.62-9214 mg száraz tömeg m' 2 közötti a hínárosokban. A populációk napi légzési szénvesztesége 0.0017 és 4.83 mgC m " 2 nap' 1 közötti volt a köves parti övben, illetve 6.94-299.15 mgC m 2 nap" 1 között változott a vízi növényzetben. Ezen értékek a balatoni populációk minimális táplálékigényének felelnek meg élőhelyükön. A L benedeni nyáron a hínármezőkben sokkal nagyobb sűrűségben él, mint közvetlenül a köves partok mentén. A balatoni populációk sűrűsége március és május között a legkisebb és a késő nyári időszakban a legnagyobb. A petés nőstények május elején jelennek meg a tóban és novemberig reprodukálnak. Limnomysis benedeni Czern., populáció sűrűség, biomassza, köves parti táj, hínáros, (napi) légzési szénveszteség Kulcsszavak: Bevezetés A L. benedeni-t a Balatonba 1950-ben sikeresen telepítette be Woynarovich (1952) a Soroksári Duna-ágból. Azóta többen kimutatták, hogy e „közepes" rákra a balatoni halivadék valóban ráutalt, mert a béltartalmakból rendszeresen előkerül (Tölg 1959, Bíró 1974). Ezen kívül a faj napjainkban is folyamatosan terjed Európában, s mindenütt a bentikus és pelagikus rendszerek összekötő láncszeme a táplálékhálózatban ( Wittmann 1995, Roast és mtsai 1998, Kelleher és mtsai 1999, Wooldridge 2000). Korábban meghatároztuk a pontusi tanúrák testhossz-száraz tömeg összefüggését és több ezer különböző méretű, Balatonból gyűjtött egyed oxigénfogyasztását 15, 20 és 23°C-on (Szalontai és mtsai 2000). Jelen munkánkban további hőmérsékleteken mutatjuk be a faj oxigén fogyasztását, valamint a L. benedeni első tematikus szezonális állomány-becslését adjuk a Balaton északi partjai mentén. Továbbá, a korábban megállapított funkcionális összefüggések felhasználásával becsüljük a populációk biomasszáját és szénfluxusát. A szezonális populáció dinamikát egy éven át, Tihanyban vizsgáltuk a köves part mentén. Az állomány elterjedését a Balaton különböző trofitású területén található négy hinárosban mértük fel. így ezen vizsgálataink egyúttal a két eltérő élőhely állományának összehasonlítására irányultak. Anyag és módszer Az oxigénfogyasztás és a hőmérséklet összefüggését ezúttal a 0, 5 és 10°C-on vizsgáltuk a Winkler-módszerrel (Winkler 1888). Az egész éves állományfelméréshez a tihanyi hajóállomás partja mentén gyűjtöttünk állatokat 300 pm lyukbőségü, 0.5 x 0.5 m-es keretbe foglalt nyeles planktonhálóval, az alzat feletti fél méteres magasságban, átlagosan 40 méter hosszan, 2000 júliusa és 2001 júliusa között, három-négy hetente. A hálóhúzás hosszát lemértük, és feljegyeztük a vízhőmérsékletet. Az állatokat 10 %-os formalin oldatban tartósítottuk. Emellett 2000 májusa és októbere között három alkalommal a Balaton négy, különböző trofitású pontján vízi növényzetet gyűjtöttünk a Bíró és Gulyás (1974) által alkalmazott módszer kis módosításával. A növényzetet egy 300 pm lyukbőségü, zárható hálóval emeltük ki a vízből, megtartva egyúttal a növényzet közötti lebegő állatvilágot is. Ebből kimostuk, majd kiválogattuk a L. benedeni egyedeket. A 70 %-os etanollal tartósított állatokat megszámoltuk, sztereomikroszkóp alatt lemértük testhosszukat, miközben nőstény, hím, petés nőstény és ivadék kategóriákba csoportosítottuk őket. Az egyes méretcsoportokra kapott oxigénfogyasztáshőmérséklet összefüggés egyenletei segítségével minden gyűjtési hőmérsékletre kiszámoltuk a L. benedeni fajlagos oxigénfogyasztását, ebből Winberg (1971) nyomán a fajlagos légzési szénveszteséget, a denzitás adatok figyelembe vételével pedig becsültük a populáció napi légzési szénveszteségét (G.-Tóth 1992). Eredmények és értékelés Az újabb három hőmérséklettel kiegészített oxigénfogyasztás mérés eredményeképpen a L. benedeni oxigénfogyasztása mérettől és hőmérséklettől függően 1-30 pg 0 2 száraztömeg" 1 óra' 1 közti volt. A kapott egyenletek: 0 °C-on Y = 0.163W" 2424 5, 5 °C-on Y = 0.0488W" 1536 6 és 10 °C-on Y = 0.3116W' 2 325 1, ahol Y az oxigénfogyasztás (pg0 2 száraztömeg" 1 óra" 1), W a testhossz (mm). A méretcsoportonként meghatározott oxigénfogyasztás-hőmérséklet közötti összefüggést (7. táblázat) exponenciális görbével tudtuk leírni (Edmondson és Winberg 1971), ahol Y az oxigénfogyasztás, t a hőmérséklet, a és b állandók. 7. táblázat A L. benedeni oxigénfogyasztásának hőmérsékletfüggése méretcsoportonként, Y = a e b l. Testhossz (mm) a b 2 0.0006 0.1518 3 0,0025 00667 4 0.0022 0,0682 5 0,0039 0,0373 6 0.0023 0.0505 7 0,0021 0,0422 8 0,0011 0,0573 9 0.0007 0,0771 10 0.0007 0.0719