Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

3. szám - Liška, Miroslav Boris: Szlovákia vízgazdálkodási infrastuktúrájának kiépítettsége az ezredfordulón

185 Szlovákia vízgazdálkodási infrastruktúrájának kiépítettsége az ezredfordulón Liska, Miroslav Boris oki. mérnök, PhD., a Szlovák Völgyzárógát Bizottság elnöke, Bratislava Előadás dr. Mosonyi Emil professzor 90. születésnapja alkalmából rendezett jubileumi előadóülésen a Karlsruhe-i Egyetem Vízgazdálkodási- és Kultúrmérnöki Intézetében, 2001. február 15-én Történelmi áttekintés A völgyzárógátak és vízgazdálkodási rendszerek építése Szlovákia mai területén 500 éves hagyományokra tekint vissza. Az első kis völgyzárógátak a Turcek és Spania (Úrvölgy) ötletes vízvezetékeihez kapcsolódva a 15. és 16. században épültek. Ez idő tájt létesültek az első vízgazdálkodási rendszerek is a Selmecbánya (Banská Stiavnica) környéki bányászkodás ivó- és ipari-vízellátásának biztosítására A következő két században a műszaki fejlődéssel párhuzamosan a völgyzárógátak építése is fellendült Mintegy 50 völgyzárógát épült, melyek közül 14 jelenleg is üzemben van A völgyzárógátakat építő mérnökök, M K. Hell (16531742), fia J.K. Hell (1713-1785), de különösen Mikoviny Sámuel (1700-1750) aranybetúkkel szerepelnek a műszaki történelemben A Selmecbányái Bányászati Akadémián is oktattak, ahonnan több neves tanítvány került ki A földből épített Rozgund völgyzárógátat (1744), amely több mint 30 m-es magasságával egy évszázadig a legmagasabbak közé tartozott Európában, a talajmechanikusok még most is csodálattal szemlélik. A középső szigetelőmaggal épített gát vízoldali rézsűjének hajlása 1:1,24 - 1:1,74. Ilyet manapság bizonyára nem építenének! A vízgazdálkodás fellendülése a 20. század második felében A szlovák gazdaság iparosítására a 20. század második felében került sor. Ehhez vízre és energiára volt szükség Közép-Európa éghajlati és hidrológiai viszonyai mellett az elegendő víz csak tározással volt biztosítható. Az 1950-ben meglévő mindössze hét 15 m-nél magasabb tározó térfogata csak néhány millió m

3 volt. A jelenleg regisztrált 50 tározó teljes térfogata közel 1,9 milliárd m

3, ami a szlovákiai éves lefolyás mintegy 15 %-ának felel meg, és ami Szlovákia főbb folyóiból nemcsak a szükséges felszíni vízmennyiség kivételét teszi lehetővé, hanem növeli kisvízi hozamukat, lényegesen csökkenti árvízhozamukat, ezzel hozzájárul az árvízi biztonság növeléséhez. A Vágón és mellékfolyóján, az Árván, két nagy tározó a vízhozam évszakos és többéves kiegyenlítését teszi lehetővé: - az Árva (1953), 350 Mió m

3 össz-térfogattal és - a Liptói tenger (1976), 360 Mió m

3 össz-térfogattal Kelet-Szlovákiában két további tározó: - Vihorlát (1965) a Labore folyón, 334 Mió m

3, - Nagydomása az Ondava folyón, 185 Mió m\ Közép-Szlovákiában, a Garam völgyében a települések nagy száma miatt jelentősebb völgyzárógátas tározó nem létesíthető. Évtizedek óta folynak az előkészületek a Garam Slatina (Szalatna) nevű mellékfolyóján a 30 Mió m'-es Slatinka tározó kiépítésére A lakosokat már az elmúlt évre sikerült a tározótérből áttelepíteni, mert a mohi atomerőmű a kisvízi hozamok növelését követeli meg A környezetvédők heves tiltakozása, s jelenleg az anyagi eszközök hiánya miatt a beruházást többször el kellett halasztani A vízenergia hasznosítására 1950-ben csak két nagyobb, 10 MW fölötti teljesítményű vízerőmű állt rendelkezésre Ezek évente 250 Gwó energiát termeltek. Az erőművek gyors ütemű kiépítése 13 év alatt játszódott le. Ezzel az éves átlagos energiatermelés 1621 GWó-ra nőtt A kővetkező években hőerőművek épültek. Az átlagos évi energiatermelés 19 év alatt csak 2021 Gwó-ra nőtt A vízerőművek beépített teljesítménye azonban 1981-ben ugrásszerűen nőtt. A 665 MW-os Fekete-Vág szivattyús energiatározó üzembe lépésével az összes beépített teljesítmény csaknem megkétszereződött (870-ről 1536 MW-ra nőtt). A bősi erőműrendszerrel a vízerőművek össz-teljesítménye 2340 MW, és az évi átlagos energiatermelés (csak a természetes vízhozamok hasznosításával) 4544 GWó Az ivóvízellátás helyzete Szlovákiában A Duna mentén a kiváló minőségű talajvízből kitermelhető 18.000 l/mp készletnek csak kb egynegyede kerül hasznosításra. A készletet a korábbi 13 000 1/mp-ről a bősi tározó megépítése növelte meg. Az ott felduzzasztott víz a talajvízkészleteket sokkal intenzívebben táplálja, mint a (nagy mértékben erodált Duna-mederben lefolyó) természetes vízhozam Szlovákia egyéb térségeiben a talajvízen alapuló ivóvízellátás lehetőségei korlátozottak. Gyakorlatilag minden természetes forrás hasznosított. A fejlesztés egyetlen lehetősége a vízfolyások felső szakaszai mentén a tározási lehetőségek kiépítése ivóvíztározók létesítésére. Ezeken a szakaszokon a víz minősége még megfelelő és védőterületek nem igényelnek jelentős beruházást. Északnyugat-Szlovákia meszes márgás "flis" vidékén a Kysuca folyón 1989 óta üzemel a 33 Mió m

3 hasznos térfogatú, 1060 l/mp vízkivételt biztosító Nová Bystrica tározó. Közép Szlovákia távlati ivóvízellátását biztosítják a következő tározók: - Hrinová- Herencsvölgy (1965), Slatina folyó, 7,05 m

3, 300 l/mp, - Klenovec - Klenóc (1974), Klenovecka Rimava folyó, 6,68 Mió m

3, 460 l/mp, - Málinec - Málnapatak (1994), Ipef (Ipoly) folyó, 23,71 Mió m\ 520 l/mp, - Turcek (1998), Turcek (Vág vízgyűjtő), 9,9 Mió m

3, 711 l/mp, Legrosszabb a helyzet Kelet-Szlovákiában, ahol a két ivóvíztározó kapacitása már nem elegendő és egy harmadik előkészületi munkái régóta folynak: - Bukovec TI (1976), Ida folyó, 21,40 Mió m

3, 535 l/mp - Starina - Poprádófalu (1988) Cirocha folyó, 45,00 Mió m

3, 1120 l/mp - Tichy potok - Csendespatak, Csendes-patak, 21,7 Mió m

3, 638 l/mp. Mindegyik ivóvíztározó jelentős szerepet játszik az árvizek elleni védekezésben.