Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
3. szám - Szabados Csaba: A három Körös és Berettyó magyarországi szakaszának lebegve szállított üledékei és kapcsolatuk a vízgyűjtő terület kőzetösszletével
152 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. 3. SZ. mokkövekből, Királyerdő). A muszkovit a kristályos palákból kerül be elsődlegesen. De főleg a vízgyűjtő terület ásványos összetevőinek elmállásából (disztén, gránátok, földpátok) származik. A gránátok egyértelműen a Bihar és a Rézhegység palakőzeteiből származnak. A Vlegyásza harmadkori vulkanizmusának termékeit főleg a Drágán patak szállítja: amftbolok, plagioklászok és piroxének. Kalcit elsődlegesen a Királyerdő kőzeteiből került a folyó üledékébe. A Sebes-Körös igen összetett geológiai területeket szel át rövid szakaszon és igen gyors folyással. így lebegve szállított üledékeiben ezen terület összes bélyegét magán hordozza. A folyón épített gátrendszer szelektálja a folyó hordalékát, így az ásványszemek tökéletes eredet-meghatározása gyakorlatilag nem lehetséges. A Berettyó A Réz hegység ÉK-i oldalán 600 m magasságban többkisebb patak egyesülésével keletkezett. Északról megkerüli a Réz hegységet, miközben több a hegységből lefutó torrens patak vizét magába olvasztja. Esése Margittáig 2 m/km, utána 1 m/km-re csökken. A Bisztra (10 m/km), a Gyepes, az Almás és a Kösmö patak is nagy eséssel ömlik a Berettyóba. A Berettyó folyó hossza 204 km, vízgyűjtő területe 6095 km 2. Ennek kétharmada síkvidék jellegű, ahol a folyó főleg pleisztocén folyóvízi hordalékot hordott össze, 2-300 m vastagságban. Itt torkollik az Ér, a Kálló és a Kutas csatorna. Vízjárása szélsőséges, vízjátéka 6-8 m, vízhozam ingadozása 2-300 m 3/s. Vízjárására jellemző, hogy már februárban elérhetik az olvadásos árvizek (az alacsony vízgyűjtő miatt), amelyek általában áprilisig levonulnak. A lefolyás állandók havi átlagérték maximuma márciusra esik. A síkvidéki szakaszon a porózus kőzetek beszívják a vizet, így a fagyott talajnál fordulhat elő csak leginkább jelentősebb árhullám. Legkisebb vízhozama nyár-őszi hónapokra esik. A 8. táblázatt>ól jól látható, hogy a Berettyó viszonylag kis vízhozama mellett is nagyobb mennyiségű lebegtetett hordalékot szállít, kisebb szelvény-középsebességgel. Mivel Berettyóújfalunál még érvényesül a békésszentandrási duzzasztómű hatása, ezért a hordalékszállítás jellemző mennyiségének a vízállásokkal való összefüggését nehéz megállapítani. Q i < i t i t t t ( i i 8. ábra. A Berettyó lebegtetett hordalékának/oelem összetétele. (AGK 7218) (Jelmagyarázat a 2. ábránál) Biztosan elmondható, hogy a lebegtetett hordalékszállítás a Berettyó folyónál is a vízhozamokkal van szoros kapcsolatban. A szemcsemérési eredmények azt mutatják, hogy a Berettyó lebegtetett hordalékának zöme (98 %) homoklisztiszap tartományba esik. Ebből kb. 50 % iszapos frakció (0,02 mm-nél kisebb szemcseméretekkel), míg a fennmaradó kb. 48 % homokliszt (0,02-0,1 mm szemcsemérettel). Mindössze 2 % finom homokot tartalmaz a hordalék. A legnagyobb hordalékszemek a lebegtetett hordalékban 0,6 mm nagyságnál nem nagyobbak (9. táblázat) 8. táblázat A Berettyó fő vízrajzi mérési adatai Szeghalomnál Dátum Középvízállás Vízhozam Szelvény középsebesseg Lebegtetett hordalék Dátum Középvízállás Vízhozam Szelvény középsebesseg -hozam -töménység Dátum Hf cm Q m 5/s vi, m/s G f g/s C t g/m 3 1999.07.06. 159 9,6 0,21 660 68,8 1999.11.15. 95 6 0,24 395 65,8 2000.04.03. 305 25 0,40 3250 130 9. táblázat A Berettyó lebegtetett hordalékának jellemző adatai 10 1 vízmintában a Szeghalomnál Dátum Vízállás Súly Átlagos szemátmérő pH Hf cm P cm 1999.07.06. 159 0,103 0,029 7 1999.1 1.15. 95 0,102 0,030 7 2000.04.03.* 305 0,198 0,031 7 •ÁGK7218 minta A Berettyó, a Meszes hegység és a Réz hegység paleozóos kristályos pala kőzetei (staurolitos-gránátos-biotitos csillámpala, biotitos muszkovitos paragneisz, biotitos csillámpala, amfibolit, amfibolitos pala és fillitek) között ered Margittáig a Réz hegység ÉK-i vizeit gyűjti össze. Itt a Réz hegység paleozóos, erősen mállott csillámpala, gneisz és zöld amfibolit kőzetei között rohanó patakok sorozatából áll össze a folyó. Margitta után már csak 1 m/km eséssel diluviális és alluviális üledékek sorozatán folyik keresztül. Ezután főleg baloldali mellékfolyói szállítják a Réz hegység üledékeit a Berettyóba. (Bisztra, Gyepes, Kösmő). A kőzetmikroszkópia során elkülönítettük a 2,7-nél nagyobb fajsúlyú (az anyag kb. 1-2 %-a) ásványszemeket (3. táblázat). A Berettyó lebegtetett hordalékában felismerhető nehéz ásványok között a piroxének kb. 15-20 %-ban (hipersztén, augit), míg az amfibolok kb. 20-30 %-ban jelennek meg, mint fő összetevők. Ezek mellett leginkább a magnetit (kb.8 %) és a klorit fordul elő. A gránátok előfordulása számottevő kb. 13-16 % mennyiségben. Aktinolit, turmalin, zoizit, rutil 2-3 %-ban, míg a tremolit és staurolit maximum 1-2 %-ban jelenik meg. A biotit igen kis mennyiségben található, erősen mállott formában, világos barna színnel. A többi ásványszemcse felismerhetetlenül elmállott, néhol erősen limonitos. A könnyű frakciójú ásványok 98 %-ban találhatók a lebegtetett hordalékban. A felismerhető ásványok közül a muszkovit (kb. 40-50 %) és a kvarc(kb. 40-50 %) a legjelentősebb ásvány társaság. Igen kevés, gyenge megtartású földpát is található (plagioklász). A minták nagy része erősen mállott sárgás-bamás, kalcitos, agyag-ásványokból áll. A röntgen-diffraktogram (AGK 7218) a Berettyó Szeghalomnál vett lebegtetett hordalék mintájának ásványos és kémiai elem tartalmát mutatja be (8. ábra). A diffraktogramon a kvarc (Q) csúcsok dominálnak, a földpát (Fp) csúcsok kevésbé jelentősek. A 15 fok alatti tartományban a domináns csúcs a muszkovité (Mu) és az agyagásványoké. A klorit (Cl) kisebb csúcsa, jelentéktelenebb szerepére utal. Az etilén glikollal kezelt mintánál jól látható, hogy továbbra is a muszkovité a csúcsszerep (Mu), míg a klorit gyengén mutatkozik a 7-5 fok környékén. A montmorillonit-illit (M-I) agyagásvány csúcsai az EG mintánál elmozdultak. Az energia-diszperzáv diagram egy relatíve gazdag szilicium-vas
