Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
6. szám - Nováky Béla–Szesztay Károly: Éghajlat és víz a Kárpát-medence tájökológiájában
NOVÁKY B - SZESZTAY IC.: Éghajlat és víz a Kárpál medence tájökológiájában 311 ként mintegy 40-80 mm-rel) növekszik: Mindezek együttes hatásaként a helyi éghajlat és a légkön vízkörforgás egyik legfontosabb és legátfogóbb éghajlati jellemzője, a lehetséges párolgás és a csapadék sokévi átlagainak arányszámaként meghatározott ariditási tényező a Kárpát-medencében igen tág határok között változik (2. ábra): a Kárpátok és a Keleti Alpok vonulatainak vízválasztói közelében az átlagos csapadék többszörösen (szélső esetekben 4-5-szörösen) nagyobb a lehetséges párolgásnál, míg a medence belsejére "éghajlati vízhiány" a jellemző, vagyis a levegő pára-befogadó képessége számottevően (a Hármas-Körös vidékén mintegy 30-40 %-kal) nagyobb az átlagos csapadéknál A természetes vízellátottság éghajlati adottságainak közelítő jellemzése természetesen csak első kezdeti lépés a növényállományok tájökológiai feltételeinek vizsgálatában. A lehetséges párolgást például valójában nem éghajlati jellemzőként, hanem az adott fafajok, illetve állományok élettani és fejlödésbeni sajátosságaihoz igazodó növényi vízigényként kell meghatározni. Ezen túlmenően a különböző fafajok telepítésének, illetve megmaradásának éghajlati és vízháztartási feltételeit jellemző tájökológiai kockázat megítéléséhez nem a sokévi átlagértékekből, hanem az évről évre tág határok között változó vízhiányok és víztöbbletek statisztikai jellemzéséből kell kiindulni. Az erdőgazdálkodás tájökológiai és vízháztartási adottságainak módszeres feltárása végső soron hosszabb évsorozatok vízellátottsági mérlegeinek a főbb fafajok és termőhelyi feltételek szerint differenciált szimulációs elemzését kívánja. - amint az a legutóbbi Vízgazdálkodási Keretterv növénytermesztési alapozó tanulmányában a íöbb mezőgazdasági növényféleségek esetében történt (OVK 1984). Tájökológia és a medence belsejének vízháztartása A fentebbiekhez kapcsolódva a Kárpát-medence belsejének(vagyis az ország területének) vízháztartását tájökológiai szempontból jellemezve lényegében arra kell válaszolni: hogyan alakulnak a növényállományok és az erdőgazdálkodás vízfbldrajzi és vízháztartási adottságai az ország területére hulló csapadék és a peremvidékről érkező hozzáfolyás együttes hatására? A jellemzés kiemelkedően jelentős szempontja és sajátos feladata, hogy a medence alapkőzetére az idők folyamán világviszonylatban is az egyik legnagyobb méretű és legváltozatosabb szerkezetű üledékes rétegösszlete halmozódott fel, amelynek rétegei egymással és a felszíni vizek mederhálózatával egyetlen hidrodinamikai rendszerré kapcsolódnak össze. A légköri eredetű éghajlati víztöbbletnek és vízhiánynak a 2. ábra szerinti szélsőséges eloszlása a víz-összegyülekezési és vízlefolyási folyamatokban területileg öszszegeződve jelentkezik. Az összegeződés eredőjeként a peremvidék hegy koszorúja és a medence jóval alacsonyabb fekvésű belső területei között a 3. ábra szerinti vízháztartási kapcsolat alakul ki. Ez a kapcsolat két egymástól gyökeresen különböző jellegű ágra bomlik. A Duna, Tisza és a Dráva vízrendszerében összpontosuló felszíni vízforgalmi ág óriási (mintegy 3 600 m 3/s vízhozamnak, illetve évenként mintegy 114 km 3 térfogatnak megfelelő) víztömegeket igen gyorsan (zömében néhány hét folyamán) szállít át a medence belsején. Ilyen módon ezt a felszíni víztöbbletet csak rendkívül költséges vízkivételi müvekkel és vízellátó rendszerekkel lehet a medence belsejében szétosztani és a növénytermesztésben, vagy más célokra hasznosítani 1.0 Oft0,6 OA 02 FELHALMOZODASI IDŐSZAK (IX-II) 1 ET -—' \ X s R IV 1 10 0,8 0,6 0,4 0,2 KI ÜR UL ESI ID 0SZAK (III - VIII) 500 600 700 800 900 1000 1100 P,mm 5 0 0 600 700 600*900 1000 1100 P, mm 1 f> E T . s -? y 1.0 0.4 ÉVIIX-VIII) 0,8Oß02 • _ i ET • J • y y R * P - evi csapadék W ET R 500 600 700 8 00 900 1000 1100 P.mm felhalmozódott nedvesség készlet évi párolgás évi lefolyás 4. ábra. A vízháztartás szerkezete a Tisza-medence vízgyűjtőiben az átlagos évi csapadék függvényében (Nováky, 1992.)
