Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

4. szám - Horváth Emil: Védekezünk, védekezünk…(?)

IK )RVÁTH E . Védekezünk, védekezünk 195 A mindennapok 1998 novembere és 2001. márciusa között két-két rendkívüli árvíz ellen kellett védekezni a Felső- és a Kö­zép-Tiszán. A védekezések, amelyek a legutóbbi árvízig sikeresek is voltak, óriási erőfeszítésre késztették a vízü­gyi szolgálatot. Ezek és a megelőző évek eseményei a­zonban súlyos belső problémákra hívták fel a figyelmet, amelyek addig is megvoltak, igaz, rejtetten Az 1980-as évek végétől vette kezdetét a szolgálat egyre gyorsabb ütemű leépítése: az 1990-ben 20 ezer fot számláló ágazat létszáma 1995-re alig több, mint 5 ezer före apadt Az 1998-as adatok szerint már 4520 fő volt az átlagos lét­szám. Az ágazat átalakítása 1994-re befejeződött Ekkorra alakították ki a VIZIG-es kft-ket, amelyek a még megmaradt vízügyi építő- és fenntartó gépparkot s a létszám töredékét örökölve kezdték működésüket. A rendszer kialakítói úgy képzelték, ez a vízügyi szervezet is el tudja látni feladatát. Ami a vízügyből maradt, s valóban a szolgálat klasszi­kus részét fémjelezte, az a vízkárelhárítás: beleértve az ár­víz-belvízen túl a vízminőségi és aszálykár elhárítási fela­datokat is. Ennek okán - tudatosan - nem bántották a szolgálat gerincének nevezett őri állományt. Az 1998. évi adatok szerint: az összes átlagos létszám 4520, ebből szellemi: 1890, fizikai:2630. A fizikai állo­mányból alig több, mint 1000 a gátőr(őr). A drasztikus létszámcsökkentések hatására kialakult igazgatósági ab­szolút létszámok, illetve az arányok azt sejttették: ha más területeken nem is, de a vízkárelhárításban nagy nehézsé­gekkel kell szembenéznie az ágazatnak. Érdekes módon elsőként nem innen jött a vészjelzés. A vízügyi szervezetben 1991-94 között vizsgálatot vég­zett az MTA Szociológiai Kutató Intézete "Irányítási folya­matok. szervezeti kultúra, szervezeti kommunikáció a ma­gyar vízügyben" címmel Néhány, figyelemreméltó megálla­pítást érdemes kiemelni ebből: A huszonnegyedik órában van a szervezet (1994-ben) abban az értelemben, hogy ké­pessé válik-e egy stratégia, egy hatékony szervezet "kiszen­vedésére". Ellenkező esetben a leépülési folyamat visszafor­díthatatlanná válik. A tanulmány további megállapítása volt, hogy a szolgálat még rendelkezik azokkal az erőkkel, ame­lyek képesek végrehajtani a feladatot A vízkár-elhárítási szervezet átalakulás utáni első meg­mérettetései az 1995. évi téli tiszavölgyi árvizek voltak: a decemberben a Tisza, majd a Körösök árvize. E védeke­zéseknél alkalmazták először az új vízügyi törvényt. A vízügy részéről a védekezést követően megfogalmazódott az az igény, hogy a közerő és a gazdasági szervezetek í­génybevehetősége érdekében szabályozzák törvényben részvételüket, gyakorlatoztatásukat Rövid időn belül újabb (szakító)próbákat kellett kiáll­nia a szolgálatnak. Stílszerűen fogalmazva: ebben az iszo­nyatos igénybevételben nagyon sok szál elpattant a kép­zeletbeli kötélben Az 1998 novemberi felső-tiszai rendkívüli árvíz adta meg az alaphangját az azt követő 28 hónapnak. Azután még három, egyre nagyobb áradás ellen kellett védekezni a Kö­zép- és Felső- sőt az Alsó-Tiszán, amelyek mindegyike meg­haladta az azt megelőzőt Mindebből elsőként azt kell kie­melni, hogy ezek a védekezések megmutatták, mire képes a vízügyi szolgálat, létszámának jelentős részétől megfosztva. A megmaradt (maradó) létszám képes volt nagyszerű tettek­re, még ha a legutóbbi védekezésnél gátszakadás is követke­zett be. Képes volt a lehetetlennek tűnő helyzetekben helyt állni, de az is beigazolódott, hogy ez nem mehetett a végle­tekig. Történelmietlen lenne a mi lett volna, ha jellegű kérdések felvetése a szervezetre, annak átalakítására vo­natkozóan Inkább a miértekre kell keresni a választ Az első miért számomra az az esemény, ami azóta is kísért, s jelzésértékűnek tartok. Miért ment fel a milotai polgármester a gátra 1998 november 5-én, s kérdezte: hol vannak a vízügyesek? Bizonyára többen emlékeznek erre, hiszen ez akkor hírértékű volt a televíziónak Más­nap már mi is érzékeltük kollégáimmal ezt a hangulatot a kisan-panyolai gáton, s azt is, hogy új helyzetbe kerül­tünk Egy vízkárelhárítást végző szervezetben védeke­zünk, mi vízügyesek A gáton pedig a következő évek­ben egyre többen lettünk, s úgy tűnt, nekünk vízúgyesek­nek egyre kevesebb ott a hely. Pedig tettük a dolgunkat, mint műszakiak, minimális vízügyi fizikai létszámmal: vé­geztük az irányítást a gátakon, vagy ha kellett a hátor­szágban, az önkormányzatoknál. Az már évek óta ismert, hogy II. fokú árvíznél kimerül az igazgatóságok létszámereje. Ez általában 200-220 fot jelent Ez a dolgok egyik oldala. Van ennél sokkal súlyosabb, ami a közelmúlt rendkívüli árvizeinél erőteljesen megmutatkozott: a szervezet irányítóképessége Ennek megértéséhez fel kell idézni néhány számadatot, saját (igazgatósági) példánkat vé­ve. Ez jól jellemzi az egész állapotát. A közel 1900 fos létszám 1998-ra 406 före csökkent, azóta e körül az érték körül mozog. A drasztikus leépíté­sek minden szakágazatot elértek, bár különböző mérték­ben. Egyedül az őri állomány maradt érintetlen a már említett okok miatt Létszámuk 80 fö körüli. Ők a véde­kezés "őrmesterei", írták egy tanulmányban. Stílszerűen szólva, az őrmesterek mellett egy hadseregben tisztekre, főtisztekre is szükség van a megfelelő arányban. Ez a kényes egyensúly veszélyesen megváltozott: a mérnökök, technikusok szinte elfogytak. Nincs irányító, akivel az őrök együttműködhetnének. Magukra marad­tak. De a műszakiak is, s így külön-külön rendkívül nehéz irányítani, hiszen az együtt dolgozás könnyebb azonos szervezetbe tartozókkal, mint idegenekkel (bár ez nem mindig kerülhető el). Ha mindezeket a műszakiak szem­szögéből nézzük, sem jobb a helyzet. Akik egyre inkább hasonlítanak kiégett hivatalnokokra a megszaporodott ­lélekölő - akták miatt. Eddig tabunak számított a vízügyi létszámnak már meg­említése is, nemhogy annak kritikája. A 2170/2001. (VII. 10.) Kormányhatározat, ami "a közlekedési és vízügyi mi­niszternek a 2001 márciusi rendkívüli árvízvédekezésről tett jelentéséről" címet viseli, többek közt elrendeli .a vízügyi szervezet megerősítéséről szóló előterjesztés elkészítését Márpedig ez közvetetten igazolja az eddig elmondot­takat, mert az utóbbi években visszafordíthatatlannak tű­nő leépülés vette kezdetét az ágazatban. Azok a műszaki­ak, akik tehetik, egyre-másra hagyják el a pályát: egyes a­datok szerint évente 60-70 fö. Helyettük pedig olyanok érkeznek, akik eleve átmenetinek szánják a vízügyben el­töltendő időt 2-3 év múltán odébb állnak, akár multikhoz is, mert már nem kezdők, többszörös bérért. A védekezések számadatai is azt mutatják, a vízkár­elhárítási szervezet létszáma a kritikus érték alá csökkent Néhány adat tájékoztatásul

Next

/
Oldalképek
Tartalom