Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
125 Fluktuáló aszimmetria, túlélés és párzási siker az Orthetrum coerulescens (Odonata: Libellulidae) hímeknél Szállassy Noémi 1, Bárdosi Erika 1, Szabó D. Zoltán 2, Szép Tibor 3, Dévai György 1 'DE TTK Ökológiai és Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1., E-mail: szallassy@tigris.klte.hu 2DE TTK Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Nyíregyházi Főiskola, Környezettudományi Tanszék, 4400. Nyíregyháza, Sóstói út 31/b Kivonat: A Kutas-főcsatorna mentén - 2000 júniusában - egy zártnál, tekinthető Orthetrum coerulescens populáció egyedeinek túlélési és visszafogási rátájának alakulását tanulmányoztuk jelölés-visszafogás módszerrel. Vizsgáltuk továbbá a párzási siker és a fluktuáló aszimmetria közötti kapcsolatot. A magányos hímek túlélésének becsült értéke kisebb volt a párzókénál. Ajelölést követő első két nap során a magányos hímek túlélése szignifikánsan különbözött a párzókétól, később a túlélési ráta állandó volt a magányos és a párzó hímeknél egyaránt. A visszafogási ráta eltérő volt a két csoportnál és időben is változott. A megfigyeléssel töltött órák száma (effort) magyarázta a v isszafogási ráta változását. A magányos és a párzó hímek szárnyának aszimmetria értékei között nem volt szignifikáns különbség sem az első, sem a hátsó számypár esetében. Kulcsszavak: Orthetrum coerulescens, túlélés, visszafogási ráta, párzási siker, fluktuáló aszimmetria Bevezetés A jelölés-visszafogás (mark-recapture) módszerek alkalmazása az utóbbi évtizedekben terjedt el a szupraindividuális biológiában. Ezt a folyamatot az újabb modellek kidolgozása és az erre alkalmas számítógépes szoftverek megjelenése még jobban felgyorsította. A túlélési és a visszafogási ráta becslésére alkalmazott modellek használata a populáció-dinamikai folyamatok jobb megértését teszi lehetővé (Anholt 1997). A legtöbb ilyen vizsgálatot hüllőkön, madarakon és emlősökön végezték (Lebreton és mtsai 1992), míg rovarokkal kapcsolatos, modelleket felhasználó tanulmányok alig jelentek meg (Cordero-Rivera és Pérez 1998). A rovarok közül különösen a szitakötők alkalmasak ilyen jellegű vizsgálatokra, hiszen főleg a nagyméretű Anisopterák között találunk jól repülő, territóriumot tartó fajokat, melyek egyedi jelzéssel elláthatók és nagyobb mértékű zavarás nélkül nyomon követhetők. A párzási siker, a túlélés és a fluktuáló aszimmetria (a bilaterális szimmetriától való random eltérés) témakörében számos közlemény jelent meg az utóbbi években a szitakötőkre vonatkozóan (Cordero és mtsai 1997, Cordero Rivera és Abad 1999, Carchini és mtsai 2000, Jennions 1998). Ezek közül a teljes reprodukciós periódusra kiterjedő vizsgálatok (Cordero és mtsai 1997, Harvey és Walsh 1993) egyedileg jelölt példányok párzási tevékenységét kísérik figyelemmel, és a kétoldali jellegek szimmetriáját korreláltatják a párzások számával. Vizsgálatunkban egy zártnak tekinthető Orthetrum coerulescens populáció egyedeinek túlélését tanulmányoztuk, jelölés-visszafogás modellekkel elemezve a sikeresen párzó és a vizsgálat ideje alatt végig magányos egyedek túlélési esélyeit és visszafogási rátájának alakulását. Célunk volt továbbá a párzási siker és a fluktuáló aszimmetria közötti esetleges összefüggés megállapítása. Anyag és módszer A Kutas-föcsatorna (Ártánd) mentén található Orthetrum coerulescens populációt tanulmányoztuk 2000 június 6-15. között jelölés-visszalátás (mark-resighting) módszerrel (Cordero-Rivera és Pérez 1998). E módszer lényege, hogy a jelölt egyedeket a vizsgálat során csak megfigyeljük és nem fogjuk meg újra, lecsökkentve ezáltal a visszafogás okozta stresszhatást. 57 hímet egyedileg jelöltünk a jobb szárnyakra alkoholos filctollal (Edding 100) írt számokkal. A jelzések a vizsgálat teljes ideje alatt jól láthatók voltak. Mind a négy szárny esetében tolómérő segítségével (0,01 mm pontossággal) mértük a szárnycsomó (nodus) és a szárnyjegy (pterostigma) közötti távolságot. A jelölt egyedeket a főcsatorna 600 m-es szakaszán 8 x 40-es nagyítású távcsövei figyeltük naponta 9.00 és 15.00 óra között, amikor a párzási aktivitásuk maximális volt. Feljegyeztük, hogy a vizsgált példányok egyedül vagy párzókerékben fordultak elő. A visszalátott hímeket két csoportba osztottuk. Az egyik csoportba kerültek azok, melyeket mindig magányosan láttunk, rníg a másik csoportba a legalább egyszer párzókerékben észlelt egyedeket soroltuk. Mivel az Orthetrum coerulescens egyedeinél a párzás hosszú ideig tart (Heymer 1969, Parr 1983), és a területet a szitakötök teljes napi aktivitási ideje alatt két személy is figyelte, igen kicsi a valószínűsége annak, hogy tévesen soroltuk be valamelyik egyedet az egyik vagy a másik csoportba. A fluktuáló aszimmetria mértékét a bal és a jobb szárnyakon mért távolságok különbségének abszolút értéke adta. Adataink normal itását Kolmogorov-Szmirnov teszttel vizsgáltuk. A statisztikai elemzéseket Mann-Whitney U teszttel végeztük. A jelölés-visszalátás adatokat a MARK 1.9 számítógépes program (White 1999) segítségével elemeztük. A CormackJolly-Seber modell illeszkedését a MARK programba beépített RELEASE goodness-of-fit (GOF) teszt segítségével vizsgáltuk. Az adatokhoz legjobban illeszkedő modell kiválasztásánál az Akaiki Információ Kritériumot (AICc) és a likelihood-ratio (LRT) tesztet használtuk. A végső modellt újra teszteltük a MARK szoftver Bootstrap GOF tesztjével. Eredmények: 1. táblázat: A legjobban illeszkedő, az általános (Cormack-Jolly-Seber), az általunk használt alapmodell és a páros összehasonlításban használt modellek az Akaiki Információ Kritérium (AICc) értékei szerint sorba rendezve (Rövidítések: S- túlélési ráta, P - visszafogási ráta, g-csoport, al, a2 - ko rcsoportok, u - magányos hímek, p - párzó hímek, effort megfigyeléssel eltöltött órák száma, t - idő) Modell AICc Paraméterek száma Deviancia S(gual ,gp),P(g+effort) 402,2 5 241,2 S(gual ,gp),P(effort) 405,3 4 246,4 S(gual,gp),P(g+t) 406,1 12 229,6 S(gual,gp),P(g) 410,9 4 252,0 S(gual,gua2,gp),P(g+effort) 412,2 13 233,4 S(.),P(g+effort) 416,5 4 257,6 S(g*a),P(g*t) 448,6 34 214,2 S(R*t),P(g*t) 457,9 34 223,5 A magányos és a párzó hímek szárnyának aszimmetria értékei között nem volt szignifikáns különbség sem az első (Mann-Whitney teszt Z = -0,21, p = 0,88), sem a hátsó szárnypár esetében (Mann-Whitney teszt Z = -0,90, p =
