Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

151 mintavételi helyeken különböző volt. Az Orthocladiinae alcsalád fajainak egyedsűrűsége 2-10-szer nagyobb volt az üledéklakó fajokénál A két árvaszúnyog csoport egyedei búvóhely és táplálék konkurensek, az élő bevonat védelmét és táplálék készletét az üledéklakó fajok egyedei a másiknál rosszabbul használták ki (3-4. ábra). Az egyedsűrűség szélsőséges ingadozásaiból következett, hogy a paitszéli kövezésen kifejlődött élő bevonatban a Chironomidák biomasszája a meghatározó mennyiségű, de szélsőséges értékek között változott, az Oligochaeták, kagylók és a Limnomysis benedeni biomasszája alárendelt szerephez jutott. A bevonatlakó gerinctelen szervezetek egyedsűrűségének maximumait rendszertelen időközönként és s:zezonálisan is rendkívül eltérő időpontokban észleltük. Okait jelenleg pontosan nem ismeijük, feltételezzük, hogy a tóba jutó tápanyag mennyiségének időszakos változásai, ingadozásai legalább annyira meghatározó szerepűek, mint a bevon,itlakó szervezeteket fogyasztó állatok táplálék fogyasztásáriak szezonális ingadozása, valamint a köves parti zónában igen jelentős Amphipoda rákok jelenléte (Muskó et. al. 1999, Muskó 2000). A kövezés felületén kifejlődött „alga-S2akáll" gerinctelen faunája folyamatos táplálékforrást képez: a különböző halfajok ivadékainak és a parti öv sekély vizében élő halfajaink kifejlett példányainak. Anyagforgalmi jelentőségükön túl a parti övben a haszon halfajok ivadékainak, de az ilyen szempontból kevésbé értékes keszeg fajok alapvető táplálékforrásaként a halhozamot növelik. Az eredmények tudományos és gyakorlati vonatkozásai Az epifitont lakóhelyként (búvóhely) és tápliilékként hasznosító állatcsoportokról, mennyiségi viszonyaikról és faji összetételükről egyaránt képet kaptunk. Kimulattuk, hogy az Amphipoda rákoktól eltekintve - a Balaton p artszéli kövein kialakuló élő bevonatban árvaszúnyog dominancia volt. Egyedsűrűségük és ezzel együtt a biomasszájuk szezonálisan szélsőséges értékek között ingadozott, a vizsgált helyek többségénél a bevonatlakó árvaszúnyog fajok ( Orthocladiinae) dominánsak voltak. Évtől és térségtől függően dominanciájukat május, július és szeptember hónapokban tapasztaltuk, míg az üledéklakóként ismert, de a bevonatban is életfeltételt találók (főleg a Dicrotendipes és Glyptotendipes genus fajai) a tenyészidőszak végén: októberben és novemberben váltak dominánssá. Az Orthocladiinae: Chironomini csoport mennyiségi változásait és dominancia viszonyait a táplálékfonásuk mennyisége és az őket fogyasztó szervezetek, szabták meg, bár ezeken túl még más tényezők is (pl. az Amphipoda rákok jelenléte) alakítják az évszakos változásokat. A gerinctelen állatok mennyiségének szezonális ingadozásait nem csupán a fajokra jellemző szaporodás, a nemzedékek váltakozása okozza, hanem a tóba jutó szervetlen- és szerves tápanyagok mennyiségének szezonális ingadozásai is. Az egyedszám maximumok alapján a tápanyag bőség szezonálisan igen rendszertelenül alakult ki. A2: is joggal feltételezhető, hogy a táplálék forrásuk mennyiségét az év folyamán valamilyen minimum faktor szabja meg. Ilyen lehet például a kovaalga biomassza, amelynek szezonális ingadozásait a felvehető szilícium mennyisége is meghatározza. A különböző korú és fajú halak táplálkozásbiológiája sem alaposan ismert, főleg nincs kellő számú adat, hogy a tó különböző halfajainak ivadékai első éves korig a tó táplálék készletének melyik csoportját és milyen arányban fogyasztják. Balatonmária-fiirdü 1100 J SO • 60 > : 20 i 0 Oligochaeta Orthocladiinae Chironomini Oligochaeta Orthocladiinae Chironomini 800 600 400 200 0 Ej;yed/m2 Zamárdi JO 1997.07 19 1 I c O 4. ábra: Az egyedsűrüség szezonális változása a Balaton térségeiben (1995-1997) 1. táblázat A Balaton litofitonjában talált 47 faj dominancia viszonya Faj Arány % Faj Arány % Orthocladius saxicola 41,77 Lauterbomia gracüenta 0,09 Cricotopus bicinctus 23,72 Psectrocladius psilopterus 0,08 Dicrotendipes tritomus 10,68 Paratendipes albimanus 0,08 Cricotopus annulator 7,39 Cladotanytarsus mancus 0,07 Dicrotendipes nervosus 3,63 Glyptotendipes gripekoveni 0,04 Cricotopus sylvestris 3,61 Pristina longiseta 0,03 Pristina bilobata 1,84 Limnodrilus hofimeisteri 0,03 Dicrotendipes pulsus 1,24 Psectrocladius dilatatus 0,03 Uncinais uncinata 1,07 Dicrotendipes bipartitus 0,03 Glyptotendipes barbipes 0,80 Cricotopus tibialis 0,03 Cricotopus algarum 0,67 Parachironomus arcuatus 0,03 Nais behningi Mich. 0,48 Dreissena plvmorpha 0,01 Glyptotendipes caulicola 0,39 Ophidonais serpentina 0,01 Glyptotendipes cauliginellus 0,34 Slavina appendiculata 0,01 Paracladius conversus 0,28 Tanypus punctipennis 0,01 Glyptotendipes pallens 0,27 Endochironomus signalicomis 0,01 Glyptotendipes paripes 0,25 Parachironomus arcuatus 0,01 Stylaria lacustris 0,15 Parachironomus monochromus 0,01 Cricotopus fuscus 0,14 Dicrotendipes notatus 0,01 Pigueüella blanci 0,13 Cricotopus trifasciatus 0,01 Cricotopus flavocinctus 0,13 Eukiefferiella labifera 0,01 Limnomysis benedeni 0,11 Eukiefferiella similis 0,01 Nais communis 0,10 Limnophora npana (Muscidae) 0,01 KiefTerulus tendipediformis 0,10