Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Gondolatok a felszín alatti vízkészlet védelméről

JUHÁSZ J. . Gondolatok a felszín alatti vízkészlet védelméről 275 gedése. Vízkészlet-gazdálkodási szempontból a körülzárás az ésszerű és követendő elv. Anyagi szempontból gyakran az üzemelő vízbázis védelme a járható út. A szennyező góc körülzárása történhet a tervezés-építés időszakában, és történhet üzemközben. Az olyan ipari vagy mezőgazdasági létesítmények, amelyek potenciálisan jelentősebb szennyezést jelentenek, már úgy tervezendők, hogy a létesítéskor a teljes potenciális szennyező területet zárják körül, megakadályozva, hogy az esetleges szennyezés a területen kívülre jusson (6. ábra). Ilyen módon célszerű tervezni például a kőolaj és származékait tartó vagy azzal foglalkozó telepeket, az élelmiszeripari üzemek nagy részét, a szakosított állattartó telepeket, a gyógyszer- és vegyi üzemeket. Ez a körülzárása természetesen nem lazíthatja a környezetvédelmi fegyelmet, de mint másodlagos védelem az esetleges szennyezéseket a létesítmény alatt visszatartja. A körülzárás módja mindég a célnak, a visszatartandó kémiai szennyezésnek, a földtani helyzetnek és a gazdaságosságnak a figyelembevételével tervezendő meg úgy, hogy a körülzárás mindaddig biztosítsa a szennyező anyag visszatartását, ameddig annak szennyező jellemzői le nem csökkennek az érintett területen ismert eredeti értékekre. A megoldás - az areális szennyezésen kívül - egybeesik a környezetvédelemnek azzal az alapelvével, hogy az ember által lerakott szennyanyagokat úgy kell természetes, és művi védelemmel ellátni, hogy a lerakott szennyezőanyag semelyik időpillanatban ne hasson károsan a környezetére. A szennyező góc körülzárása mellett, mint láttuk végső minőségi védelemként felmerülhet a szennyezésnek az üzemelő vízbázistól való távoltartása az üzemelő vízbázis közelében. Ez a fajta vízbázis-védelem már az egyes vízfajták sajátságaihoz igazodik. ságot kitöltse s így ne engedje a szennyezett vizet a vízbázis termelő rendszeréhez jutni. Ebben az esetben a dúsítással nyert többlethozam a védekezési mód járuléka 4.2. Rétegvíz aktív vízbázis-védeleme A rétegvíz aktív védelmét általában ugyancsak elzárással vagy szabályozott betáplálással lehet biztosítani. Az elzárásos védelmet lényegében ugyanazon eljárásokkal oldhatjuk meg, mint amit a talajvíznél tárgyaltunk. Ilyen esetben azonban a nagyobb mélység miatt a körülzárás már igen költséges volna. A rétegvíz dúsítás, azaz a szabályozott nyeletés lehetősége elvileg ugyancsak megvan. A kísérletek és a gyakorlati eredmények azonban esetenként azt mutatják, hogy a kutakban történő nyeletés a nyelő kutak eltömődése miatt néhány hónap, gyakran néhány hét alatt a nyelt vízhozam azonos besajtolási nyomás esetén tizedére csökken. Néha nem jár eredménnyel az sem, ha az adott rétegből kivett vizet teljesen zárt rendszeren, minden változtatás nélkül próbáljuk visszapréselni. Porózus kőzetekben ezért a kutakkal történő besajtolást esetenként kell kikísérletezni a szükséges előtisztítással együtt. A rétegvizek aktív védelmére - a kitermelhető hozam csökkenése árán - lehetőség van azáltal, hogy a szennyező góc felől érkező vizet a góc és a vízbázis közé telepített vízkivétellel megcsapoljuk úgy, hogy a szennyezett vizet termelő rendszer depressziója nagyobb legyen, mint az eredeti, tiszta vizet adó rendszer depressziója a szennyezett vizet termelő rendszer helyén. Ez a megoldás, amikor a szennyezett vizet mintegy elszívjuk a tervezett vagy üzemelő vízbázis elől, a gyakorlatban jól járható út. Célszerűen megválasztott szennyezett víz-kiemelés esetén a tervezett vagy üzemelő vízbázis hosszú időre, esetleg végleg megóvható a szennyezéstől. A szennyezett vizet emelő őrbázis vizét esetleg ipari vagy mezőgazdasági célra közvetlenül vagy kezelve fel lehet használni. (7. ábra) 6. ábra: Szennyező góc körülzárása 1. Szennyező ipartelep. 2. Körülzárás. 4.1. Talajvíz aktív vízbázis-védelme A talajvizkészlet védelmét megoldhatjuk sok esetben szabályozott betáplálással. Szabályozott betáplálásnál a szenynyezés érkezési irányban egy, a természetes maximális vízszintnél magasabb vízszintű nyelőrendszert építünk. Ekkor a potenciálkülönbség hatására a betápláló rendszerből kilépő víz egyrészt távol tartja a tápterületről érkező szennyezést, másrészt a vízbázist táplálja. E módszer tehát a szennyezés távol tartása mellett a készletnövelést (dúsítást) is szolgálja A szabályozott betáplálásnak két lehetősége van. A felszínről történő areális betáplálás, azaz a felületi dúsítás és a medencés betáplálás - medencés dúsítás. A szabályozott betáplálásnak célja, hogy az adott túlnyomással bejuttatott dúsító víz a szennyezés felől a teljes vízadó réteg vastag7. ábra. Ör-vízbázis kialakítása Különösen jó módszer az őr-vizbázis építése egyszeri nagymértékű - katasztrofális - szennyezés kivédése esetén. Az őr-vízbázis csak a szennyezés eltűnéséig vagy a megengedett szintre való csökkenéséig kell, hogy üzemeljen. 4.3. Karsztvíz aktív vízbázis-védelme A karsztos kőzetekben lévő víz aktív védelme is igen bonyolult, mert a járatrendszer csak sztohasztikusan ismert, a szennyezés viszont - mint már szó volt róla - szinguláris repedéshálózaton teijed. Ezért az aktív vízbázis-védelem a karsztban gyakorlatilag nem valósítható meg. A legszerencsésebb esetben is igen kicsi a hatásfoka. Olyan sekély karsztnál, ahol a karsztosodott rétegek teljes vastagsága nem nagy, a körülzárás is, az elzárás is lehetséges aktív vízvédelmi mód. Mélyebbre nyúló karsztnál, ahol az elzárás a teljes függélyben nem lehetséges, ott a részletes