Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. Csigaház és kagylóhéj mint természetes alzat az algabevonat vizsgálatokban Érces Károly, Kovács Krisztián Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Győr Kivonat: Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerülő élőbevonat vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy ezeknek az élőlényeknek, élőlénytársulásoknak a jelentősége, szerepe nagyobb annál, mint ahogy azt korábban megítéltük. A kutatások elsősorban az epifiton és az epiliton tanulmányozására irányulnak. Vizsgálatainkat az előzőektől eltérő alzatot használva az epizoikus fitotekton tekintetében végeztük, munkánk során arra a kérdésre kerestük a választ hogy csigák és kagylók szerepelhetnek-e természetes alzatként az algabevonat vizsgálatokban. A vizsgált objektumok mindegyike rendelkezett algabevonattal, a kvantitatív elemzések alapján igen nagyszámú alga számára biztosítanak élőhelyet a puhatestűek külső vázai. Jelentősebb kvalitatív különbségek vízterenként figyelhetők meg, az alzat „faji hovatartozása" nem meghatározó. Az alzat mérete a cm

!-kénti algaszámot kevésbé, a fajszámot jelentősen befolyásolhatja. Kulcsszavak: perifiton, epizoikus fitotekton, alzat, kvalitatív és kvantitatív algabevonat vizsgálat Bevezetés Az élőbevonatot természetes vagy mesterséges alzatra települt élőlény együttes, amely érzékenyen reagál a környezet változásaira. A fajösszetétel és a mennyiségi viszonyok ismerete alapján a biológiai vízminőség térbeni és időbeni változásaira következtethetünk. A vizekben a mederfenéktől eltérő alzaton élő közösség a perifiton. A növényi alzatra települt szervezetek képezik az epifitont, a köveken található élőlény együttest epilitonnak nevezzük. Állati eredetű alzaton is kialakulhat élőbevonat, ez az epizoon. A bevonat növényi része a fitotekton, állati része a zootekton. A perifiton mintákat általában parti kövekről, vízépítési műtárgyakról vagy a vízszint ingadozását követő úszó tárgyakról, valamint élő és elhalt vízinövények felületéről az alzattal együtt vagy attól elválasztva gyűjtik, kézenfekvőnek tűnt, hogy a Felügyelőség laboratóriumában tavaly megkezdett makrozoobenton vizsgálatok során előkerült kagylókat és csigákat is tanulmányozzuk ebből a szempontból. Vizsgálataink tárgyát tehát a puhatestűek külső vázán megfigyelhető algabevonat, az epizoikus fitotekton képezte. Anyag és módszer A gyűjtött csigaház vagy kagylóhéj egész felületének bevonatát kefével ismert mennyiségű vízbe mossuk. A bevonat fellazítása, könnyebb eltávolíthatósága érdekében előzőleg az algasejteket még nem károsító, rövid idejű ultrahangos kezelést alkalmazhatunk (35 kHz, 1-2 perc), szükség esetén szikével is lehet segíteni. Az így leválasztott bevonat az alzat felületének ismeretében mennyiségi elemzésre alkalmas. A mintát két részre osztva egyik feléből klorofill-a mérés végezhető, a másikat Lugol-oldattal rögzítjük és úgy vizsgáljuk tovább. Az alzat felületének kiszámítása geometriai modellel való közelítéssel történt. A vizsgált aljzatot mértani alakzatokra bontottuk, ezek területét számítottuk ki egyenként, majd a részterületeket összeadtuk. Csigák esetében a felületét kúp vagy hengerpalást felszínével közelítettük, a kagylóhéjakat pedig háromszögekre és körszeletekre bontottuk. A kvantitatív elemzést Utermöhl módszere szerint fordított mikroszkóppal végeztük. Eredmények és megbeszélésük A vizsgálatok érdekes eredményt hoztak, mivel igen jelentős mennyiségű bevonatképző algát találtunk a csigákon és a kagylókon is. Nem került elő olyan „alzat", amelyen ne lett volna élőbevonat, mindegy, hogy az állat élő, vagy már elpusztult. Találtunk olyan kagylóhéjat, amely nagyobb mélységből származott, rajta az algabevonatot már nem élő algák alkották, de faj összetétele megállapítható volt, és mennyiségi elemzésre úgyszintén alkalmasnak bizonyult ez a minta is. Az eredményeket táblázatban foglaltuk össze. Bár vizsgálataink száma még nem túl nagy, mégis megállapíthatjuk, hogy nagyszámú (kb. 5000-40000 sejt/cm

2) alga él a kagylókon és csigákon. A mennyiségi viszonyok bemutatására a 2001. május 5-én a Rábca folyóból Lébénymiklósnál gyűjtött 5-5 kagyló és csiga vizsgálatának eredményét emeljük ki (7. táblázat). 1. táblázat Kagylón és csigán levő algabevonatból végzett összalgaszám meghatározás értékei (Rábca, Lébénymiklós 2001. 05. 02) A minta jele Csigaház (Viviparus acerosus) Kagylóhéj (Anodonta anatina) A minta jele Felület cm

2 Algaszám sejt/cm

2 Felület cm

2 Algaszám sejt/cm

2 1 16,3 18374 37,8 19542 2 19,2 42026 56,0 18334 3 19,2 5194 55,8 5980 4 22,0 10522 51,4 6920 5 20,1 10836 79,2 5721 Megállapíthatjuk, hogy a cm

2-kénti algaszám szempontjából az alzat mérete és faji hovatartozása nem meghatározó. A Viviparus acerosus esetében a 2. jelű, közepes felületű alzaton található a legnagyobb számú alga, az ugyanekkora méretű, 3. jelű alzaton pedig a legkevesebb. A legkisebb, 1. jelű csigán közepes számú alga alkotja a bevonatot, a legnagyobb csigán ennek alig több mint fele. Az Anodonta anatina kagyló esetében hasonló véletlenszerűséget tapasztaltunk. Az eltérő fajhoz tartozó alzatokat összehasonlítva az algák betelepülése szempontjából eltérő preferenciát nem tapasztaltunk. A különböző mintavételi helyekről származó alzatokon kialakult bevonat algafajait a 2. táblázatban összesítettük E szerint a kovaalga fajok dominálnak (Achnanthes, Rkoicosphaenia, Amphora, Cocconeis, Navicula, Nitzschka), de találtunk néhány kékalgát, Peridiniumot, valamint a planktonban előforduló fajt is (2. táblázat). Úgy tűnik, hogy a faji összetételt nem az alzat minősége, hanem elsősorban a különböző vízterek eltérő sajátosságai befolyásolják, bár a Fagotia acicularis és Lymnaea peregra v. ovata alzatok esetében a kis méret a fajszámot korlátozza. Ezek alátámasztását a továbbiakban a többválto-