Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

145 Élőhely típusok elkülönítése a Rotatoria fauna vizsgálatok alapján: 1. Nyíltvizes területek álló, vagy lassan folyóvízzel, jelenleg még növényzet mentes, vagy csak kisebb foltokban található hínárnövényzettel. Jellemző az euplanktonikus szervezetek (Keratella spp., Synchaeta spp., Polyarthra spp. Pompholyx sulcata, Trichocerca pusilla, stb.) időtől időre tömeges megjelenése. A planktonban a gyors szaporodóképességű, széles elterjedési területű fajok dominálnak, esetenként nagy egyedszámot és biomasszát érnek el. Még nagy fajszám esetén is a dominancia viszonyok eltolódása miatt a diverzitás és egyenletesség kicsi, az alacsony effektív faj szám azt mutatja, hogy néhány karakterfaj határozza meg a terület jellegét. Ebbe a típusba sorolható: Zala és az 1. terelőtöltés közötti víztáj, IngóiBerek, Kerékláp térsége, Zimányi árok térsége 2. Nyílt vízfelületű állóvízi területek, sok alámerült hínárnövényzettel. Nagy egyedszámú, fajgazdag, változatos összetételű Rotatoria állomány alakul ki. A területre egy kiegyensúlyozott állapot jellemző, a nagy diverzitás mellett a fajok megoszlása is egyenletes. A foként metafiton elemeket (Cephalodella, Lecane, Lepadella, Mytilina, stb. genus tagjai) tartalmazó faunában gyakran megtalálhatók ritka elemek is, ami külön emeli a terület természetvédelmi értékét. Ezeken a területeken alakul ki a legstabilabb életközösség, a legállandóbb környezeti állapot. Ide sorolható a Zalavári-víz, "Reptérisarok", Déli-keresztcsatorna melletti terület. Kis egyedszámú, fajszegény területek, egész évben igen alacsony diverzitással, egyed-és faj szám növekedés csak rövid időre jellemző. A vegetációperiódus előrehaladtával a nyári és őszi hónapokban az ökológiai viszonyok kedvezőtlenné válnak, a környezet anaeróbbá válik, a változásokat a víz színének változása jól jelzi. Degradálódott területek, ahol a vízminőség javítást szükséges megoldani. A változások valószínű oka pangó területek kialakulása, amit esetleg az áramlási viszonyok, megváltoztatásával lehetne javítani. Ide sorolható a "Barna-tó ", és az I. terelőtöltés végénél lévő víztér. Közepes, vagy alacsony egyedszámú, de változatos összetételű Rotatoria állomány jellemzi, a fajmegoszlás egyenletes. A metafitikus fajok dominálnak, de néhány planktonikus szervezet is megtalálható a területen. A nagy diverzitás, változatos fajösszetétel, várhatóan több ritka faj előkerülése természetvédelmi szempontból értékessé teszi a területeket. Ide sorolható a Vörsi-víz, valamint a CS 24b jelű csatorna felső szakasza. 3. Nyílt vízfelületű csatornák: Közepes faj-és egyedszámú területek, a mennyiségi és minőségi viszonyok időben változnak. A plankton-társulásban az euplanktonikus fajok mellett a metafitikus szervezetek aránya is számottevő, a parti régiónak fontos szerepe van a diverzitás fenntartásában. Ide sorolható a CS 9 jelű csatorna. Alacsony faj -és egyedszám jellemző. A kis mélység miatt a parti zónának fontos szerepe van. A fajok között a metafitikus szervezetek vannak többségben, de egy-egy bentikus elem is megtalálható a vízben. A fajmegoszlás egyenletes, nagy diverzitású közösség alakul ki. A területre mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott állapot jellemző. Ebbe a kategóriába tartozik a Marótvölgyi csatorna térsége. 4 Láposodó területek: Egyes, évente eltérő arányban megjelenő fajok a láposodás folyamatát jelzik: Dipleuchlanis propatula, Mytilina bisulcata Mytilina crassipes, Mytilina ventripes macracantha, Mytilina ventripes brevispina, Notommata copeus, Squatinella mutica, Squatinella rostrum, Testudinella truncata, Trichocerca elongata. Egyik ilyen lápterület a Diás sziget, ahol a Mytilina acanthophora néhány időszakban domináns elemként jelent meg. Ritka fajként ez a terület természetvédelmi értékére hívja fel a figyelmet. 5. El nem árasztott nedves területek: A legnagyobb arányban a sekély területekre jellemző, kozmopolita, nagy türőképességü fajok találhatók meg, amelyek kedvező körülmények között gyors szaporodásra képesek. Elárasztás hatására valószínűleg a kezdeti időkben a víz alá kerülő szárazföldi növényzet pusztulása miatt nagyobb szaprobitású területek alakulnak ki, a vízmélység, valamint az áramlási viszonyok befolyásolhatják a kialakuló oxigériviszonyokat. Az elárasztott területre a Zalából főképp planktonikus elemek fognak kerülni, melyek közül az első időszakban a gyors szaporodó képességű, tág ökológiai valenciájú fajok érnek majd el esetenként igen nagy egyedszámot. A kezdeti évek mennyiségileg és minőségileg ingadozó faunaszerkezete később nagy valószínűséggel stabilizálódik, a metafiton szervezetek aránya fog megnőni, várhatóan újabb ritka fajok megjelenésével. Ide tartozik az általunk vizsgált Keleti-Berek térsége. Faunisztikai értékelés, indikátor fajok: Az 1993 óta folyó vizsgálatok során összesen 227 szabadon élő és 14 szesszilis Rotatoria taxont regisztráltunk. A szabadion élő fajok között a nyílvizes, növényzetmentes területek indikátor fajai az egy-egy időszakban domináns, gyors szaporodóképességű, tipikus euplanktonikus szervezetek, tömeges megjelenésük eutróf környezetre utal. Keratella cochlearis tecta, Brachionus angularis, Brachionus budapestinensis, Polyarthra dolichoptera egyéb Brachionus és Keratella fajok, Filinia és Synchaeta genus képviselői, valamint az Anuraeopsis fissá, Pompholyx sulcata és Trichocerca pusilla. A metafitikus fajok jelenléte, dominanciája a nyílt vízfelületű, de szubmerz hínárnövényekben gazdag környezetet jelzik. Ezek a szervezetek ritkán érnek el olyan nagy egyedszámot, mint a planktontársulás tagjai, de maga az állomány összetétele egyértelműen indikátor szerepet játszik. A leggyakoribb fajok a Cephalodella, Colurella, Lecane, Lepadella, Mytilina, Trichocerca genus képviselői. A KBVR II. ütem területén jellemző indikátor fajként voltjelen továbbá a Colurella uncinata, Lecane bulla, Lecane closterocerca, Lepadella quadricarinata, Trichocerca porcellus. A szesszilis fajok közül leggyakrabban a Lacinularia flosculosa nagyméretű telepe, valamint a Limnias ceratophylli volt megfigyelhető. Irodalom: GULYÁS, P. 1991: Kerekesféreg és rákplankton. In: Pomogyi P (szerk): A Kis-Balaton Védőrendszer kémiai, biológiai, anyagforgalmi vizsgálatai. Összefoglaló jelentés az 1985-1990 közötti kutatásokról. Szombathely- Keszthely. 98-107. KORPONAI, J. - BANCSI, 1. 1996: A Kis-Balaton védőrendszer zooplankton szerkezetének változása 1991-1995-ben. In. 2. Kis-Balaton ankét, 1996. (Összefoglaló értékelés a KBVR 1991-1995 közötti kutatási eredményeiről). 263-274. VARGA, L. 1945: A Kis-Balaton nyári kerekesférgei. A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái. XVI. 36-103. ZSUGA, K. 1993: A Kis-Balaton II. Védőrendszer Rotatoria faunája. Szolnok, p 8.