Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

3. szám - Liška, Miroslav Boris: Szlovákia vízgazdálkodási infrastuktúrájának kiépítettsége az ezredfordulón

186 1 IIDROLÓGIAl KÖZI.ÖNY 2002. 82. ÉVF. 3. SZ. A Tichy-patak tározó építésére az anyagi fedezet már 1993-ban megvolt, de a környezetvédők és a helyt hatóságok heves tiltakozása miatt a munka leállt. Önjelölt "szakértők" környezetbarát, és "fele költséggel megvalósítható" alternatív megoldást javasoltak Az egyetlen "környezetkárosító" nagy tározó helyett 45 kisebbet, egyenként legfeljebb 1 ha nagyságút és maximálisan 5 m mélyet akartak építeni. A völgyek magasabb részein 3824 fagátat képzeltek el a lefolyás késleltetésére, a beszivárgás és a talajban történő tározás elősegítésére. Nem zavarta őket az úledékréteg hiánya és az, hogy meszes márga nem víztartó kőzet. A 45 völgyzárógát fenékleürítővel, üzemi vízkivétellel és árapasztóval az egyetlen gát többszörösébe került és védőterületük egymásba metszett volna. Az új "koncepciónak" megfelelő egyik fagátat (a nemzetközi NGO pénzügyi segítségével) meg is építették. A rákövetkező tavaszi árvíz ezt elmosta, a rönkök Csendespatak faluban a hídnyílást eltorlaszolták. Az árvíz (amelyet a tervezett tározó elhárított volna) a faluban így nagy károkat okozott. A vízgazdálkodás fejlesztésének gazdasági feltételei Szlovákiában A vízgazdálkodást 1989 előtt (az államszövetség keretei között) a Szlovák Köztársaság központi költségvetése finanszírozta. Az iparvállalatok privatizálása óta az államnak csak az adóbevételek jutnak, de a gazdaság hanyatlása miatt ezek nem elegendők a vízgazdálkodási beruházások finanszírozására. Ez egyébként is ellentmondana a piacgazdaság elveinek. A jelenlegi víz- és energiaárak nem teszik lehetővé az önfinanszírozást, a hitelek viszont túl költségesek Csehszlovákia idején az energia- és vízgazdálkodás önálló ágazatokat alkottak. Ez a megosztottság Szlovákiában mind a mai napig megmaradt. Többcélú vízgazdálkodási létesítmények két beruházóval és két üzemeltetővel valósultak meg. így pl. a BNV is ebben a rendszerben épült. Az állami elektromos művekre csak a technológiai beruházás, vagyis az összköltségnek csak 10-15 %-a jutott. A elektromos műveket 1994-ben privatizálták és ettől kezdve az üzemeltető értékesíti a termelt áramot (eddig 19 Mrd. kWh-t!), de a vízgazdálkodási létesítmények beruházója és üzemeltetője ebből nem részesül. A megtermelt energia értéke lassan elén a teljes beruházás összegét. A vízgazdálkodási üzem veszteséges és adósságait a kormány kénytelen megfizetni, mivel a hitelekért garanciát vállalt, de a lehetetlen helyzet gazdasági szabályozását mindezideig elmulasztotta. A szabályozási javaslat már az előző kormány idején megszületett, de a gazdasági minisztérium mindig erősebb volt a mezőgazdasági miniszténumnál és a rendezésre nem volt hajlandó. A megoldást a privatizáció előtt meg kellett volna találni és valósítani, amikor még mindkét ágazat állami felügyelet alatt állt. Az elmúlt 60 év alatt a tulajdon-viszonyok döntő megváltozását három alkalommal éltük át: az árjásítást, az államosítást és a pnvatizációt, de a közös nevező mindegyiknél a lopás és a főszereplők meggazdagodása volt A szlovák Duna-szakasz hasznosításának jelentősége A közös Duna-szakasz hasznosítható vízerőkészletének a fele Szlovákiát illeti. A megépített üzemvízcsatomás bősi vízlépcső jelenlegi állapotában (beleértve a tervezett esés mintegy 5 %-os veszteségét és a szerződés szerinti vízhozam kb. 15 %-os csökkenését) Szlovákia energia-fogyasztásának kb. 10 %-át termeli meg. Még ez a mennyiség is fedezi a szlovák háztartások teljes energiaigényét A nagymarosi vízlépcső kiegyenlítő hatása nélkül azonban a bősi erőmű csak a alapenergiát képes termelni az annál 2,5-3,0-szor értékesebb csúcsenergia helyett. Ez utóbbinak a mennyisége ugyan kereken 10 %-kal kisebb lenne, de a sokkal értékesebb csúcsenergiával Bős az energiahálózatnak sokkal értékesebb szolgáltatásokat tudna nyújtani (teljesítmény- és frekvenciaszabályozás, stb.). Különleges esetekben azonnal képes lenne teljesítményt átvenni arra az időre, amíg arra egy hőerőmű felkészül. Az energiatermelésen kívül Bős gyakorlatilag teljes árvízvédelmi biztonságot valósít meg a mintegy 50 km-es folyószakasz mentén, ahol a régi árvédelmi töltések elöregedtek és a mértékadó terhelés esetén nagy valószínűséggel tönkremennének - katasztrofális következményekkel A Duna Bizottság 1976-ban Magyarország és Csehszlovákia számára ajánlotta a Budapest-Pozsony közötti gázlós szakaszon a hajózási viszonyok javítását. Ezt az ajánlást mindkét fél elfogadta, és 1977-ben, valamennyi európai hajózásban érdekelt ország előnyére, a BNV megvalósítására irányuló szerződés aláírásra került. A hajózási időszak felében természetes állapotban sem rendelkezésre álló 25 dmes, nem kielégítő mélység helyett a rendszer (jelenleg sajnos csak a bősi szakaszon) egész évben 35 dm-es mélységet, kétirányú hajózást, teljes hosszában elegendő szélességű hajóutat és éjszakai hajózási lehetőséget biztosít (ez utóbbit veszélyessége miatt korábban nem vállalták) Fentieken túlmenően a bősi vízlépcső kedvező környezeti hatásai között említendő a közel 30 évig tartó medermélyülés és a talajvízszint ezzel járó süllyedésének megszüntetése, az év 11 hónapjában korábban száraz, vagy pangó-vizes mellékágak vízellátása, az ivóvizet szolgáltató talajvíz minőségének javulása, az élővilág életfeltételeinek és sokrétűségének részletes "monitoring" által bizonyított javítása. Hiányzik a kiválóan megtervezett rendszer teljes kiépítése A nagymarosi vízlépcső megépítése a szlovák beruházás hatékonyságát nagy mértékben növelné, a magyar fél részére a szerződés teljesítése biztosítaná az egyenjogúságot az állóeszközök és a megtermelt energia felett. A véget nem érő, hasznot nem hajtó kiadások helyett eredően gazdaságos beruházás valósulna meg, és értékes, megújuló energia-forrás lépne üzembe, ami egyéb energiaforrások hiányában a jövőben igen értékesnek fog bizonyulni A nemzetközi bírósági döntés végrehajtási helyzete A Hágai Nemzetközi Bíróság 1997 szeptemberében, a BNV vitában hozott döntése szerint: 1. Magyarországnak nem volt joga az építési munkákat 1989-ben leállítani és ezt követően az 1977-évi szerződést felbontani. 2. Csehszlovákia 1991 novemberében jogosult volt a C változatot saját felségterületén megépíteni. 3. Csehszlovákia azonban 1992 novemberében nem volt jogosult a jogosan megépített C változat egyoldalú üzembe helyezésére. 4. Az 1977 évi szerződés a magyar fél által 1992 májusában történő felmondása érvénytelen, a szerződés jelenleg is érvényes. 5. Szlovákia az 1977 évi szerződésből származó jogok és kötelezettségek természetes utóda. 6. A Bíróság kötelezi a feleket a tárgyalások jóhiszemű felvételére és a jelenlegi helyzet figyelembevételével a szerződés céljainak megvalósításához szükséges valamennyi intézkedés megtételére.