Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

78 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. Trichoptera (Insecta) lárvák morfológiai jellemzői Lanczki Péter 3400. Mezőkövesd, Váci Mihály út 1. Kivonat: A tanulmány a hálót készítő tegzeslárvák két fajának morfológiáját írja le Részletesen elemzi a fej, tor, potroh jellemzőit Utal a fejpajzs, a felső ajak, a lábak, a potroh, az anális nyúlvány és a fog struktúrájára. Kiemeli, hogy a lárvák campodeiform típusúak. Az alkalmazkodás főbb jellemzőit a testalak, a hiányzó kopoltyúk, az anális fogak alakja adja. Ismerteti a két faj lárvájának határozókulcsát: a méretek, a fej, a labrum tulajdonsága, sertézettsége, a lábak, az anális nyúlvány jellegei alapján Kulcsszavak: tegzeslárvák, morfológia, határozókulcs, Wormaldia occipitalis, Polycentropusflavomaculatus Bevezetés Tischler állítja, hogy a szervezet felépítése, tevékenysége, magatartása az élőhely természetes környezetével való összefüggésben érthető meg. A Trichoptera lárvák különböző vízterek bentikus szervezetei. Egyes fajok lárvái természetes vagy mesterséges anyagokból különböző alakú és összetételű hálókat, tegezeket készítenek maguknak, amelyek lágy testük megvédésére szolgál. Édesvizekben mindenütt találkozunk tegzeslárvákkal (Kiss, 1977, 1997, 1984, Steinmann, 1970). Szerepük sokrétű: 1. A vizek bioindikátor élőlényei, (Kiss, 2001, Zsuga és Kiss 2001), 2. A lárvák jelentőséggel bírnak a vizek élővilágának táplálékláncában (Kiss és Andrikovics, 2000), az imágók a madarak, denevérek táplálékául szolgálnak, 3. Sok információt szolgáltatnak a Föld életének történetéről (fosszilis leletek). A vízben élő lárváknak 5-7 lárvastádiumuk van. A bábállapot 2-3 hétig tart, amelyek az utolsó vedlés után, mint imágók szárazföldi életet élnek. Néhány fontosabb hazai hálótszövö Trichoptera faj lárváját megvizsgáltam a morfológiai jegyek alapján, az alkalmazkodásra és a határozásukra tudtam következtetni. A vizsgált fajok a következők voltak: a Wormaldia occipitalis a Philopotamidae családba tartozik. A Polycentropus flavomaculatus a Polycentropodidae család tagja. Anyag és módszer Az egri főiskola Állattani Tanszékén több évtizedes tegzeslárva-kutatás és az utóbbi évek gyűjtőmunkája alapján, (Bükk hegység, Szalajka-völgy, Eger-patak, Nagy-patak, Hosszú-völgy, Mátra hegység, Ilona-patak, Csörgő-patak) az anyag feldolgozása során választottam ki a rheophil hálót szövő tegzesfajok lárváinak morfológiai tanulmányozását. A tegzeslárvák faj szerinti meghatározása még nem teljesen megoldott, bár vannak olyan fajok, melyeknek a lárváit jól ismerik (Edington és Hildrew, 1981, Hickin, 1967, Kiss, 1978-79, 2000, 2001, Lepnyeva, 1966, Waringer és Graf, 1996). A további vizsgálatokkal a Magyarországon kevésbé ismert forrás és pataklakó Trichoptera lárvák vizsgálata, a lárvák kinevelése (Kiss et al., 2000) a lárvastádiumok meghatározása (Kiss, 1989, 2001, a fejlődési dinamizmusok, a repülési periódusok rögzítése (Kiss et al., 1999) egy monitoring rendszer kialakításához nyújthatnak segítséget. Ezek a tények inspiráltak a Trichoptera lárvák tanulmányozására. A tegzeslárva fajokról készült mikrofoto felhasználható a határozókulcs összeállításához. Eredmények A Wormaldia occipitalis (P., 1834) a Philopotamidae családba tartozik. A lárva campodeiform, hossza 10-12 mm. A fej megnyúlt, keskeny, sárgásbarna színű. A labrum rövid, fehéres. Az elülső szegélyen középső bemélyedés és sűrű sertesor van; a szélén kevésbé sűrű, de hosszabb serték erednek, amelyek a ventrális szélhez vannak közel. A hosszabb serték a labrum ventrális részén erednek. A sertékkel az algabevonatot kaparják le a kövek felületéről. A labrum ventrális felszínének középső területe többékevésbé sima, a nagyon kis fogacskák sorokat alkotnak az elülső részen. Két hajlott, megvastagodott szegély található a hátulsó részen. A mandibula sárgásbarna, két sertével az elülső, külső szélen, míg a belső szélen apikális fogak vannak. Az apikális fogak felszíne csipkézett. Az előtör megkeményedett kitinlemez, hátulsó szegélye fekete. A laterális szegélyek feketék. A lábak sárgásak, a szegmentumok apikális részén serték vannak. A coxán bárhol lehetnek erős, sárga színű serték. A közép- és utótor tarsusán disztálisan tüskék lehetnek, amelyek a táplálék kiszűrését segítik. A potroh fehéres vagy sárga, potrohi kopoltyúk nélküli, de a lárva 5 végbéli kopoltyúval rendelkezik. Az anális fogak hosszúak, általában görbe nyúlványban végződnek, a kapaszkodást segítik. Határozókulcs: 1. Kisebbek, 12 mm-től hosszabbak. A fej szélesebb, sárga. A feji serte hosszú. A frontoclypeus szélesebb, az első szegély domború, nem feketés, rajta hosszú serte található. A tor háti része kerek 2 pár hosszú sertével. 2 2. A labrum ventrális felszíne közepén apró fogszerü kitüremkedésekből álló folt van; az előtör elülső szegélyén rövid serték vannak. Wormaldia subnigra 3. A labrum ventrális felszíne sima, középen nincs apró fogszerű kitüremkedésekből álló folt; az előtör elülső szegélyén rövid serték vannak. Wormaldia occipitalis A Polycentropus flavomaculatus (P., 1834) kicsi, fecskefészek alakú selyemhálóit nagyobb kövek alsó részén készíti. Karcsú, hosszútestű, mozgékony, campodeiform lárvák. A hosszuk 14 mm, szélességük 2 mm. A mellkas és a has henger alakú. A poszterior vég felé szélessége enyhén csökken és valamennyire dorziventrálisan ellaposodott. Fejük aránylag nagy, széles, lapos és ellipszis alakú. Színe világossárga, s rajta fekete foltok találhatók. A fejtetőn hosszú szőrök erednek. Sárgásbarna jegy van a clypeus széle mentén. A szemek egy világosabb sárga területen helyezkednek el. A csápok kezdetlegesek. A labrum harántirányú, megkeményedett. A maxilla tapogatói hosszúak, 4 szegmentumúak; a 3. szegmentum sokkal hosszabb, mint a többi. A labium kúp alakú, a tapogatók hiányoznak. A baloldali rágó belső oldalán van szőrkefe, a jobboldalin viszont hiányzik; omnivorák. A tor széles és vaskos. A hát megkeményedett, elülső része szélesebb, halványsárga. Rajta w alakban fekete pöttyök mintát alkotnak. A hátsó szélének szegélye fekete, erősen megkeményedett. A hát középső része nem meszesedett el. A lábak elég rövidek, csupán hosszban különböznek. Elülső lábszára és a lábfej első íze széles, csúcsi részén hosszú tövist hordoz, amely eléri a végkampó hosszának a felét. A tarsuson lévő karmok nagyon hosszúak, de csak enyhén hajlottak. A potroh oldalvonalán nincsenek szegélyszőrök, a kopoltyúk is hiányoznak. A hát felszíne változatos színű: vörösesbarna, sárgásbarna vagy zöldes. A ventrális felszín fehéres. Anális foga hosszú és keskeny,