Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
3. szám - Burján Balázs: Folyóvíz eredetű litofáciesek meghatározása szemcseeloszlási görbék segítségével terasz-képződményekben
148 HIDROLÓGIA I KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 3. SZ.. 20 / 1 m 1 0,0001 0,001 0,01 0.1 1.0 10.0 100,0 500 4. ábra: Kollapszit szemcseeloszlási összeggörbéje — Kistarcsa, 16. térképezőfúrás, 3,8 m A kolmaíitok a főmedertől messze elvándorló, lefuződőben lévő mellékágak kitöltődései. Amikor egy adott folyószakaszra jutó és ott leülepedő görgetett hordalék jelentősen több mint az onnan elszállított - Cholnoky J. alsószakasz jellegű vízfolyása - a durva hordalék a mederben lerakódva, középzátonyokat építve elágazásokra, mederváltoztatásokra kényszeríti a folyót. A kialakuló hordalékkúp palástján vándorolva elsősorban a főmeder végzi a süllyedő terület feltöltését, a meanderező kisebb folyóágak a főmeder által lerakott hordalék egyenletes szétterítését végzik (Pécsi M. 1959). A szedimentológiai irodalomban ezt fomtos medríí típusnak nevezik és hangsúlyozzák, hogy üledékföldtanilag azonos az ún. humid törmelékkúpok lerakodási rendszerével (Báldi T. 1994, Molnár P. 1994). Az árhullámok durva hordaléka az apadás kezdetén - a kollapszitoknál leírt módon - egyszerre, hirtelen rakódik le a mellékágak felső szakaszán, illetve részben tovább szállítódik a középső szakaszokra. A további apadáskor azonban - a főmedertől eltérően - nem következik be a hordalékszállító képesség növekedése, a lerakódás tovább folytatódik. A fokozatosan elpárolgó és elszivárgó vizekből a homokos-kavicsos üledékek szemcséi közé agyagos kőzetliszt rakódik, ami teljesen eltömi a pórusokat (Molnár P. 1994). A kolmatitok a legroszszabbul osztályozott folyóvízi üledékek, erősen kötöttek, rossz vízvezetők (5. ábra) m 100 t m ] 0,0001 0.001 0,01 0.1 1.0 10,0 100,0 500 szemcseösszetételi minta jelzi a hordalékkúp-kavicsot és melyik minta vonatkozhat a fekvő ferderétegzett üledékekre. Ezek egymástól biztosan csak a feltárásokban különíthetők el, emiatt a ferderétegzett alsó képződmény elteijedése pontosan nem ismert. Figyelemre méltó, hogy az V. terasz Szilas-pataktól északra, morfológiailag magasabban, rétegtanilag mélyebben fekvő üledékei közt zátonykifejlődés (lásd: később) is elkülöníthető (2. ábra). A zátonyüledékek itteni előfordulásának tisztázása további vizsgálatokat kíván. Budapest keleti határán, Kerepestarcsától délre Ecserig helyenként a „Mastodon kavics" fedőjében települően, máshol közberétegződően mészkonkréciós zöldesszürke agyag (bentonit) található. A karbonátgumós „kövér agyag" savanyú plagioklászok édesvízi mállása során keletkezett úgy, hogy állóvízbe tufaszórás, vagy folyóvíz által hozott tufa, arkóza leülepedése útján hidrolízisre alkalmas kiindulási anyag került. (Nemecz E. 1973). A bentonit lencsék párhuzamosan rétegzettek, normálisan gradáltak, talajosodott sávok gyakoriak bennük. Árhullámok utáni pangó vizek nyugodt, nem áramló vizének lebegtetett hordalékából képződtek, ún. ártéri finomagyagohnak tekinthetők (6. ábra), a mintáknak a CM és ML diagramokon elfoglalt helye is ezt támasztja alá (7. ábra) [X] too i m) 0,0001 o.ooi o.oi o.i 1,0 10.0 100,0 J00 5. ábra: Kolmatit szemcseeloszlási összeggörbéje Kistarcsa, 512. térképező fúrás, 5,2 m A Budapest északkeleti határán fekvő újabb (Kistarcsa és Mogyoród között, a Szilas-pataktól északra lévő) kavicsbányákban - eddig kizárólag ezekben -, a mélyebb bevágások által feltárva, a hordalékkúpszerűen rétegzett kavicsok fekvő képződményeiben ferderétegzett homokos-kavicsos üledékek figyelhetők meg. Pécsi M. megállapításai szerint ezek idős delta képződmények, amelyek helyenként mészkonkréciós agyaggal (bentonit) fedettek (Pécsi M. 1991). Az üledékek szemcseeloszlási viszonyairól tájékoztató adatsorok a területről fúrásból ismertek, sajnos bizonytalan, hogy egy-egy fúráson belül melyik 6. ábra: Ártéri agyag szemcseeloszlási összeggörbéje Ferihegy, 42. térképezőfúrás, 5,5 m Ferihegynél a bentonitos agyagokra kavicsos homok települ, majd ettől délre, Vecsés körzetében a bentonitos és a durvatörmelékes üledékek sűrűn váltakoznak, az üledékek „szétseprűződnek" (Molnár P. 1994). A morfológiai alapon szintén az V. teraszhoz sorolt kavicsos homok üledékek eléggé egyveretűen az ártéri homok (8. ábra) típusba tartoznak. Az ártéri homokok képződésüket tekintve a kollapszitok ártéri megfelelői, közvetlenül az árhullám tetőzése után rakódnak le. Az apadó víz gyakran áthalmozza őket, ezért eredeti, rétegzettség nélküli szerkezete megváltozik, sokszor finoman keresztrétegzett 0,5-5 cm vastag sorozatokból áll. A legosztályozottabb üledékek, gyakran anyaguk 90 %-a egy-két tizedmilliméter szemcsetartományon belül található (8. ábra) Finomanyag-tartalmuk alacsony, mivel az csak később, az ártéri pangó vizekből ülepedik ki. A ferihegyi anyagban emellett kevés zátonyüledék fordul még elő, de teljesen hiányoznak az északabbi területekre annyira jellemző kolmatitok és kollapszitok, illetve ez utóbbinak finomszemű ártéri megfelelője, az ártéri homokok fent ismertetett litofáciese válik uralkodóvá (9. ábra).
