Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

6. szám - Fodor Zoltán–Jeney Zsuzsa: A rendszeres árvízi elöntésre alapozott mezőgazdasági területhasználat elvi lehetősége három Tisza-völgyi mintaterületen

Bill A rendszeres árvízi elöntésre alapozott mezőgazdasági területhasználat elvi lehetősége három Tisza-völgyi mintaterületen Fodor Zoltán - Jeney Zsuzsa Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet, Földhasználati és Tájgazdálkodási Tanszék 2103. Gödöllő, Páter K. u. 1. Kivonat: A Tisza-völgyében a jelenleg ármentesített területeken az árvízi elöntésre alapozott földhasználat bevezetésének egyik korlátozó tényezője az árvizek tartóssága és gyakorisága. Három, egy-egy koncepcionálisan tervbe vett mintaterület jellemzésére használt vízmérce idősorának elemzése azt mutatja, hogy a megcélzott elárasztás! szintek áprilisban Felsöbereckinél 51,5 százalékos relatív gyakoriság mellett 20 napon, Tiszabönél és Mindszentnél 50,0 százalékos gyakorisággal 17, illetve 25 napon léptek fel. A statisztikai elemzés alapján 95,4 százalékos biztonság mellett - a feldolgozottakhoz hasonló teijedelmü időszakokban - legalább az évek felében a fentieknél kevesebb számú napon lehet ilyen árvízmagasságokra számítani A földhasználat megalapozott átalakítása ezeken a területeken ezért csak az árvízi elöntések részleges visszatartásával, jelentós vízépitészeti munkálatok mellett lehetséges. Kulcsszavak: árasztásos területhasználat, vízállás gyakoriság. A rendszeres elöntésre alapozott mezőgazdasági területhasználattal kapcsolatos felvetések Az 1998-200l-es tiszai árvizek hatására kidolgozott, a "Vásárhelyi terv továbbfejlesztése" címet viselő koncepció-terv a Tisza mentén síkvidéki árvíztározók létesítését irányozza elő annak érdekében, hogy a mértékadó árvízszintek feletti vízállások kialakulása a jövőbeli árvízi események során megelőzhető legyen. A számítások alapján az árvíztározók igénybe vételére előre láthatólag harminc évente egyszer kerülne sor. A terv felveti azt a lehetőséget is, hogy a Tisza megfelelő vízállása esetén a vésztározáson kívül is el lehetne árasztani a tározókat, így a területükön olyan földhasználatokat lehetne bevezetni, amelyek erre a többé-kevésbé rendszeres elöntésre épülnek. Ilyen árvízszintek előre láthatólag tízből hat-hét évben alakulhatnak ki, ezekhez alkalmazkodva az előirányzott árvíztározók területén a szántók jelenlegi 73,6 százalékos arányát radikálisan, 5,5 százalékra csökkentve az erdő, a rét, legelő és a(z extenzív) gyümölcsös arányát kellene megnövelni. E területek elsődleges rendeltetése azonban az árvízi biztonság megteremtése lenne, ehhez képest az esetleges földhasználati váltás lényegében csak a kialakuló új területi sajátosságok lehető legracionálisabb kihasználását szolgálhatja (Szlávik, 2002). Másfajta megközelítést képviselnek azok a Tisza menti kezdeményezések, amelyek valamilyen formában az újkori folyószabályozások előtti területhasználat bizonyos elveit kívánják felújítani, és az árvizeknek a jelenlegi mentett ártéiTe való szabályozott ki- és levezetésével a rendszeres elöntésekhez igazodó tájhasznosítást kívánnak bevezetni. Az így átalakítandó területeket a rendkívüli magasságú és tartósságú árvizek vésztározásába csak korlátozott mértékben kívánják bevonni, mivel a hetekig tartó, több méteres vízborítás veszélyeztetné a kialakított új táji kép értékeit. Ezek a helyi kezdeményezések elsősorban tájrehabilitációs, természetvédelmi vagy jóléti célok megvalósítására törekszenek, az árvízvédelem rendezése, átalakítása csupán a távlati elképzelések között merül fel. A két megközelítés kiindulópontja alapvetően abban tér el egymástól, hogy az előbbi a rendkívüli árvizek elleni védekezést, az utóbbi az átlagos, a „rendes" árvizek hasznosítását kívánja elsődlegesen megoldani. Az álláspontok mássága ellenére mindkét jövőkép a földhasználat szerkezetében hasonló változtatásokat irányoz elő az általuk megjelölt területeken, még ha az elsődlegesen megoldani kívánt probléma függvényében a működtetési rendre vonatkozó nézeteik alapvetően különböznek is. Bármelyik oldalról közelítjük is meg a kérdést, az ilyen irányú földhasználati váltás megvalósíthatóságának egyik alapfeltétele, hogy az átalakítandó terület mentén rendszeresen kialakuljanak olyan árvízmagasságok, amelyekre az új területhasználatokat alapozni lehet. A rendszeresen kialakuló árvízmagasságokat három, egy-egy helyi kezdeményezés által koncepció-szinten kijelölt mintaterülethez igazodva vizsgáltuk meg A három Tisza menti kezdeményező: a Bodrogközi Környezetgazdálkodási és Tájrehabilitációs Kht. (Bokartisz), a Nagykörűi Önkormányzat és a szegedi Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület (Csemete). Az általuk felvázolt elképzelések társadalmi megalapozottságát, a vízépítészeti és közgazdasági kivitelezhetőség egyes kérdéseit nyilvánvalóan külön-külön szakmai mérlegelések fogják megítélni, a koncepciókból itt csupán a kiindulási alapként kezelt különböző elárasztást szintekkel kívánunk foglalkozni. A Bokartisz a Bodrogközben tervezi erek, tavak feltöltését, a mélyebben fekvő részek időszakos elárasztását Erre első lépésben, kísérleti jelleggel Bodroghalom, Karos, Karcsa és Pácin térségében kerülne sor. A vizet a Bodrogból nyernék, a Felsőberecki-föcsatornán, majd a Karos-szerdahelyi, illetve a Karcsa csatornán keresztül (Kajner - Molnár - Ungvári, 2001). A szóban kapott tájékoztatás alapján a kísérleti üzemeltetés első lépcsője során az elárasztást 96 m Bf szintig tervezik, a földtulajdonosok bevonásának sikerétől függően 500-1500 hektárnyi területen. A vízpótlást nehezíti, hogy a mintaterület nem közvetlenül a Bodrog mellett fekszik, és a Felsőbereckiföcsatorna csak 95 m Bf vízállás felett tud érdemben vizet szállítani az elárasztandó földekre. Az öt részprogramból álló Nagykörűi Tájrehabilitációs Program egyes elemei a hullámtéri kubikgödrök, hullámtéri és mentett oldali holtágak, valamint a nagykörűi ártéri öblözet komplex rehabilitációját, a Tiszához való kapcsolását és rendszeres elárasztását irányozza elő. A nagykörűi öblözetben fekvő, mintegy 300 hektáros mintaterület revitalizációját mérlegelő korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy az öblözetben a belvizek visszatartásával, illetve öntözővízből történő vízpótlással elvileg lehetséges vizes élőhelyeket kialakítani és fenntartani Ezek maximális vízszintje a területrészek adottságaitól függően 83,50 és