Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
485 t = R b s, J/R a lu J (1) t = a savazási hányados, amely esetünkben 5,414 volt, R b sk l = a tiszta klorofill-a oldat savazás előtti fluoreszcencia intenzitása, RJ = a tiszta klorofill-a oldat savazás utáni fluoreszcencia intenzitása. klorofill-a (fig r') = F*(t/(t-I)) *(R b - RJ, (2) feopigment (pg t>) = F*(t/(t-l)) * t*(R a - R h), (3) R b= a mrnta fluoreszcencia intenzitása savazás előtt, R a = a minta fluoreszcencia intenzitása savazás után, F= a kalibrációs faktor, amely különböző műszerbeállítások esetén eltérő. Számítása a következő: F = klorofill-a koncentráció (pg t')/ fluoreszcencia intenzitás érték, (4) ami a használt műszer paraméterek mellett 1,367 volt. Az előbbi képletekkel kapott koncentráció értékek, továbbá az átszűrt vízminta térfogata és az extrakcióhoz használt metanol térfogatának ismeretében kiszámítható a minta klorofill-a és feopigment koncentrációja Megállapítottuk, hogy in vitro esetben a spektrofotométer alsó méréshatára kb. 10 pg 1", míg a fluoreszcens spektrofotométeré 0,1 |jg l" 1 körül van (klorofill-a koncentráció a pigment kivonatban). Az in vitro flourimetrás eljárás nagy érzékenysége miatt nehezen szűrhető, nagy lebegőanyag tartalmú minták is elemezhetővé válnak (szikes vizek, üledék mintából készült szuszpenziók stb ). Továbbá mérhetővé válik ez által olyan extrémen alacsony klorofill tartalmú vizek klorofill-a koncentrációja is, mint például a felszíni vízkivételi művekben előállított ivóvizek, esővíz vagy forrásvizek, ezt példázza az 1. táblázat 1. táblázat Klorofill-a koncentráció a balatonfüredi felszíni vízkivételi müböl vett mintákban (2000. április 11.) A minta származási helye Klorofill-a koncentráció Qig l' 1) Alga egyedszám (sejt/ml) Nyers balatonvíz 2,995 3900 Derített balatonvíz 1,441 1600 Szűrt víz 0,047 100 Ivóvíz hálózatba betáplált víz 0,022 60 In vivo klorofill-a meghatározás Fluorimetriával a klorofill-a koncentráció in vivo meghatározása is lehetséges, mindössze 0,6-1 ml minta felhasználásával, pigment extrakció nélkül. Ez a klorofill meghatározás pl. algatenyészetekkel végzett kísérletek esetén előnyös, amikor csak kis minta térfogatot lehet analizálni. Ekkor a kalibrációt egy adott algatörzsre készítjük el, úgy, hogy a törzsoldat klorofill-a koncentrációját előzőleg valamely in vitro módszerrel megállapítjuk (spektrofotométerrrel vagy fluonméterrel). A módszer hátránya, hogy a klorofill emissziója nem állandó, a variabilitás azonban jelentősen mérsékelhető DCMU (3,3,4-diklór-fenil-l,l-dimetil-urea) hozzáadásával (10"* mól végkoncentráció) v. 5 perces sötét előinkubációval. A fluoreszcencia gerjesztési spektrumok alapján az algák nagyobb rendszertani egységei (törzsek) megkülönböztethetők, mivel a különböző pigment összetétel különböző gerjesztési spektrumot eredményez. Egyedül a zöld- és az ostoros moszatok nem különíthetők el ezzel az eljárással, mivel pigment-összetételük közel azonos. Módszertani kísérletünkben zöldalga, kovamoszat és cianobaktérium szuszpenziók 670 nm emrssziós hullámhosszon regisztrált gerjesztési spektrumait vizsgáltuk 400 nm-től 650 nm-ig terjedő hullámhossz tartományban. 400 450 500 550 600 650 Gerjesztési hullámhossz (nm) 400 450 500 550 600 650 400 450 500 550 600 650 Gerjesztési hullámhossz (nm) Gerjesztési hullámhossz (nm) 2. ábra. Algák fluoreszcens gerjesztési spektrumai (Em. 670 nm): A - cianobaktérium (Cylindrospermopsis raciborskii), B - zöldalga (Scenedesmus soói), C - kovaalga (Phaeodactyhim tricomutum), D-a három faj együtt
