Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

5. szám - Faludi Gábor–Szádeczky Attila: Az 1956. évi jeges árvíz a Duna magyarországi déli szakaszán (Dokumentumok, visszaemlékezések)

296 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200 2. 82. ÉVF. 5. SZ. delem. A leszakadt Vörös-híd két oldalát és a Deák Ferenc zsilipet homokzsákokkal erősítették meg. Vasárnap a késő esti órákban felrobbantották a Vörös-híd maradványát, a­mely elzárta a víz útját. Hétfőn terméskövekkel megrakott u­szályokat süllyesztettek el az áradat megfékezésére. A Köl­csey utcától északra, a vasútig terjedő városrész vízzel telítő­dött. A Rákóczi Ferenc utcán nagy erőkkel indult meg a vé­dekezés a víz terjedésének megakadályozására". Nú 03.13 "Dömsöd, Dunavecse, Apostag, Solt és a többi község túl van a nagy veszélyen. A víz Bajánál kétóránként 4 cm-rel e­melkedik. Különösen veszélyes a helyzet az ún. Vajastorok és Ersekcsanád között, ahol a jégtorlasz hatására a vízszint hihetetlenül gyorsan mintegy másfél métert emelkedett. A Dunavölgyi Főcsatorna, amely a vadvizek levezetésére szol­gál, két helyen áttörte a gátat. Szerencsére - néhány tanya ki­vételével - nem öntött el nagyobb lakott területet, mert az áradó vizet mindkét fronton időben sikerült megfogni. Különösen nagy erőfeszítéssel folyik a védekezés Bajá­nál. Itt ugyanis a város dunaparti részét - egészen alacsony fekvése miatt - elöntötte a víz, s most azon fáradoznak, hogy nyúlgátak építésével a város magasabb pontjain megakadá­lyozzák az árhullám pusztítását. A késő esti órákig sikerült is visszatartani a vizet. Rengeteg, előre elkészített homokzsá­kot hordtak ide, most ezekkel tartják vissza az áradást. Az elöntött házakból még időben sikerült mindenkit kilakoltatni, úgyhogy a víz már csak az üres épületeket vehette ideiglene­sen birtokába. Veszélyben van a bajai transzformátorház is. Ha ezt az épületet elöntené a víz, akkor nemcsak Baján, ha­nem az egész járásban megszűnne az áramszolgáltatás. Itt is több százan dolgoznak, katonák és civilek, s körgáttal védik az igen fontos áramszolgáltató telepet a rohanó víz pusztítá­saitól. A gázgyárat és a dunaparti posztógyárat oly hirtelen öntötte el a víz, hogy ezeket - sajnos - már nem lehetett meg­védeni. Az értékesebb gépeket sikerült kimenteni. A város olyan, mintha a front első vonalában volna". SzN 03. 13. "Baján a város diáksága önként jelentkezett, hogy kivegye részét a védelemből és az elöntött részek lakóinak mentésé­ből. A városban a leszakadt Vörös-híd, a Posványos és Jó­zsefváros házai közé rohanó áradat megfékezése sikerrel járt. A rést két pontonban és két dereglyén felhalmozott ter­méskővel elzárták. Most csupán kisebb vízszivárgás észlel­hető - ez ellen már könnyebb a védekezés". Nú 03.14. "A Baja alatti Duna-szakaszon, különösen Szeremle köz­ségnél veszélyes az áradás. A községet kedden délelőtt kiürí­tették. A délutáni órákban az áradat kb. 3 km hosszúságban lemosta a gátakról a homokzsákokat, s itt is ömlik a víz a gát koronája fölött. Több ezer katona és polgári lakos dolgozik ezen a szakaszon is, hogy újabb homokzsáksorral megfogja a vizet. Dunafalvánál ugyancsak átszakadt a gát, mintegy 30 méteres szakaszon, s nagy mennyiségű víz folyik a jugoszláv határ felé.(...) A Duna alsó szakaszán azért vált rendkívül súlyossá a helyzet, mert a nagy erővel folytatott és továbbra is folyó jégrobbantások nem hozták meg a kívánt eredményt, mivel Fajsztól az országhatárig és az országhatártól délre, a Dráva torkolatáig csaknem összefüggő jég van. A jégtakaró levonulását a Duna jugoszláv szakaszán is megkísérelték műszaki beavatkozással elősegíteni, azonban ez sem indítot­ta meg eddig a zajlást". SzN 03. 14. "Szerdára virradó éjszaka mintegy 4000 katona és 5000 környékbeli lakos építette a védelmi vonalat Fájsz és Sükösd között. Reggelre sikerült homokzsák-nyúlgátat építeni az 51­es Budapest-Baja országút mentén. Délelőtt azonban olyan magasra szökött a víz, és oly erővel zúdult a nyúlgátra az ár­hullám, hogy elmosta a homokzsákokat. A víz most északra és északkeletre tör, Kalocsa és Hajós község irányában. Az itt dolgozó erőket azonnal átvezényelték, hogy építsék ki a szükséges védelmi vonalat Fajsz-Bátya-Miske-Hajós és Ne­mesnádudvar között. (...) Az egész déli szakaszon a legsúlyosabb helyzet Szeremle község alatt és Mohács-szigeten alakult ki. Szeremle házait Nádházi András százados és 450 katonája ez ideig megvédte a pusztító ártól, de a község alatt átszakított gáton elemi erő­vel tört át a víz. Az árhullám átszakította a gátat még más helyeken is. Mohács-szigetet a délutáni órákban teljesen el­öntötte a víz. Az itt lakó mintegy 10 ezer ember nagy részét már több napja elköltöztették innen, többen azonban nem a­kartak kijönni, és elbújtak a házakban. A mentés most meg­feszített erővel folyik. Az elöntött sziget belsejében jártam szerdán egy rohamcsónakos mentőbrigáddal. Az itt rekedt emberek már a házak tetejére húzódtak a rohamosan emel­kedőjeges víz elől". SzN 03. 15. "Megfeszített munka indult a Szeremle alá áttört áradat elzárására. Itt a bányászok ereje szállt szembe az áradattal. A Deák Ferenc zsilip és Szeremle közötti rész és az út vé­delmében hősi helytállást mutatnak Kiskunhalas munkáscsa­patai, a Semevál, a gépállomás dolgozói és a traktoros iskola hallgatói. A város a kilakoltatottak elhelyezéséről, élelmezé­séről és orvosi ellátásáról gondoskodott. Az ide áramló mun­kástömegek elhelyezésére az iskolákon kívül igénybe vették a mozikat is". Nú 03. 15. "Aíz emberek életéért folyik most a harc. A 30 ezer hekt­árnyi nagyságú Mohács-szigetre elemi erővel tört be az ár, s néhány órán belül ellepte az egész szigetet. A kiürítés ellené­re is sok ember meghúzódott a házak padlásain, szalmakaz­lak, a házak tetején, s ott várja a segítséget. Szerdán a késő esti órákig - az orkánszerű szél és hóvihar miatt - csak né­hány embert tudtak kihozni. A helyi árvízvédelmi és katonai szervek vezetői érintkezésbe léptek a kormánnyal és azonna­li műszaki segítséget kértek. Csütörtökre virradóra meg is érkezett az első nagyszámú műszaki segítség. Szovjet kato­nák hernyótalpas "kétéltűekkel" nagyméretű motorcsónakok­kal, pontonokkal felszerelve jöttek Bajára. Ugyanakkor ren­geteg vascsónakot, rohamcsónakot, pontont küldtek a fel­sőbb katonai parancsnokságok is. (...) A szerda délutáni légi felderítés után szakaszokra osztot­ták az elöntött Mohács-szigetet. A mentőcsoportok azt a fel­adatot kapták, hogy saját szakaszukon kutassák át a házakat, a fákat, a szárazon levő helyeket. Az elöntött sziget vízszint­je még nem egyenlítődött ki a Dunával, ezért további emel­kedés várható. Alig pirkadt, amikor a szovjet és a magyar katonák vízre szálltak, hogy harcba induljanak az emberi éle­tek megmentéséért. Helyet kaptam az egyik szovjet "kétél­tűn". A tengernek tűnő vízben egyes mélyebben fekvő terü­leteken már csak a fák koronája látszik la. Másutt viszont e­gészen sekély a víz. A házak nagy többsége ablakpárkányig vízben áll, de látni olyat is, amelynek már ereszeit én el a víz, vagy éppenséggel a tetőgerinc feketéllik a jeges vízben. Sok - régi vagy vályogból épült - ház megroppant, összetört. A sárháti iskola csak alig néhány száz méternyire van a Duna gátjától, így a Nagybaracskáig húzódó vízen mintegy 14-15 kilométert kell megtennie az itt dolgozó mentőbngá­doknak. A hosszú vízi úton már találkoztunk rohamcsóna­kokkal, amelyek visszafelé tartottak, s hozták a rohanó víz e­lől a fákra, házak tetejére menekült embereket. Az úton sok tehergépkocsit láttunk víztől ellepve, mind olyanokat, ame­lyek a gátak erősítéséhez hordták az anyagot, vagy a lakos­ság ingóságait mentették. Útközben érte őket az átszakított gáton kizúduló víz, s az áradat oly hirtelen emelkedett, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom