Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

472. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6. SZ. Anyag és módszer Az imágókat fénycsapdával, a lárvákat kvadrát módszer­rel, Kamler és Riedel, 1960, Macan, T.T., 1961 szerint gyűj­töttük (Kiss O, 1984c, 1984). Htcktn. N.,K, 1967 lárva- és Malicky, H., 1983 imágó határozóját használtuk. A fény­csapda a Vöröskő-völgyben, Felsőtárkány közelében, a Var­ró-ház kertjében, 250 m tengerszint feletti magasságon mű­ködött (1984c). A Vöröskő-völgyi csermely felső szakasza időszakos vízfolyás, csak áprilistól-májusig található a me­derben víz. A forrásánál a mészkő az agyagpala alól a fel­színre bukkan és a víz méteres magasságban tör a felszínre. Néhány száz méterrel távolabb a vízfolyás állandóvá válik, kisebb források (Házhely kút-forrás, Kós-völgyi csermely) a Stimecz-őrház után növelik a vízhozamot, emellett kisebb szivárgó forráserek (Toldi kút) is táplálják a csermelyt. Ezen a szakaszon állandó vízfolyással rendelkezik. A kísérő nö­vényzetet csörege fűz (Salis fragilis, L), iszalag ( Clematis vitaiba, L.) és bodza (Sambucus nigra, L.) alkotja. A meder árnyékolt, 40-50 cm széles, a víz mélysége 6-20 cm, hőmér­séklete tenyészidőszakban (április - augusztus) 8,8-13,6 °C között változott. Az aljzatot kisebb - nagyobb mészkövek borítják a zúgókban, a parton detritusz- és iszap-felhalmozó­dás figyelhető meg. Eredmények A tegzeslárvák táplálkozási módjainak meghatározója a mederaljzat. A különböző táplálkozási módok ismerete lehe­tővé teszi, hogy a tegzeslárvákat "funkcionális táplálkozási típusokba" soroljuk. Ennek alapja a szájszervek morfológiá­jának, és a béltartalomnak a vizsgálata, a táplálkozási visel­kedés megfigyelése, és a rendelkezésre álló táplálék típusá­nak laboratóriumi kontrollja. A tegzesek esetében igen válto­zatos, egy - egy patakban kb 10-15 funkcionális táplálkozási kapcsolatot lehet elkülöníteni. Ez volt az alapja a már emlí­tett szerzők munkájának is (R. W Merritt and K. W Cum­mins, 1984). A fénycsapdával fogott Trichoptera fajok táp­lálkozási kapcsolatait a fajok egyedszáma és a dominancia­viszonyok alapján értékeltük (Kiss ()., Andrikovics S., 2000, Kiss O., Andrikovics S., Szabó T., Mogyorósi A., 2000). 1981-ben 33 faj 3292 egyede, 1982-ben 20 faj 417 egye­de került begyűjtésre a Bükk hegységi Vöröskő-völgyből. A csermelyekre jellemző a köves alzaton hálót szövő Hydro­psyche instabilis tömeges előfordulása, jelentős a ragadozók aránya is. /. ábra. A Trichopterák funkcionális táplálkozási csoport­jainak megoszlása a Bükk-hegységi Vöröskő-völgyben Legnagyobb százalékaránnyal a "gyűjtögetők-szűrők és ragadozók" csoport fordult elő: 80,39 %-ban, ami a Hydro­psyche instabilis tömeges repülésének következménye. Ez után következnek a "ragadozók", 5,9 %-kal, pl. a Rhyaco­phila fasciata, Rhyacophila tristis, Oecetis notata, majd a "gyűjtögetők-szűrők" 3,82 %-kal, pl. a Limnephilus affinis, Neureclipsis bimaculata Kis százalékot, 2,85 %-ot émek el az "aprítók-növényevők", melyeket csak egy faj képvisel, a Halesus digitatus. Az "aprítók-detntuszevők": pl. a Phryga­nea grandis, Sericostoma personatum, Stenophylax permis­tus 2,69 %-ban, az "aprítók-detnuszevők és növényevők" 2,02 %-ban képviseltek. Ez utóbbi csoportba 10 Limnephi­lus-faj tartozik, pl. Limnephilus affinis, Limnephilus extrica­tus, Limnephilus flavicornis, stb. Egészen kis százalékot ér­nek el az "aprítók-detrituszevők és ragadozók": pl. az Odon­tocerum albicorne 1,32 %-kal. A "borotválok" pl. a Synaga­petus moselyi, Silo nigheornis, Silo fxillipes 0,91 %-ot, az "aprítok" pl. a Grammotaulius nigropunctatus, Grammota­ulius nitidus 0,1 %-ot értek el (/. ábra). Az adatsor a válto­zatos makrofauna benépesülést és táplálékbőséget igazolja. Összefoglalás Megállapítható, hogy a Vöröskő - völgyi csermelynek ez a szakasza, amely egész évben tartalmaz vizet, a fénycsapda adatok alapján 36 faj élőhelye. A Bükk hegységben gyűjtött Trichoptera fajok száma 113. A Vöröskő - völgyben tehát a Bükk hegységi tegzesfajok 31 %-a található. Legnagyobb e­gyedszámmal, 80,30 %-ban a "gyűjtögetők-szűrők és raga­dozók" csoportja szerepel, amelyet a Hydropsyche instabilis szövőtegzes tömeges előfordulása okoz. Köszönetnyilvánítás A dolgozatunk elkészítéséhez szükséges anyagi támogatást a T: 026479 és az AMFK 310/98. számú pályázatok biztosították. Irodalom Andrikovics S., Kéri A., 1991: Winter macroinvcrtebrate investigations along the Bükkös Stream (Visegrádi Mountains, Hungary) Opusc. Zool. Budapest, XXIV. Andrikovics S., 1991: On the long-term changes of the invertebrate mac­rofauna m the creeks of the Pilis-Visegrádi mountains (Hungary), Verh. Internal. Verein Limnol., 24, Stuttgart Andrikovics S., Hadnagy T., 1994: Ecological evaluation of aquatic in­vertebrates distribution of Apátkút Creek (Visegrád Mountain, Hun­gary) in winter, Miscellanea Zoologica Hungarica, 89-103. Andrikovics S., Horváth R., 1997: The dipper (Cinclus cinclus) as the indicator of water quality in creeks of Hungary. Hungarian Water­flow Publications 3., 229-238. Andrikovics S., Kiss O., 1999: A gerinctelen makrofauna táplálkozásbio­lógiai csoportjai az Eger-patak mentén. XXXIX. Hidrobiológus na­pok rendezvénye, Tihany, Hidrológiai Közlöny, 79. évf. 6. 300-302. Hickin, N. E., 1967: Caddis Larvae of the British Tnchoptera, Hutchin­son of U>ndon. Kamler, A. & Riedel W„ 1960: Method for Quantitaüve Study of die Bottom Fauna of Tatra Streams, Pols. Arch. Hydro1. 8: 95-105. Kiss, O., 1977, 1997: Trichoptera ökológiai vizsgálatok jellegzetes Bükk hegységi forrás és patakvizekben (Szalajka, Disznóskút, Sebesviz), Doctoral and PhD thesis, KITE, Debrecen: 1-232. Kiss, 0., 1977: On the Trichoptera fauna of the Bükk Mountains, N Hungary, Proc. of the T* Int. Symposium, on Trichoptera, Junk Ha­gue: 89-101. Kiss, O., 1979a: The Trichoptera of the Bükk Mountains Acta Biol. Debrecina 16: 45-55. Kiss, O., 1984c: Fénycsapdával gyűjtött Tnchopterák a Bükk hegységi Vöröskó-völgyböl (Tnchoptera collected by light-trap from Vöröskö­Valley in Bükk Mountains) Acta Acad. Paed. Agriensis, Nova Seri­es 17: 709-718. (No. 866). Kiss, O. 1984: Trichoptera in an intermittent nil of the Bükk Mountains, North Hungary. In: Proceedings of the 4 l h International Symposium on Trichoptera, Clemson, South Carolina, edited by J. C. Morse, Dr. W. Junk Publishers, Series Entomologica Vol. 30. The Hague, pp. 191-195. Kiss O., 1986: A Bükk hegység Kós-völgyi csermely Trichoptera lárvái­nak kvantitatív vizsgálata. (A quantitative study of the caddis larvae

Next

/
Oldalképek
Tartalom