Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
2. szám - Zsemle Ferenc–Mádlné Szőnyi Judit–Angelus Béla: Felszíni hidraulikai rezsimjelleg térképezése az izsáki Kolon-tó környezetében
110 Felszíni hidraulikai rezsimjelleg térképezése az izsáki Kolon-tó környezetében Zsemle Ferenc- Mádiné Szőnyi Judit - Angelus Béla ELTE TTK Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék, 1117. Budapest, Pázmány Péter sétány 1/B Kivonat: Kulcsszavak: Bevezetés A szerzők hidrogeológiai térképezést és kútfelmérést végeztek a felszíni hidraulikai rezsimjelleg meghatározására a Kolontó környezetében. A 110 km 2-es tanulmányterületen ki-, be- vagy horizontálisan áramló felszín alatti vizű területeket állapítottak meg a vízáramlásokra utaló vízellátottsági, talajtani és növénytani jellemzők raszteres térképezésével. A felvett jellemzőket a gravitációs vízáramlásokat indukáló topográfiai magasságkülönbségek adataival, valamint talajvízszint értékekkel kiegészítve kifejezetten erre a célra szerkesztett adatbázisba rendezték. Ezt követte a térinformatikai feldolgozás, amely az egyes jellemzők önálló, majd szintetizált térképen történő megjelenítését jelentette. A vízáramlásokra utaló jelenségeket külön-külön is értelmezték, majd rámutattak felismerésük fontosságára, és a vízrezsimmel való összefüggésükre. Végezetül felmérték a Kiskunsági Nemzeti Parkon belül és annak közveüen környezetében az emberi tevékenység nyomait a levezetett rezsimtérkép segítségével, és veszélyességüket minősítették. hidrogeológiai térképezés, felszíni hidraulikai rezsim, Kolon-tó, térinformatika Tanulmányunk egy nemzetközi együttműködésben zajló kutatási program, az ún. "Pannonian Basin Hydrogeological Research Program" (PBHRP, 2000-2004) szerves része, amelynek kezdeményezője dr. Tóth József ( professor emeritus, University of Alberta, Edmonton, Canada). A kutatás célja a Pannon-medence rész-medencéinek átfogó, szisztematikus és egységes szemléletű hidrogeológiai feldolgozása. A program egymással laza összeköttetésben álló, logikailag egymásra épülő, előzetesen kidolgozott terv szerint előrehaladó projekteken keresztül valósul meg. Dolgozatunk a tóvíz felszín alatti víz kölcsönhatás és annak hidrológiai és hidraulikai következményeinek kutatására irányuló Kolon-tavi alprojekt eddigi eredményeiről számol be. A természetvédelem alatti vizes élőhelyen tervezett kutatásaink feltételezik a tágabb környezet áramképe alapos megértését (1. ábra). 1. ábra. A tanulmányterület elhelyezkedése Vizsgálataink időszerűségét alátámasztja, hogy a DunaTisza közi kutatási területet a '80-as évek elejétől a '90-es évek közepéig a folyamatosan csökkenő csapadékmennyiségnek, a szakszerűtlen erdőtelepítésnek és vízkitermelésnek tulajdoníthatóan a szárazság (Major et al, 1988), az utóbbi négy-öt évben a vízbőség, elsősorban a belvíz sújtja. A Kolon-tóval kapcsolatos gondokat növeli, hogy a fokozott mezőgazdasági művelés és a csatornák kialakítása az eredendően vizes, mocsaras terület feldarabolódásához vezetett, és egyúttal szennyezési folyamatokat is elindított. Közép-Európa egyik legértékesebb mocsarának megóvása és a közvetlen szomszédságában fekvő, sérülékenynek minősített izsáki vízbázis védelme nem nélkülözheti a felszín alatti vízáramlási kép, a hidraulikai rezsimjelleg és a tóvíz-felszín alatti víz kölcsönhatásának ismeretét. Ebben a tanulmányban a felszíni hidraulikai rezsimjelleg megismerése térén elért eredményeinket foglaljuk össze. Elméleti háttér Kutatási munkánk elméleti alapjait a medence-hidraulikai összefüggések képezik. Az üledékes medencékben a felszín alatti vízmozgás hajtóereje különféle forrásokból táplálkozhat. A felszín közelben zajló vízáramlások uralkodóan gravitációs vezérlésűek. A hosszú időn keresztül fennálló felszín alatti vízáramlások fontos szerepet töltenek be számos geolő-giai folyamatban, ezért földtani hatótényezőnek tekinthetők (Tóth, 1970, 1984). Az üledékes medencékben zajló gravitációs vízáramlások felvázolásához néhány alapvető - a felszín alatti vizek mozgását meghatározó - összefüggést át kell tekintenünk. ramlástani alapösszefüggések (Hidraulikus emelkedési magasság, hidraulikus gradiens, hidraulikus vezetőképesség és folyadékpotenciál) A kútban mért hidraulikus emelkedési magasság (h) a nyugalmi vízszint viszonyító sík (z = 0) feletti magassága méterben kifejezve. Értéke megadható a nyomásemelkedés (T) és a mérési pont (P) viszonyító sík feletti magassága (z) összegeként (2. ábra): h = + z. r A hidraulikus gradiens vektor (grad h) a hidraulikus emelkedési magasságok különbsége (dh) a mérési pontok közötti távolságra (dl) vonatkoztatva: grad A = — dl Ha a gradiens függőleges komponensének az értéke pozitív, a felszín alatti víz áramlása lefelé irányuló, ha negatív, akkor a víz felfelé mozog.
