Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

3. szám - Andó Mihály: A Felső-Tisza vízrendszer hidrogeográfiai adottságai

137 A tájak arculatának minden esetre fontos elemei a teraszok és szerepük az ember szempontjából is jelentős: az alacsonyabbakon mint árvíztől védett szintjein nagy számban helyezkednek el a falvak szántóföldek és ugyancsak itt futnak az utak; a magasabb, tehát idősebb, ennek következtében inkább elpusztult teraszok egy-egy megmaradt foltja pedig alkalmasnak bizonyultak várépítésre Az ÉK-i Kárpátokban a folyóvíz alkotta "V" alakú völgyek az uralkodó formák, a részletek tekintetében elég nagy a változatosság. A völgyhálózat, a térszín apróbb formái, a hegyvidék teijedelmétől, magasságától, szerkezetétől és a felépítésében szereplő kőzetek minőségétől függ. A homokkő övezet hegységei belső oldalán eredő kisebb folyók és patakok csoportosan egyesülnek mielőtt meglehetős szük völgyben áttörnék a vulkáni övet. A Máramarosimedencében lévő központi Tisza-teknője Máramarosszigettől Husztig teljesen magához kapcsol hat torrens folyóvölgyet: a Nagyágot (Rika), Talabort (Tereblja), Taracot, (Teresva) a Fekete, és Fehér Tiszát, Visót (Viseu) és Lzát (Iza) Ha áttekintjük ennek a hatalmas vidéknek felszíni egységét, ami egy 100 kilométer hosszú teknőben és annak keskeny déli és negyven kilométer szélességű északi hegységi lejtőjében, valamint a két lejtőnek a Radnai-havasok (Muntii Rodnei) által tökéletes bezáródásában jut kifejezésre, akkor itt egy nagy oszthatatlan vízrajzi egységet tapasztalunk, aminek vízkészlete a Tisza-folyó vízbázisait jelenti A Máramaros hatalmas völgyteknője annyira uralkodó a hegyi mellékfolyókon, hogy különállásukat lerontja vonzóereje Hozzájárul ehhez az is, hogy a máramarosi völgyek egyszerűbb lejtőfolyók alkotásai. Ennek következtében nem ágaznak, bokrosodnak szét. Keskeny árkok, melyeken szétnyúlik az élet, s valamennyi külön kapcsolódik be a nagy Tisza-teknőbe A medencékbe jutó, vagy éppen az alföldek öbleit elért folyók esése jóval kisebb. Lehet, hogy a munkavégző képességük csak annyi, vagy éppen kisebb, mint amennyi törmelékük elszállítására szükséges. Az előbbi esetben a folyó középszakasz-jellegű, kanyargós, s kilendülő kanyarulataival széles völgysíkot készít magának, az utóbbi esetben felsőszakasz-jellegű, szétágazó, zátonyos és hordalékával feltölti a völgyét. Részletesen is értékelve a vízföldrajzi helyzetet, a völgyszerkezet és a felszíni morfológiai arculata alapján három részre (hegyvidék, dombvidék és alföldi) tagolható a vízgyűjtő. Az É-ról, a mintegy 50 méterrel az Okula (Aklos) gerinc alól induló Fekete-Tisza később Rahónál a kelet felől érkező Fehér-Tiszával egyesülve főként déli irányba folyik, majd a Visó (Viseu) betorkolásánál Ny-nak veszi útját és ezt az irányt tartja egészen Técsőig. A Felső-Tisza Técső (Tjacsiv) feletti vízgyűjtő területe mintegy 7000 km

2-nyi nagyságú, amit hidrogeográfiailag két jellemző szakaszra oszthatunk. A Tisza forrásától az igazi hegyvidéki jellegű rész nagyjából Rahó (Rahiv) Tiszaköztől (Usztyinki) Lonka (Luki)-ig tart a Tisza itt igaza hegyi folyó, igazi "vadvíz", a sebessége több helyen a 3-4 m/s-ot eléri. A szűk völgyben jól beágyazottan, nagyobb, néha 1 m

J-es kőbordákkal, sellőkkel és letörésekkel tarkított mederben halad, nagyjából a Kószó patak torkolatáig. A dombvidéki szakasz Lonka-falu, Kószó-torkolattól a Técső-(Tjacsiv) környéki település Papasztag-hegy szűkületig tart. Lonka után, hírtelen vége szakad a hegyek "ölelésének" és a Tisza kilép a dombvidékre A terep lejtőssége miatt azonban itt még nem veszít sokat a sebességéből. Nagybocskó település után 3-4 km-en ismét előfordul egy mederletöréses lépcsőzuhatag a Csuba (Laciuhe) hegy és Tiszaveresmart falu közötti kanyarban. Ezután Máramarosszigetig (Sighetul-Marmatiei) kisebb-nagyobb szigetek váltogatják egymást. A Tisza itt nagyjából Máramarossziget Szlatina között önti ki először igazából a "bugyrát" víztömegét, amelyhez még az Iza folyó is jelentékenyen hozzájárul. Az itt kezdődő első nagy hordalékkúp vagy 25 km hosszan sok elágazással, kanyarral, zuhataggal, gázlóval lassítja a lefolyási viszonyokat. A Tarac-folyó (Tereszva), torkolatát követően a Tisza (Tisa) oly sebességgel rohan le, hogy a Técső (Tjacsív)-ig hátralévő mintegy 7 km-nyi szakaszon nem képződik jelentősebb sziget. Komolyabb szigetekkel, zuhataggal először csak a técsői híd környékén találkozunk. Újabb nagy hordalékkúp lerakódás majd csak Técső(Tjacsiv) és a Papasztag-hegy közötti szűkületet elhagyva kezdődik el. A hegyszoros a folyó Máramarosi medence szakaszának elvégződése Huszt (Huszt)-nál, illetve a "Huszti-kapu"-nál ér véget Ezután Huszt-Nagyszőllős (Huszt-Vinogradiv) közötti szakasz következik vulkánikus kőzetekből felépített alacsony dombvidéken Az Alföld körüli hegyvidék a negyedidőszakban különböző mértékben emelkedett meg és ugyanakkor az alföldi medence sem süllyedt egységesen, különböző mélységű részmedencék alakultak ki, így a hegyvidékek kőzetanyaga is más-más összetételben töltötte fel a medence különböző részeit. Nagyszőlőstől (Vinogradiv-Vilok) Tiszaújlakig (Vilok) a Tisza (Tisa) felsőszakasz jellegű. A Fekete-Tisza forrástól idáig 200 km-es útján kilométerenként átlagosan 8 m-es eséssel érkezik az Alföld szélére hatalmas kavicstömeget szállítva. Innen a Szamos (Somes) és a Kraszna (Crasna) torkolatáig esése negyvenszeresen csökken, kilométerenként átlag alig 20 cm. A hirtelen esésvesztés folytán durva üledékének legnagyobb részét itt az Alföld-szélen lerakja, ágakra bomlik és bekalandozza a 40-50 km széles síkságot többszörös kavicsterítővel borítva Nyugat felé tartva Vásárosnamény táján nekiütközik a Nyírség kiemelt „szigetének" és innen meredeken É-nak fordul. A fordulat után veszi fel az Erdélyből, D-ről jövő Szamost (Somes) és Krasznát (Crasna). A Szamos hosszabb folyó, mert az egyesülésig már 370 km utat tett meg a Tisza 200 km-ével szemben. A Tiszának a vízbősége nagyobb 224 m'/s a Szamos 126 m

3/s átlagos évi vízszállításával szemben. Ezt a Tisza (Tisa) igen bővizű mellékfolyói okozzák A Szamos (Somes) Eszak-Erdély elég csapadékszegény vidékéről jön. Esését a Szamos már jóval az egyesülés előtt elveszti és a nagyarányú kavicsterítést már Szatmárnémeti táján megkezdi. A Szatmári-síkság nagy kiterjedésű kavicsmezejét a három nagyobb folyó mellékpatakjaival együtt építette fel a Krasznával, valamint a Túr-ral. Ez a vízgyűjtő (Tisza-Szamos-köze) már igazi alföldi táj, ahol a vásárosnaményi nagy kanyar a pleisztocén utolsó harmadában alakult ki, a Tisza eredeti irányának megfelelően délnek fordult és a Szamossal egyesülve a mai Ér-völgyén haladt a Berettyó irányába A változást a Nyírség kiemelkedése okozta. Napjainkban Vásárosnaménytól Csapig a Tisza síksági folyó 60 km-es szakaszán kilométerenként 7 cm az esése. Csaptól lejtése és sebessége megnő, Tokajig 86 km 10 cm/km az esése, de a tokaji kapu szűkülete újra visszaduzzasztja. Ebben a kapuban veszi fel a Tisza a Bodrogot, amely jó néhány mellékfolyójával gazdagodva lép a Bodrogközbe és a két folyó közötti ártérre nagy mennyiségű kavicsot rak le. Igazi alföldi folyóvá a Tisza a tokaji kapu után válik Itt szélesen kitárul a síkság. A peremi kis medencék után a folyó a nagy medencébe ér. Nagy baloldali ártere a Hortobágy,