Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

4. szám - Tamás Enikő Anna–Kalocsa Béla: Hozzászólás a fokokról szóló cikksorozathoz

244 HIDROLÓGIAI KÚZLONY 2002. 82. ÉVF. 4. SZ. szetes fokmedrektől eltérően alaptérkép: 3. ábra). halászatot. Erről különféle néprajzi szakirodalmi munkákban sokat olvashatunk, meg arról is, hogy a hullámtéri termőföldek védelme érdekében igyekeztek az emberek az áradás után a vizeket a fokokba, ill. a főmeder irányába visszaterelni - a levezetés érdekében esetleg kisebb árkokat is ástak. A fokokat a környékbeli halászok tisztogatták, "karban tartották", az uszadékot és a lokális lerakódásokat eltávolították. Mai kifejezéssel élve fenntartó kezelést végeztek. Ez az első fajtája a fokok szempontjából fontos emberi beavatkozásnak. A folyamszabályozással azonban sokkal nagyobb, drasztikus változások következtek be. Elsősorban azért, mert a szabályozott folyó nem meanderezik többé, ebben a gondos szakemberek tervszerű tevékenysége meggátolja Következésképpen ha egy folyót szabályoztunk, elértük, hogy soha többé nem alakulhat ki rajta egyetlen új holtág, tehát új fok sem. A Gemenc ebből a szempontból is kivételes hely: itt a hullámtér olyan széles maradt, hogy egyes holtágak, fokok a mai napig a hullámtéren maradtak, és bár új holtágak itt sem alakulnak ki, a természetes morfológiai folyamatok egy része még megfigyelhető. A meglévő fokok szempontjából a másik, folyamszabályozásból származó következmény az, hogy a folyamszabályozás óhatatlanul medermélyüléshez, tehát vízszintsüllyedéshez vezet, így az árhullámok a fokok küszöbszintjét egyre ritkábban, vagy gyakorlatilag soha többet nem érik el. (A bajai vízmércére számított vízszintsüllyedés mértéke a XX. században meghaladta a 1,5 métert!) A fokot hasznosító, abban halászó ember számára az, hogy a fokban egyre ritkábban jelenik meg a víz, katasztrofális következményekkel jár: száraz fokban nem lehet halászni. A vízszintsüllyedés tényét az "ártéri emberek" valószínűleg nem látták át, csupán következményeit tapasztalták évről-évre. A gazdálkodó, a halász számára a probléma megoldására két lehetőség kínálkozott: vagy kimélyítették, esetleg ki is egyenesítették a meglévő fokot, vagy egy alacsonyabban, vagy a főmederhez közelebb eső holtág-részen fáradságos munkával újat ástak. Ez a XX. században Gemencen bizonyítottan többször előfordult. A fokok kialakulásának összetett kérdéskörét a fent leírtakban, tudjuk, nem kielégítő pontossággal tárgyaltuk Célunk csupán az volt, hogy a fokgazdálkodásnak, illetve a fokok kialakításának tervszerűen véghezvitt, száz százalékban ember-kezdeményezte voltát megkérdőjelezzük. Végeredményben, fok mindig létezett, az ember előtt is, amióta kanyargós folyók vannak. Nem volt fokmentes alluviális hullámtér, "nulla állapot". Hogy mióta, és miért nevezik az emberek a fokot foknak? Erre a kérdésre a legjobb választ a régi térképek tanulmányozása adhatja: amit azokon foknak jelöltek, az fok tekintet nélkül arra, hogy a természet, vagy ember formálta-e. Végül még néhány példát szeretnénk a természet formálta, az átalakított, és a mesterséges fok esetére hozni: A Mocskos-Duna és az alsó torkolatánál kialakult Mocskos-fok. Jól megfigyelhetőek az előzőekben is leírt jellegzetességek: a felső torkolat sokkal inkább feliszapolódott, az alsóban „másodlagos meder", csatorna alakult ki: itt jár a víz ki-be a holtágba (DDNP digitális alaptérkép: 2. ábra) A Lassi-tónál a Rezéti-Duna felől egy mély fokot ástak. Jól látható, hogy ez a fok a lehető legrövidebb, és - a terméTAMÁS ENIKŐ ANNA Alsó-Duna völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség - Baja, építőmérnök, vízvédelmi szakértő KALOCSA BÉLA Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság - Baja, építőmérnök, informatikai csoportvezető Reflection on the articles "Outlet or canal?" (published in this journal) Tamás, E. A. - Kalocsa, B. nyílegyenes (DDNP digitális 4. ábra A boki-Duna feltöltődött felső szakasza és az alsó torkolatában lévő fok egy 1895-ben készített térképen A felhasznált művek címük szerint: Tanulmányok Tolna megye történetéből Magyar Értelmező Kéziszótár Dr. Vágás István közlései Yukon folyó, Alaszka adatai Kalocsa B. - prof. dr. Zsuffa I.: Vízszintsüllyedések a Dunán A kézirat beérkezett: 2002. május 8.