Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
59 Fogyasztó- és forrás oldali hatás a Hídvégi-tó Zooplankton állományára. Korponai János 1, Paulovits Gábor 2, Mátyás Kálmán 1 és Tátrai István 2 'Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Kis-Balaton Üzemmérnökség, 8360.Keszthcly, Csik Ferenc sétány 1. 2MTA-Balatoni Limnológiai Kutató Intézet, 8237. Tihany Kivonat: A kaszkád hipotézis érvényes eutrof körülmények közölt is. A két fó kaszkád útvonal (top-down (fogyasztó), bottom-up (forrás)) erőssége sekély rendszerekben állandóan változik, és ez tükröződik a planktonikus rákközösség szerkezetében, dinamikájában akár egy vegetáció-perióduson belül is. Kimutattuk, hogy a Hídvégi-tóban a Zooplankton 1995-96-ig fóként fogyasztó vezérelt volt, majd a fó irányító szerepel a forrás oldal vette át. A Zooplankton potenciális szűrési rátáját az alapján számoltuk, miszerint a Cladocerák a testtömegüknek, míg a Copepodák e. testtömegük felének megfelelő algát fogyasztanak el naponta (Jeppesen et al. 1997). Bevezetés Az alga biomassza vagy produkció és a rendelkezésre álló tápanyagok közötti kapcsolat varianciájának egy része a tápláléklánc szerkezetéből, ill. a trofikus kapcsolatokból következhet, mint ahogyan azt a "Trofikus kaszkád hipotézis" is felvázolja ( Carpenter et al. 1985). Az elmélet lényege, hogy míg az adott trofikus szinten a szervezetek potenciális biomasszája, ill. produkciója elsődlegesen a rendelkezésre álló tápláléktól függ, addig az adott trofikus szinten a realizált biomassza, ill. produkció a fölötte levő szomszédos trofikus szinttől függ, vagyis a "top-down kontroll" által meghatározott (Hairston et al. 1960, Carpenter et al. 1985, 1987). A felsőbb trofikus szintekben bekövetkező változás vízesés módjára (cascade = vízesés, zuhatag) végighömpölyög az alsóbb trofikus szinteken (/. ábra). ragadozók növényevők autotrófok 1. ábra: A fő trofikus szintek biomasszájának top-down és bottom-up kontroll általi szabályozása. (A nyíl vastagsága a hatás erősségét jelzi.) Anyag és módszer A 1991-2000 közötti vizsgálati időszakban, a rendszeres mintavétel során a Hídvégi-tó nyíltvizes mintavételi helyein (nyugati medence, keleti medence és Kazetta) az általános vízügyi gyakorlatnak megfelelően kétheti gyakorisággal vettünk mintát. A kapott mintát 63 um lyukbőségű planktonhálón átszűrtük, majd 95 %-os alkohollal tartósítottuk. A zooplanktont alkotó csoportok közül az ágascsápú (Cladocera) és az evezőlábú rákokat (Copepoda) határoztuk meg. A mennyiségi és minőségi analízishez, a mintából almintát képeztünk, s az almintából a fö taxon csoportoknak megfelelően min. 100 egyedet számoltunk meg és okulár mikrométer segítségével (0,1 mm pontossággal) megmértük a testhosszukat. A meghatározásukhoz Gulyás (1974), Gulyás-Forró (1999), Dévai (1977) munkáit használtuk fel. A biomassza becsléshez az általánosan használt testhossztesttömeg regressziós egyenleteket használtuk fel, s a biomassza adatokat száraz súlyra vonatkoztattuk ( Downing Rigler 1984). Eredmények és megbeszélésük nyugat) medence keleti medence ijin smmm iimni-i 11111*1111 II negy méreíü Cladocwe •kfa méretű Cladocera • aduit Copepoda njuvenllia Copepodaj 2. ábra: A Hídvégi-tó planktonikus rákok biomassza %-os megoszlása a méretosztályoknak megfelelően, 1991-2000. U) E f0 N 10 in ro E O c o £ c n CL o K bottom-up potenciállá szűrési rita [mg nap' ] 3. ábra: A Hídvégi-tó fitoplankton, ilL a Zooplankton potenciális szűrési aktivitásának változása. (A pontok a március végétől november végéig tartó időszakok átlagát ± S.E. reprezentálják. Ny: nyugati-, K: keleti medence, Ka: Kazetta).
