Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: A nyugat-gerecsei pliocén és quarter mészképző hévforrások paleo-karszt-hidrológiai vizsgálata

13 A fent leírtak alapján megállapítható, hogy a nyugatgerecsei hegységrész pliocén-quarter termálkarsztos fejlődése területegységenként egyedi adottságokkal és jellemvonásokkal ment végbe A nyugat-gerecsei termálkarszt pliocén és a quarter fejlődésében alapvető szerepet játszottak a korábbi korokban lezajlott tektonikai mozgások. A megfigyelések szerint a nyugat-gerecsei hévforrások és a hozzájuk kapcsolódó édesvízi mészkövek északnyugat-délkelet irányú eltakart kiemelt helyzetű rögsorokhoz igazodva fordulnak elő még pedig olyan formában, hogy a hegységi területekhez legközelebb a legidősebb mészkövek találhatók és a mai erózióbázis irányába a mészkövek fokozatosan fiatalodnak. A vizsgált hegységrészen 7 teljes vagy részleges rögsor mutatható ki. Ezek közül három a tatai egységnél található, míg Adám-majorinál szintén három, a Pörösföldeknél pedig csak egy. A tatai egységnél az egyik legjellegzetesebb, amelyekhez a táblázat 1-6 jelű forrásai és mészkövei tartoznak Ezen a vértesszőllősi, tatai rögsoron belül 6 mészképző hévforrás mutatható ki, melyek közül 2 forráscsoport még napjainkban is aktív. E rögsomái az első hévforrások a középső-pleisztocénben indultak meg. A források a rögsor északnyugati irányának megfelelően fiatalodnak s ennél keletkeztek korban legfiatalabb édesvízi mészkövek is. Az Adám-majon egységnél a vizsgált hegységrész egyik legérdekesebb ilyen északnyugat-délkeleti irányú rögsora mutatható ki Ehhez kapcsolódnak a NyugatiGerecse legérdekesebb előfordulásai és a depressziós genetikájú hévforrástavak közül 3, amelyek egyben e területen előforduló mészkövek közül a legidősebbek és a legfiatalabbak is. E pásztában 5 egykori és mai hévforrás található, amelyek a következők: Köpite, Nagy-hegy - Vöröskő, majd a Tatai úti mészkövek és a Csokonai forrás és a szlovák oldalon pedig a patpusztai források. Az édesvízi mészkövek és hévforrások pásztás elrendeződése azzal magyarázható, hogy a fedett karsztnál a vízvezető karbonátos kőzetek eltemetve északnyugat-délkeleti irányú rögsorozatokban rendeződnek és a völgybevágódás - lepusztulás ezeknek a rögsoroknak rendszerint a legmagasabb helyzetben levő tagjait exhumálták e miatt keletkeztek ezeknél hévforrások és képződött édesvízi mészkő. A hegységrész tektonikai és paleokarszt-hidrogeológiai szempontból legérdekesebb része az Ádám-majori egység, amely tulajdonképpen a hegység északnyugati sarokpontja és ebből a helyzetéből adódóan tektonikailag a legbonyolultabb része is, mert itt futnak össze a hegység elterjedését lezáró különböző irányú fbtörésvonalak. A megfigyelések szerint ez a teriilet volt a pliocénben és a quarterben a hegység egyik legmozgékonyabb része, ahol a szakaszos emelkedő mozgások mellett, időnként helyi süllyedő mozgások is kimutathatók. Nem tekinthető véletlennek, hogy csak e részen fordulnak elő szűk területre korlátozódva csak azok nagyvastagsága édesvízi mészkövek, amelyek a helyi süllyedő mozgások révén kialakult depressziós genetikájú hévforrástavakban keletkeztek. A területen az édesvízi mészkövek alapján ilyen lokális szakaszosan megismétlődő süllyedések a felső-pliocénben és az alsó-pleisztocén voltak a leggyakoribbak, mert ebben az időszakban egymást követően négy helyi lokális süllyedő mozgás mutatható ki. Majd hosszabb szünet után a felső-pleisztocénben-holocénben zajlott le a legfiatalabb a dunaalmási Csokonai forrás környeztében E legfiatalabb Duna menti süllyedő mozgást a Csokonai forrásnál telepített fúrás tárta fel, amely a felszín alatt 9-36 m között édesvízi mészkövet harántolt, azaz a karbonát anyag 99-72 m abszolút magasság között vált ismertté A mészkőben pedig három folyóvízi kavicsréteg közbe települése nyert bizonyítást. A hévforrással és a süllyedő mozgással kapcsolatos környezeti adottságokat és csak változásait a 6. ábrán foglaltuk össze. Ebből megállapítható, hogy a Csokonai forrásnál a felső quarterben 35 m-t meghaladó szakaszos süllyedés történt Ezért a gerecsei neotektonikának egyik érdekes megnyilvánulási formájának tekinthető a többször megismétlődő szakaszos helyi süllyedő mozgás is. Az édesvízi mészkövek különböző tengerszint feletti magasságban helyezkednek el. Korban legidősebb pliocén mészkő a 16 jelű található a legmagasabban, míg legalacsonyabban a Csokonai forrásnál (15 kataszteri számú) felső-pleisztocén - holocén korú mészkő fordul elő, amely a helyi besüllyedésből eredően ma már a Duna szintje alatt települ. A kettő között több mint 200 m-es magasságkülönbség mutatható ki Ebből levonható az a következtetés, hogy az Ádám-majori egység területének legmagasabban fekvő része a pliocéntől kezdve napjainkig több szakaszban lezajlott emelkedő mozgások révén került ilyen magassági helyzetbe. Vagyis a hegységrész az első mészképző hévforrások megjelenését követően több mint 200 m-t emelkedett az erózió bázishoz (Duna) viszonyítva, miközben egyes helyeken helyi süllyedések is voltak. A Nyugati-Gerecsében a pliocénben és a quarterben összesen 9 karsztrög exhumálási, forráskeletkezési és édesvízi mészkő képződési szakasz mutatható ki. Ebből kettő a pliocénben zajlott le, míg a többi hét a quarterhez kapcsolódik. Ezen belül az alsó-pleisztocénben három, a középsőben kettő és a felső-pleisztocénben is kettő mutatható ki a recensekkel együtt. Ehhez kapcsolódva megkívánjuk jegyezni, hogy a hegységrészen megfigyelhető több helyen, hogy az alacsonyabb, ill. mélyebb helyzetű karsztrög exhumálások és ehhez kapcsolódó új hévforrások nem minden esetben váltották ki a magasabb szinten fakadó források elapadását. Ilyen mutatható ki az alsó-pleisztocén dunaalmási Nagy-hegy-i hévforrásoknál, amelyek az alsó-pleisztocén során szakaszosan megújulva működtek és rakták le a mészanyagukat, miközben a hegységrész más területén a lepusztulás során két egymás alatti karsztrög exhumálás és mészképződés is lezajlott. Az ilyen vízföldtani adottságok a középső- és a felső-pleisztocénben is megismétlődtek, sőt még napjainkban is megfigyelhető. Erre szemléletes példa az Öreg-tó keleti oldalán a Cseke-tói források, amelyek már a Riss-Würm interglaciálisban kezdtek működni, de még napjainkban is aktívak (Angyal. Pokol források) miközben új források keletkeztek az Által-ér völgyében (Fényes források) és a Duna ártéren Dunaalmásnál (Csokonai és Lilla források)