Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

5. szám - Léczfalvy Sándor: A rétegvíz és kitermelése

LÉCZFALVY S .: A rétegvíz és kitermelése 287 négyzetgyökös összefüggésben van az s depresszióval, (m = a. vízadó réteg vastagsága, k = áteresztőképeségi e­gyüttható - szivárgási tényező, R = depressziós hatósugár, r - kútsugár). A víztartó réteg ellenállásánál itt csak azt kell megje­gyeznünk, hogy az abban helyet foglaló víz és a kút víz­szintje közt különböző okoknál fogva vízszál-elszakadás léphet fel, amely a kútellenálláson (szűrőellenálláson) kí­vül a réteg vízvezető képességének is függvénye lehet. Különösen ez a helyzet szabadtükrű, tehát nem artézi jel­legű kutaknál. A kútellenállás tulajdonképpen több tényezőből tevőd­het össze, így a szűrőellenállásból, a kútban történő belé­pési és iránytörési veszteségekből, csősúrlódási vesztesé­gekből (pl. a szívócső belépési veszteségéből). Vannak, a­kik a kútellenálláshoz sorolják a rétegellenállást is. A ta­pasztalatok szerint azonban nagyobb értékű a szűrőellen­állás és a súrlódási ellenállás. Ezeknek az ellenállásoknak megfelelő mértékben tartását a kútkiképzés méretezésénél kell szem előtt tartanunk. A szűrőellenállások nagyság­rendjére jó példát szolgáltatnak ugyanarra a rétegre tele­pített szűrő nélküli és szűrővel ellátott kutak egybevetett adatai. így pl. egy k = 3 m/d-jű homokrétegből, amelynek vastagsága 6 m volt, a szűrő nélküli kút ugyanakkora de­presszióval kb. kétszer akkora hozamot adott, főleg na­gyobb hozamoknál és kisebb csőátmérő esetében. A 3. ábrán látható egy nagyobb hozamú kút Q = f(s) görbéje. Ez a kút Hévíz hidegvízellátására létesült, a terepszinten 2000-2500 l/min kifolyó vízhozammal A 46 m mély kút szűrő nélkül készült, és pannon homokkőből, konglome­rátum vizéből táplálkozik. A 2. jelű görbe a ténylegesen mért adatokat jelenti. Az 1. jelű görbe a súrlódási veszte­ségek levonásával készült, s látható, hogy a görbe teljesen lineáris, ha súrlódási veszteségeket levonjuk. Készítés közben a kút alsó 2 m hosszú szakasza kisebb átmérőjű volt, és ekkor a 3. jelű görbe volt a Q = fis) függvény. A kút felbővítése terepszinten kifolyóan kb. 500 l/min több­letvizet eredményezett. Amikor egy kútnál különböző konstans depresszióknál a vízhozamokat megmérjük, s ezekből a kút Q = f(s) gör­béit megrajzoljuk, minder említett hatás együttesen szere­pel a mérésben, tehát a vízadó réteg jellemzőit elvileg nem tudjuk teljesen pontosan meghatározni. Kis vízhoza­moknál, kis depresszióknál azonban az említett hatások a rétegben mozgó víz jellegétől eltekintve általában elha­nyagolhatók, és ezért elsősorban a görbe ezen a szaka­szon a rétegre jellemző. Nagyobb hozamoknál, illetve de­presszióknál többek között ezért is szoktunk egy észlelő kutat közvetlenül a termelő kút mellé tenni. A Q = ffa) görbékre általában az az eddigi tapasztalat, hogy kisebb depresszióknál mindenképpen lineárisnak tekinthetők, a­miből pl. az is következik, hogy akkor a vízadó rétegben lamináris a vízmozgás. Ha a kutat mélyebben csapoljuk meg, azaz egyre na­gyobb depresszióval üzemelünk, előfordulhat, hogy a Q = ffs) görbe nem lineáris, hanem valamilyen hatvány-para­bolává válik. Bizonyos leszívás után azonban a vízhozam már semmiféleképpen sem nő, hanem a kút egyszerűen tönkremegy. Ez a tönkremenés abban áll, hogy a kút be­omlik, vagy homokos rétegeknél a vize nem tud letisztul­ni, a finomabb frakciókat állandóan berántja, a kút "ho­mokol". Ez a pont a Q = f(s) görbe kritikus pontja, és az a vízhozam, amely mellett a kút még éppen nem megy tönkre, a kút maximális vízadóképessége (Ezt a hozamot azonban nem biztos, hogy mindig adni tudja a kút, s nem biztos, hogy a vízadó rétegből kitermelhető-e egyáltalá­ban, és mennyi ideig.) A hévízi kutaknál a kritikus pont kb. 2,6 m-es depressziónál kb. 5500-6000 l/min. hozam­nál következett be. Egyébként a kritikus pontot fokoza­tos, lépcsősen eszközölt próbaszivattyúzásokkal szoktuk tapasztalati úton megállapítani (ha egyáltalán lehetséges olyan nagy vízhozam és depresszió létesítése). Homokos, kavicsos vízadó rétegeknél Sicchard, illetve Abramov képletét szoktuk közelítő számításokhoz alkalmazni. A mi tapasztalataink szerint inkább Abramov képlete jobb, de meg kell mondani, hogy a kritikus pontot még jelenleg nem lehet elméleti képletekkel megnyugtatóan számolni, és a gyakorlatban a tapasztalati adatok a fontosak. Abramov szerint a kritikus sebesség a Vj b.=60-70\Jk (3) képlet alapján számolható, ahol v k r (m/nap), k (m/nap) di­menziójú. A kritikus sebességből pedig a maximális víza­dóképesség: 5 max = vtor 2 r* 0 n ( 4> ahol r a kútsugár, m a vízadó réteg vastagsága. Gázos kutak Q = fl(s) görbéi Gázos kutak Q = f(s) függvénye lényegében hasonlatos a mammutszivattyú, azaz köznapibb nyelven a kompresszor jelleggörbéihez, s szerkesztésük is ugyanolyan elvek alapján történik. Teljes ismertetésük számunkra azért érdektelen, mert a vízellátásban számbajöhető mélységű kutaknál igen kevés a gázos elven működő kút A Q = f(s) görbék szer­kesztésének általános elve: A teljes H 0 elméleti szállító ma­gasságból - amely H 0 magasságot a gázmentes víz nyugalmi szintjétől méijük - levonjuk a már szabad gázt tartalmazó felső csőszakasz veszteségeit, A ret. Ekkor kapjuk a hatásos szállító magasság H értékeit a vízhozam függvényében. Eb­ből az értékből levonjuk a vízvezető réteg jelleggörbéje által mutatott veszteséget (h 2) és a gázmentes csőszakasz súrló­dási veszteségét (h }). A H c- (h, + h 2 + h s) = H - b görbé­ből leolvashatjuk az adott vízhozamhoz tartozó üzemvízszint értékét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom