Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

3. szám - Liška, Miroslav Boris: Szlovákia vízgazdálkodási infrastuktúrájának kiépítettsége az ezredfordulón

OS^A^^^^^zloráki^rágazdálkodás^ 187 7. A felek eltérő megegyezésének hiányában a közös üzemet az 1977 évi szerződés szerint kell megvalósítani 8. A felek az egymásnak okozott károkat kötelesek megtéríteni. 9. A felek a tényleges beruházási és üzemelési költségek között mutatkozó különbségeket az 1977 évi szerződés alapelveinek megfelelően tartoznak kiegyenlíteni. A döntést követő 5 hónap alatt a két fél intenzív tárgyalásokat folytatott, és 1998 február végére megszületett egy, mindkét fél számára kedvező keret-egyezmény szövege. Ebben Magyarország kötelezettséget vállalt az alsó vízlépcső megépítésére (Nagymaros, vagy Pilismarót, egyeztetett költséggel és teljesítménnyel), míg Szlovákia késznek mutatkozott kártérítési igényéről a vízlépcső üzembe helyezésekor lemondani Hozzájárult egy oldaltározó megépítéséhez (Magyarország saját költségére), ha ez a Duna vízminőségét nem veszélyezteti. Az egyezmény szabályozta volna az üzemelési költség és a termelt energia megosztását, s a beruházási költségek kiegyenlítését a kiépítés minden fázisában. A Magyarországon bekövetkezett politikai események ismételten meghiúsították az 1997 évi kormány szándékait. Az 1998 évi választások utáni új kormány a programjában szerepeltette a nagymarosi vízlépcső építésének elhagyását (a szerződéses féllel történt konzultáció nélkül). Az új kormánydelegáció csak 1998 novemberében vette fel a tárgyalásokat, miután Szlovákia 1998 szeptemberében a Hágai Bíróság segítségét kérte döntésének végrehajtásához. Az új magyar bizottság azonban nem volt hajlandó a tárgyalásokat folytatni, azzal az indokolással, hogy az előző magyar kormánybizottság nem a döntés végrehajtásáról, hanem az 1977 évi szerződés teljesítéséről tárgyalt' A tárgyalásokat elölről kellett kezdeni. Az új kormánybizottság arra sem volt hajlandó, hogy szakmai síkon, több szakcsoportban folytasson tárgyalásokat. Végül, 1999. májusában vállalata, hogy teljes körű megoldást teijeszt elő. A magyar fél javaslata - a szlovák fél válasza A magyar fél 1999 decemberében adta át kb 1400 oldalas javaslatát Annak szlovák nyelvre fordítása és részletekbe menő vizsgálata után a szlovák fél válasza 2000. decemberében került átadásra. A magyar javaslat lényegileg a következőket tartalmazta: - Magyarország nem épít alsó vízlépcsőt. - Magyarország lemond a rendszer ráeső hányadáról és a bősi erőműben termelt energiáról - Az 50 %-os energiarészesedés fejében (amire csak a szerződés teljesítése esetén lenne igénye) Magyarország a Duna mindenkori vízhozama legalább felének az öreg Dunába történő lebocsátását követeli, hogy az a bősi erőműben ne legyen hasznosítható. - A hajózási viszonyok javítását a Duna közös alsó szakaszán „hagyományos módszerekkel" (folyamatos kotrással és mederstabilizálással) kell megoldani Az alsó duzzasztás esetén felesleges költségek felét Szlovákiára kívánta terhelni. - A károk térítéséről (amelyek Szlovákia számára sokkal nagyobbak) a felek kölcsönösen mondjanak le. A magyar javaslat gondos tanulmányozása számos tisztázatlan, közös szakmai tárgyalást igénylő kérdést vetett fel. Szlovákia hajlandó minden műszakilag - gazdaságilag megalapozott magyar javaslatot elfogadni, amennyiben arról tárgyilagosan - mindkét fél számára elfogadhatóan - kimutatható, hogy az érvényes szerződés szerinti megoldáshoz képest (az időközben megvalósított változtatásokat is figyelembe véve) mindkét fél számára előnyösebb. A közös beruházásban azonban egyoldalú politikai döntés nem lehet elfogadható tárgyalási javaslat. Egyoldalú és végleges döntés semmi esetre sem minősíthető "jóhiszemű" tárgyalási elemnek A magyar javaslat nem tartalmaz kártérítést az alsó (Szap - Nagymaros) Duna-szakaszon meg nem termelt energiáért sem, mégis kijelenti, hogy "az 1977 évi szerződés céljai teljesültek" Gazdaságossági megfontolások. - Különböző szcenáriók összehasonlítása A magyar javaslatban szerepel (bizonyítás nélkül) az a kijelentés, hogy már az eredeti szerződés szerinti megoldás sem lett volna elég hatékony, mert a belső megtérülési ráta (Internal Rate of Return) csak 3,8 % lett volna. Elgondolkodtató, hogy egy közös beruházásban, amelyben a felek a költségek felét viselik és a termelt energiát 5050 % arányban osztják meg, a szlovák félre jutó fél-beruházás (annak ellenére, hogy a kivitelezési idő sokkal kedvezőtlenebbül alakult és a szlovák fél jelentős kamatveszteségeket szenvedett) még a C-változattal megnövekedett költségek mellett is hatékony, míg a magyar fél számára ugyanez veszteséges A termelt energiából származó bevétel az állam gazdasági előnyeinek (tökéletesebb árvízvédelem, kedvezőbb hajózási viszonyok, térségfejlesztés és a természet állapotának javulása) csak kb a felét teszi ki, tehát a beruházás államgazdasági hatékonysága az energiatermelésből származónak legalább kétszerese. A következő táblázatban közelítő fajlagos értékeken és azonos energiaárakon alapuló számításokkal különböző szcenáriók összehasonlítását mutatjuk be: (A) szcenárió: Eredeti szerződés szerinti megoldás az érvényes jegyzőkönyvek szerint kivitelezve (B) szcenárió: Jelenlegi helyzet Nagymaros nélkül, amelyben Szlovákia részleges kárpótlásként jogosult a megtermelt energiából a magyar félre jutó hányadra is. (C) szcenárió: A 2/1988 keretegyezményben meghatározott megoldás, amely szerint Nagymaros a bősi erőmű 11 éves üzeme után belép és Magyarország megtéríti a C-változat költségeinek a felét. (D) szcenárió: Magyarország legutolsó, 12/1999 sz. javaslata szerinti megoldás, amelyben a mindenkori Duna-vizhozam fele az üzemvízcsatorna helyett az Öreg Dunába kerül, a hagyományos folyamszabályozás fejében követelt költséghányad nélkül. Az adatokból kitűnik, hogy az eredeti szerződés szerinti (A) szcenárió 20 % fölötti hozamot biztosít akkor is, ha csak az energiából származó bevételeket vesszük figyelembe Ezt a hozamot Magyarország szerződésszegése kb 9 %-ra csökkentette, de ezt is csak a C-változatnak köszönhetően, ami nélkül a beruházás veszteséges lenne. A (C) szcenárió megvalósítása esetén a hozam közel 16 %-ra nőne (az eredeti tervhez képest még mindig veszteséggel). A magyar javaslat szerinti (D) szcenárió azonban gazdasági katasztrófát jelentene. Az energiaveszteségek az eredeti megoldáshoz viszonyított összege - a beruházás 50 éves gazdaságossági élettartamával számolva (a fizikai élettartam sokkal hosszabb) - a (B) szcenánó esetén 55 milliárd kWó (jelenlegi árakon 83 milliárd SK, a (C) szcenárió esetén csak 17 milliárd kWó, de Szlovákia halandó a kár leírására. Az utolsó, (D) szcenárió esetén a teljes energiaveszteség 96 milliárd kWó, azaz kb 144 milliárd SK, ami Szlovákia egy éves költségvetési fööszszegének felel meg