Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

139 ahol I a z mélységben mért fényintenzitás, I 0 a beeső fény intenzitása, k pedig a fúggélymenti fénykioltási állandó. A fénykioltást a vízben lebegő élettelen anyagok, a fitoplank­ton és az oldott szervesanyagok befolyásolják. A Balaton e­redeti állapotában a fénykioltás túlnyomó részéért a hullá­mok által felkavart üledék a felelős. A hetvenes évek elején az elsődleges termelés-mérésekkel párhuzamosan végzett fénymérések szerint a tó keleti, akkor még mezotróf részén a fénykioltási együttható átlag 1.69 In irf' volt, a Keszthe­lyi-medencében viszont azt az algásodás 3.3 In m"'-re nö­velte (Herodek és Tamás, 1974, Herodek és mtsai 1982). A Balaton felületét érő fény intenzitása az április elejétől szeptember végéig tartó vegetációs periódusban több év át­lagában 527 nmol m~ 2 s' 1. fotoszintézis 2. ábra. A P. perfoliatus egyes részeinek friss tömege (FrT) (A), illetve az egységnyi tömegre vonatkoztatott fotoszintézise és légzése (B) (4 növény átlaga ±SE) A mélységet (zj, ahol a fényerősség éppen I c a Lambert­Beer képletből számíthatjuk ki: ln(l 0/I c) z„ = k --2 --1 A hipertróf körülményekre jellemző 3.3 In m'-es extink­ciós koefficiens esetén a z c a P. perfoliatus-nk\ 1,06 m, a M. spicatum-nál 0,93m, a C. demersum-nál 1,26 m. a N. mari­na-nál 0,96 m. Ez valóban magyarázhatja, hogy a 70-es é­vekben az eutrofizálódás a tó nyugati részén a mélyebb víz­ből az 1 m-nél sekélyebb parti zónába szorította ki a hínárt. A hetvenes évek óta a Balaton foszforterhelését sikerült a felére leszállítani. 1995-ben a fitoplankton tömege ugrás­szerűen lecsökkent, a nyugati medencék vízminősége hiper­trófról eutrófra, a keletieké eutrófról mezotrófra javult. 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben műholdas helyzetmegha­tározással újratérképeztük a hínárfoltokat. A Keszthelyi ö­bölben még a közvetlen nádas-szegélynél sem találtuk nyo­mát a korábbi hínárállománynak, amit a nagy kiterjedésű kotrás is okozhatott. A Szigligeti-öbölben is sokkal keve­sebb a hínár, mint Kárpátiék felmérése idején. További ku­tatásokat igényel annak tisztázása, hogy milyen gyorsan te­lepszik meg és terjed a hínár, és a fényen kívül milyen más tényezők befolyásolják ezeket a folyamatokat. PAR (>imol m 1 s ') 5 7 10 15 20 30 4050 70 100140200 300 500 0 5 1.0 ahol I 0 helyére az 526 |itnol m' s" -et, k helyére 1,69 ill 3,3 In nf'-et, I c helyére pedig az 1. táblázatom feltüntetett érté­keket helyettesíthetjük be. Szemléletesség kedvéért a kom­penzációs mélység meghatározását grafikusan is bemutatjuk (5. ábra). Az eredményeink szerint a tó eredeti állapotában, amikor még csak a felkavarodott üledék határozta meg a fénykiol­tást, és ennek átlagos értéke 1,69 In m-l volt, a fotoszintézis a légzéssel a P. perfoliatus-ná\ 2,06, a M. spicatum-nÁ\ 1,82, a C. demersum-nál 2,46, a N. marina-nál 1,87 m mélységben jutott egyensúlyba. Ezek az adatok alátámaszta­ni látszanak Entz és Sebestyén (1942) véleményét, hogy a hínár behatolásának a Balatonban a fény szabhat határt. A C. demersum és a N. marina nem terjed be a fény által ki­szabott mélységekig, a kapaszkodni kevésbé képes növé­nyek terjedését a hullámzás mechanikai hatása akadályoz­hatja. Felfödy (1960) állítása, hogy a P. perfoliatus még na­gyon zavaros vízben is 3 m mélységben nettó 0 2-t termel, mindenképpen téves. Kísérleteiben a hínárdarabokat 0 2-re erősen telítetlen vízbe helyezte, ami nagy hibaforrás lehet (Filbin, 1984). 3. ábra. A kompenzációs vízmélység meghatározása. P.p. ­Potamogeton perfoliatus, M.s. - Myriophyllum spicatum, C.d. - Ceratophyllum demersum, N.m.- Najas marina. Irodalom Entz G. és Sebestyén O. (1942): A Balaton élete. Magyar Term Tud Társ;., Budapest Felföldy L. (1960): Apparent photosynthesis of Potamogeton perfolia­tus L. in different depth of L. Balaton. Ann Biol Tihany 27, 201­208 Filbin, G. J. andR. A. Hough (1984): Extraction of uC-labeled photo­synthate from aquatic plants with dimethyl sulfoxid (DMSO). Lim­nol. Oceanogr. 29, 426-428. Herodek S. és Tamás G. (1976): A fitoplankton tömege, termelése és a Balaton eutrofizálódása. Hidrológiai Közlöny 56, 219-228. Herodek S„ Vörös L és Tóth F. (1982). A fitoplankton tömege, terme­lése és a Balaton eutrofizálódása III. Balatonszemesi-medence 1976-1977, Siófoki-medence 1977. Hidr. Közlöny 62, 220-229. Kárpáti I. és Varga Gy. (1970): A Keszthelyi-öböl hlnárvegetációja kutatási eredményei. A Keszthelyi Agrárt. Föisk. Közi. XII. 5, 1-67. Kárpáti /., Varga Gy. és Novotny 1 (1971): A Szigligeti-öböl hinárve­getációja 1970. évi fitomassza produkciója. Agrártudományi Egye­tem Kiadványai, Keszthely XIII. 7, 3-39. Light dependence of the distribution of submersed macrophytes in Lake Balaton V. Tóth - S. Herodek HAS Balaton Limnological Research Institute, H-S237. Tihany, Klebelsberg K. u. 3 Abstract: The O2 production at different irradiances and the O2 consumption in the dark of Potamogeton perfoliatus, Myrio­phyllum spicatum, Ceratophyllum demersum and Najas marina were measured. The maximal photosynthetic capacity, the theoretical light saturation point, the respiration rate and the light compensation point were calculated It is concluded, that in Lake Balaton the distribution of submerged macrophytes is restricted to the zone not deeper than 2 m by the light attenuation, caused by suspended sooids. Keywords: photosynthesis, respiration, compensating irradiance

Next

/
Oldalképek
Tartalom