Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

367 Faunisztikai eredmények forrásaink Ostracodáiról Gidó Zsolt & Lakatos Gyula Debreceni Egyetem, Alkalmazott Ökológia Tanszék, 4010, Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: A közelmúltban kagylósrák -faunisztikai vizsgálatokat végeztünk az Aggteleki Karszt, a Zempléni, a Mecsek ill. a Hargita hegység egyes forrásaiban. Hazánk területéről az alábbi 5, a magyar faunára új fajt mutattunk ki: Cryptocandona vavrai, Cryptocandona kieferi, Pseudocandona ermita, Cyclocypris helocrenica, Eucypris pigra. A Cyclocypris helocrenica magyarországi és romániai adatai jelentősen módosította a faj elterjedéséről alkotott képünket. A Cryptocandona dudichi új megtalálása lehetővé teszi az Aggteleki Karszt endemikus kagylósrákjának pontos újraleírását és ökológiai igényeinek tisztázását. A korábban hazánkban csak egy lelőhelyről ismert Cypria reptans forrásaink egyik domináns fajának bizonyult. Kulcsszavak: Ostracoda, forrás, faunisztika, Kárpát Medence Bevezetés A források ökológiai szempontból sok tekintetben egyedi élőhelyek, változatos és jellegzetes faunával. A forrásokhoz kötődő krenobiont és krenofil fajok mellett (ezek között nem ritkák az endemizmusok) megtalálhatók a még nagyon kevéssé ismert talajvízfauna egyes elemei, illetve a felszíni álló és folyóvizek generalista fajai Ezek aránya a forrás típusától függően erősen változó. A Kárpát Medence forrásainak faunája ennek ellenére más vizes élőhelyekéhez képest kevés figyelmet kapott. A források meiofaunájának egyik domináns csoportja a kagylósrákok (Ostracoda). A forráslakó kagylósrákok között különösen sok a specialista faj, ezek a környezetminőségnek jó indikátorai lehetnek. Habár számos magyar általános hidrobiológiái munka közöl Ostracoda-adatokat is, a célzott kutatás hiánya miatt e csoport hazai elteijedéséről jóval kevesebbet tudunk, mint a népszerűbb, és kvantitatív vizsgálatokra alkalmasabb planktonikus Cladocerákéról és Copepodákéról. Többé-kevésbé igaz ez az életciklus és az ökológiai igények ismeretére is. A kagylósrákok jelentősége erősen megnövekszik azokon az élőhelyeken, ahol a bentikus életforma dominál a planktonikussal szemben (pl. források), továbbá igen jól fosszilizitlódó páncéljuk a paleolimnológia egyik legfontosabb indikátorcsoportjává avatja őket. 2000-ben tájékozódó jellegű kagylósrák-faunisztíkai gyűjtést végeztünk a Kárpátmedence négy pontján, forrásokban. E munka ennek eddigi eredményeiről számol be. Anyag és módszer A gyűjtéseket a Zempléni hegységben Vágáshuta környékén ill. a Hotyka-patak völgyében, az Aggteleki Karszton a kék túraútvonal mentén illetve a Jósva völgyében, a Mecsekben Mánfa környékén, illetve a Hargita hegységben az Ivó patak völgyében végeztük. A forrásokat részben térkép alapján, részben a kisebb patakokat követve kutattuk fel: egy területen belül általában 1520 forrásból vettünk mintát (ezek jelentős része még feldolgozásra vár). A mintavételhez planktonhálót használtunk, a felkevert aljzat átszűrésével általában 200-250 ml (néhány esetben több, máskor jelentősen kevesebb) fenéküledéket gyűjtöttünk be, amit már a terepen, tömény (35%-os) formaldehid oldat hozzácsöppentésével konzerváltunk. A módszer kvalitatív, kiértékelése ennek megfelelően történt. A kagylósrákokat a laboratóriumban sztereomikroszkóp segítségével válogattuk ki, a könynyebb áttekinthetőség miatt a Petri csészébe öntött kis mennyiségű mintát többnyire csapvízzel hígítottuk. A bizonyító példányokból részben glicerines tartóspreparátumot készítettünk, vagy 70 %-os alkoholban tartósítottuk őket. A határozást MEISCH (2000) munkája alapján végeztük, a hazai elteijedésről MEISCH & FORRÓ (1998) cikkéből tájékozódtunk. Eredmények 1. Új fajok a magyar faunában Cryptocandona vavrai Kaufmann, 1900. Vágáshuta (Zemplén), névtelen forrás: 2000. május 15., 2000. május 23. A faj európai elteijedésű, hazai előkerülése várható volt. Krenofil (forráskedvelő faj), de más élőhelyeken is előfordul (pl. mély tavak profundális régiója). Feltehetően igényli a folyamatosan alacsony vízhőmérsékletet Adataink azt mutatják, hogy a fenti forrásban jelentős populációja él. Cryptocandona kieferi (Klie, 1938). Karácsony völgy, névtelen forrás: 2000. június 19-20 A faj Nyugat és Közép-Európából ismert, források és felszín alatti vizek lakója. Hazai előkerülése várható volt. A fenti biztos hím példányon kívül előkerült több nőstény a Zempléni hegység és az Aggteleki Karszt területéről, ezek azonban a közclrokon, Magyarországon szintén várható C. redueta (Alm, 1914)-tól egyértelműen nem elkülöníthetők. Pseudocandona eremita (Vejdovsky, 1882). Vágáshuta (Zemplén), névtelen forrás: 2000. május 23., Nagy Tohonya forTás (Aggteleki Karszt): 2000. június 11, 2000. augusztus, 2000 szeptember 24., Hármasakna (Mecsek), névtelen forrás: 2000. június 28. A faj Közép és Kelet Európában, illetve Kisázsiában elerjedt, elsősorban föld alatti vizekben él, de forrásokból is gyűjthető. A fenti adatok alapján hazánkban is általánosan elteijedt. A Nagy Tohonya forrásban hímet is találtunk, ami azért érdekes, mert az Európa szerte ismert populációk kevesebb mint felében találtak hímet A kagylósrákoknál nem ritka a parthenogeneükus és szexuális populációk egymás mellett élése, ennél a rejtett életmódú fajnál azonban kérdéses, hogy erről van-e szó, vagy a hímek „hiánya" csak annak tudható be, hogy populációnként csak egy, vagy legfeljebb néhány példány ismert. Cyclocypris helocrenica Fuhrmann & Pietrzeniuk, 1990. Magyarország: Vágáshuta (Zemplén) névtelen forrás: 2000. május 15., 2000. május 23., Bodnár ér (Zemplén): 2000. május 14., Kecske forrás (Aggteleki Karszt): 2000. június 12., Karácsony völgy (Aggteleki Karszt) névtelen forrás: 2000. június 19-20., Tokoskút (Aggteleki Karszt): 2000. június 19-20., Mánfa (Mecsek), patakkiöntés: 2000. június 27. Románia: Ivó völgye (Hargita): 2000. április 24., Madarasi menedékházkörnyéke (Hargita): 2000. július 19-23. A nemrég leirt faj igen közel áll a holarktikus elteijedésű, generalista C.ovum-hoz, amely igen sok víztípusban él. A C. helocrenica eddigi ismereteink szerint valódi krenobiont, legfeljebb még hidegvizű patakkiöntésekben életképes. Úgy tűnik, nem fordul elő egy élőhelyen a C. ovummal. Egészen a közelmúltig csak az Alpokból és Szászországból volt ismert élő populációja (szubfosszilis teknöit a Vajdaságból írták le), a fenti adatok ill. MEISCH (személyes közlés) luxembourgi példányai arra utalnak, hogy a faj Európa szerte elteijedt és a neki való élőhelyen elég gyakori. A faj taxonómiai státuszának tisztázásában a Kárpát-medencei és Nyugat-európai példányok összehasonlítása szerepet játszhat. Eucypris pigra (Fisher, 1851) Pocsaj (Hajdú-Bihar megye), Ós-Ér meder, rekettyés: 2000. május 18., Karácsony völgy (Aggteleki Karszt), névtelen források: 2000. június 19-20., Tokoskút (Aggteleki Karszt): 2000. június 19-20. Ez az európai elteijedésű krenofil faj más élőhelyeken is képez kisebb populációkat. Első hazai lelőhelye egy mocsaras,