Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

89 3. Előfordul-e a C. dudichi a patakok intersticiális vi­zében? A Baradla-barlangban él egy másik endemikus kagy­lósrák is, a Potamocypris fúlva (Brady, 1868) ssp. aggte­leki Meisch 2000 (MEISCH, 2000), amit dr. Forró László gyűjtött első ízben. A törzsalak Európa-szerte elterjedt, elsősorban forrásokban, patakokban, ritkábban kisvizek­ben, nagyon ritkán tavakban él. Sikeresen kolonizálja az intersticiális zónát. A troglobiont P.f. ssp. aggteleki a törzsalaktól az alábbi jellegzetességekben tér el: kisebb szemfolt, a teknők felszíne rücskös (a törzsalak kifejlett­jeinél sima, a lárváknál rücskös), és az antenna (2. csáp) ill. a járóláb (2 torláb) karmain hiányzik a fésűszerü szőrsor. A második bélyeg szinte biztosan, a harmadik is nagy valószínűséggel neoténiás eredetű. A barlangi állatok körében a neoténia meglehetősen elterjedt jelenség, számos példát ismerünk rá a stygobi­ont kagylósrákok körében is. A legtöbb esetben tisztázat­lan, hogy a neoténia genetikailag rögzült-e, vagy csak a kedvezőtlen környezet (sötét, táplálékhiány) zavarja-e meg az állatok normális hormonális működését, fejlődé­sét. További spekulációk tárgya, hogy a neoténia révén kialakuló jellegzetességek közül melyek adaptívak a bar­langi környezetben. A Baradla-barlang kagylósrákjainak jelentősége abban áll, hogy jelenleg nem ismerünk más olyan Ostracodákat, ahol a neoténiás és normális alakok egy faion belü l fordulnának elő. Külön kiemelendő, hogy a C. dudichi kizárólag szexuálisan szaporodik, míg a P. fúlva obligát parthenogenetikus, tehát az utóbbinál a minden leszármazási vonal egymástól függetlenül fejlő­dik, míg az előzőnél a populáción belül mindenképpen állandó géncsere folyik, de a populációk közti géncsere sem teljesen kizárható. E két faj tehát fontos modellállat lehet a barlangi neoténia evolúciójának tanulmányozásá­hoz. Köszönetnyilvánítás Jelen munkánkat elsősorban az alábbi személyek segítették: prof. dr. A. Brandt (Hamburgi Egyetem), dr. ForTÓ László (Ma­gyar Természettudományi Múzeum), Gruber Péter és Huber Attila (Aggteleki Nemzeti Park), Julien Cillis (Belga Királyi Természettudományos Intézet) és dr. Lakatos Gyula (Debrece­ni Egyetem). T. N. munkáját a Lengyel Tudományos Akadé­mia (PAN) és az Osztrák Tudományos Akadémia (ÖAW) cse­reprogramja és a Gdanski Egyetem ösztöndíja támogatta. Irodalom BALTANÁS , A., NAMIOTKO, T. & DANIELOPOL, D. L., 2000: Biogeo­graphy and disparity within the genus Cryplocandona (Crustacea, Ostracoda)- Vie at Milieu 50 (4): 297-310. KLIE , W., 1930: Egy új, föld alatt élő Candona faj - Eine neue unterir­disch lebende Art der Ostracodengattung Candona. - Állattani Köz­lemények 27: 163-167. MEISCH, C., 2000: Freshwater Ostracoda from Western and Central Europe. - In: J. Swoerbel & P. Zwick: Süßwasserfauna von Mittel­europa 8/3. Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg. 522 old. NAMIOTKO, T , MEISCH, C., GIDÓZ. & DANIELOPOL, D. L., 2001: Re­description, taxonomy, distribution and ecology of Cryplocandona dudichi (Klie, 1930) (Crustacea, Ostracoda) - Bull. Soc. Nat. Lu­xemb. 102 109-130. Morphological differences between the endemic ostracod forms from Baradla-cave (Aggtelek National Park, Hungary) and the related populations living in surrounding springs Namiotko, Tadeusz - Meisch, Claude - Gidó, Zsolt - Danielopol, Dan L. Abstract: Cryplocandona dudichi (Klie, 1930) (Crustacea, Ostracoda, Candonidae) was formerly known only from the waters of Baradla-cave (Aggtelek NP, North-eastern Hungary). Recently some epigeic populations were discovered in some springs of the karst area around Aggtelek. The cave animals have more elongate carapace shape than spring animals, the anterior and posterior carapace margins are more acuminate in the cave population The "z2" claw on the male antenna is reduced to a seta in the cave males. Both characters probably resulted from neotenic processes, thus the epigeic form could represent the ancestral stage, and the cave population originated from it. The other endemic ostracod found in the Baradla cave is Potamocypris fulva (Brady, 1868) ssp. aggteleki Meisch, 2000. It differs from the widespread epigeic nominal subspecies in its pitted carapace surface, its smooth claws of the antennae and walking legs and its small eye­spot. The former and latter characters are possibly neotenic, too. Key words: Cryptocandona dudichi, Potamocypris fulva ssp. aggteleki, ostracods, Baradla-cave, neoteny

Next

/
Oldalképek
Tartalom