Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

508. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6. SZ. Cianid- és nehézfém szennyezés a Tiszán Zsuga Katalin Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, Szolnok Kivonat: 2000 év elején a Tisza folyót több rendkívüli környezeti hatás érte A cianid szennyezés jelentós mértékben befolyásolta a folyó élővilágát. A nehézfém szennyezés elsősorban a felső-Tisza szakaszon éreztette hatását. Az. áprilisi nagy árvíz a folyómedret teljesen átöblítette Az állapotfelmérések eredményei szerint a folyó vízminősége megközelíti a szennyezés előtti állapotot, a természetes revitalizáció révén az élővilág regenerálódása is folyamatos A kialakuló új életközösség valamelyest különbözik a folyó korábbi élővilágától. A további szennyezések megelőzésére több intézkedés történt. Kulcsszavak: Tisza folyó, cianid- és nehézfém szennyezés, árvíz, állapotfelmérés Bevezetés 2000. január 30.-án román területről Nagybánya térségéből az Aurul bányavállalat meddő-zagy tárolójának gátja átszakadt, és magas cianid tartalmú, vízben jól oldódó fémkomplexekkel szennyezett víz került a Lápos-patakba, majd a Szamoson keresztül a Tisza folyóba, mely jelentős ökológiai és ökonómiai károkat okozott. 2000. március 10-én a romániai Borsa bánya térségében működő bányavállalat ülepítő tározójának gátja az intenzív esőzés és hóolvadás átszakadt és mintegy 20 ezer tonna, nehézfémekkel szennyezett zagy került a Vasérbe, majd a Visó vízfolyáson keresztül a Tiszába. Az ólmot, rezet, cinket magával hozó szennyező hullám március 11-én érte el Magyarországot Tiszabecsnél. A két szennyezési időszakban, s ezt követően végzett tevékenység, a megtett intézkedések hozzájárultak, hogy a jelentős környezeti kár ellenére a Tisza folyó újranépesülése viszonylag hamar megindult. A szennyezések jellemzése: Cianid szennyezés: Magyarország területén 2000. Február 1-12. között volt kimutatható. A szennyezéssel érintett terület a Szamos, és a Tisza folyó. A szennyezőanyag jellege szerint vízben jól oldódó femcianid komplex volt, a cianid mellett legnagyobb mennyiségben a réz volt kimutatható. Mellette a természetes eredetű koncentrációt meghaladó mértékben volt jelen elsősorban cink, kisebb mértékben ólom és ezüst. A mért maximális koncentráció értékek a Szamosban 32,3 mg/l, a Tiszában Lónyánál 13,5 mg/l, Tiszaszigetnél 1,49 mg/l. Az MSZ 12749:1993. Szabvány szerint a cianid tekintetében az V. osztályú, szennyezett vízminőségre vonatkozó határérték 0,1 mg/l. A cianid és ezzel összefüggő fémvizsgálatok eredményei, a vízhozam és koncentráció értékek alapján számított anyagmérleg adatok azt bizonyítják, hogy mind a cián, mind a kapcsolódó nehézfémek gyakorlatilag teljes egészükben elhagyták a területet. Kiülepedés, az üledékben való felhalmozódás nem történt. A levonult cianid becsült tömege 100-120 tonna volt. Nehézfém szennyezés: Március 10. - április 10. között több hullámban nehézfém szennyezés vonult végig a Tisza teljes magyarországi szakaszán. Ekkor elsősorban a lebegőanyaghoz kötött cink, réz, ólom mennyisége volt magas. A szennyezőanyag legnagyobb része a felső-Tisza szakaszon kiülepedett. Tiszabecsnél március 11-ről 12-re virradóra az összes ólom- és cink-koncentráció maximuma 2,9 mg/l, a rézé 0,86 mg/l volt. A Tiszán tovább vonuló szenynyező-hullámban a szennyezett lebegőanyag lokális kiülepedése, a hossz menti diszperzió és a mellékvízfolyások hígító hatása miatt a nehézfém koncentráció maximumok fokozatosan csökkentek. Az ólom-, réz-, cink-koncentrációk a Szamos betorkollásától (Vásárosnaménytól) lefelé sehol sem haladták meg a "jó" vízminőségi osztály határértékeit. A szennyező-hullám 8 nap alatt jutott le a Tiszán az alsó határszelvényig, Tiszaszigetig, ahol a 0,1 mg/l alatti összes ólom- és réz-koncentrációk, valamint a 0,2 -0,3 mg/l közötti összes cink-koncentrációk már alig emelkedtek ki a háttérértékekből. A március végéig elvégzett üledék-elemzések szerint a szennyező-hullámból kiülepedett, nagy nehézfém-tartalmú lebegőanyag Tiszabecsnél (757 fkm) és Tiszakóródnál (727,5 fkm) 900 mg/kg körüli koncentrációra növelte az üledék ólomtartalmát. Ugyanezen mintavételi helyeken a réztartalom kb. 500 mg/kg-ot, a cinkkoncentráció 1400-1500 mg/kg-ot ért el. Ezek az adatok tízszeres nehézfém koncentráció növekedést jelentenek az alapértékekhez képest (a nehézfém szennyező-hullámmal nem érintett tiszai mederanyag jellemzi) ólom- és rézkoncentrációja 20-70 mg/kg, cinkkoncentrációja 100-400 mg/kg). A szennyezések időszakában és azt követően végzett tevékenység, intézkedések: Nemzetközi tájékoztatás: Környezetszennyezéssel járó balesetek esetén igen lényeges a jól és azonnal működő riasztó rendszer létrehozása. A határokon átnyúló vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről intézkedő 1992. évi konvenció előírja, hogy a szomszédos országok késedelem nélkül értesítsék egymást a határokon átnyúló kritikus helyzetről. A Duna vízgyűjtőjére érvényes Duna védelmének konvenciója értelmében a nemzetközi készültségi központokat (PIAC) haladéktalanul értesíteni kell. A cianid szennyezés idején ez a rendszer csak némi késedelemmel működött. A nemzetközi riasztásban, adatcserében szintén nagy szerepe van a határ menti környezetvédelmi hatósági szervek közötti kölcsönös tájékoztatásnak. Országon belüli tájékoztatás: A társhatóságok közötti együttműködés, a folyamatos adatcsere biztosítja a megfelelő felkészülést, kárelhárítást a szennyezések időszakában. Az ipari és mezőgazdasági vízfelhasználók időben történő értesítése szükséges. Fontos a lakosság és a médiák, objektív tájékoztatása A hazai és nemzetközi szakértő csoportokkal való együttműködés, pontos tájékoztatás Irányítás: A tervszerű védekezési feladatokat összehangolt szervezéssel lehet ellátni. A szennyezések időszakában az országos hatáskörű szervek (szak minisztériumok, katasztrófa elhárítási központ) irányításával a megyei védelmi bizottságok (KÖFE, VÍZIG, ÁNTSZ, katasztrófa védelmi egységek) fogták össze a helyi védekezési munkákat. A cianid szennyezés okozta környezeti kár nagysága, a kárelhárítás, kárfelmérés, utóvizsgálatok irányítása, s nem utolsó sorban a nemzetközi képviselet tették indokolttá a Szamos-Tisza kormánybiztos, valamint két miniszteri biztos kinevezését. Vízminöségvédelmi tevékenység: A szennyezések bekövetkezésekor I. fokú kárelhárítási készültség keretében történt a mérésekre való felkészülés, valamint az előzetes toxikológiai vizsgálatok végzése. A II. fokú készültség időszakában került sor a helyszíni gyorstesztes mérésekre, és a laboratórium vizsgálatokra. A szennyezések levonulásakor 2 óránkénti mintavétellel pontosan lehetett követei a szennyvízcsóva előrehaladását. A koncentráció értékek csökkenésével a vizsgálati gyakoriság is csökkent, az utóvizsgálatok keretében kéthetenként, illetve havonta kerül sor mérésekre. A vízkémiai