Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
2. szám - Zsemle Ferenc–Mádlné Szőnyi Judit–Angelus Béla: Felszíni hidraulikai rezsimjelleg térképezése az izsáki Kolon-tó környezetében
ZSEMLE I-'. - MÁDLNÉ SZÓNY1 J. - ANGELUS B.: Felszini hidraulikai rezsimjellcs 115 A 3712 térképezési egységre vonatkozó adatokat Microsoft Access programmal szerkesztett adatbázisba vittük, ellenőriztük, majd a térinformatikai feldolgozást az ER Mapper szoftverrel végeztük. Az antropogén jelenségeket digitálisan rögzítettük. A felmért jellemzők mindegyikét külön-külön térképen megjelenítettük. Topográfia A domborzati viszonyok - mint már utaltunk rá - a gravitációs vízáramlások hajtóerejéről adnak felvilágosítást. A raszterhálózat elemeinek átlagos tengerszint feletti magasságát ábrázolva az egymástól csak kissé eltérő magassági értékek is differenciáltan jelennek meg (7. ábra). 0 1 2 3 4 5 km I ns mer 110 mbF 105 mBf 100 mBf 95 mBff lines adat 7. ábra: Topográfiai térkép Jól megfigyelhető, hogy a vizsgálat alá vont térség jelentős része a 100 mBf alatt fekszik, amelynek a középső részén helyezkedik el a Kolon-tó (96 mBf). Tőle északkeletre, keletre a Duna Tisza-közi hátsági részek kezdődnek. Északtól dél felé, Páhi irányába haladva három-négy északnyugati délkeleti irányú homokhát jelenik meg 105-115 m-es tengerszint feletti magassággal. Soltszentimrétől északra, illetve délre található a legalacsonyabb térszínnel jellemezhető terület - helyenként mindössze 95 mBf magassággal. A vizsgált terület fő - északkelet-délnyugati irányú lejtése -jól rajzolódik ki, amely a Kolon-tó nyugati peremét jelentő homokbuckáknál megtorpan. Ez a domborzati anomália - a fő hajtóerővel ellentétes irányú - kis hajtóerejű lokális rendszert gerjeszthet a Kolon-tó irányába. Ezt a megfigyelést alátámasztja az Izsák mondái és legendái (Kovács, 1989) című kötet, amelyben a következő megállapítás szerepel: "A forrás a tó matyói oldalán volt, és lóderéknyi vastagságban bugyogott fel." A tanulmány-terület peremein nem rendelkezünk elegendő mennyiségű adattal, ezért a topográfiai térkép (7. ábra) alapján a rezsimre vonatkozó következtetések elsősorban a vizsgálat alá vont térség középső részére vehetők nagyobb biztonsággal. Ezek alapján a 110 m-es tengerszint feletti magasságot meghaladó homokbuckák és homokhátak beáramlást, a 100 m-nél alacsonyabban fekvő területek megcsapolódást indikálnak. Köztük keleten keskeny, nyugaton széles az átáramlási zóna. Talajtípus és felhalmozódási jelenségek A vizsgált területen humuszos homok, réti talaj és láptalaj fordul elő (8. ábra), amelyek irodalmi tapasztalatok (Leskiw, 1971) alapján a felszini hidraulikai rezsim szempontjából a következőképpen osztályozhatók. A láptalaj és a réti talaj bizonyos helyeken tőzeg megjelenésével együtt - mocsaras, illetve nedves körülményeket jelez, és kiáramlást indikál. A humuszos homok elsősorban a mély talaj vízszintű be- és átáramlási területeken jelenik meg. 0 1 2 3 A 5 km 8. ábra: Talajtípus és felhalmozódási jelenségek térképe A legnagyobb kiterjedésben a többnyire alacsony nedvességviszonyokat jelző humuszos homok található meg. Figyelemre méltó és összevág az irodalmi tapasztalatokkal (Leskiw, 1971) a Kolon-tó keleti és déli részén a talajtípusok övezetessége. Láptalaj elsősorban a Kolon-tó keleti, illetve délkeleti, mély fekvésű parti részén kisebb tőzeg-, illetve szikes foltokkal együtt fordul elő, amelyet kívülről réti talajjal jellemezhető térség övez Réti talaj néha láptalajjal - felszín alatti víz kiáramlásra utalva - a topográfiai mélyedésekben foltszerűen Soltszentimrétől északra, a Kolon-tótól délnyugatra és Izsák közelében, illetve attól keletre is jelentkezik. Növényborüottság-térkép Az egyes növénytani jelenségek (9. ábra) hidraulikai értelmezése - főleg a mezőgazdasági földhasználatból, erdőtelepítésből adódó környezet-átalakítás miatt - sokkal összetettebb feladat. Az eddig tárgyalt jelenségcsoportok közül leginkább a növényborítottság tükrözi a terület fragmentálódottságát. A növényborítottság-térkép (9. ábra) jelkulcsában az adatlapon (6. ábra) szereplő kategóriákban további ösz-