Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

453 1. táblázat: A tegzes fajok relatív gyakorisága (százalékban kifejezve) a különböző Börzsöny-hegységi patakokban, és a három patak egyedszám adatainak összegzése alapján számolt (összesített) relatív gyakoriságok (Jelmagyarázat: B: Bernccei-paUk, K: Kemence-patak, (aipiot uiti «1« factor of 3J.11 for uirlriilMl Faj Patakok Ö Faj B K M Ö Khyacophilidae Rhyacophila fasciata Hägen, 1859 1,09 4,02 2,33 2,35 G lossosomatidae Synagapetus mosely Ulmer, 1938 6,90 7,85 4,44 Hyd ropsychidae Hydropsyche angusüpennis (Curtis, 1834) + + Hydropsyche bulbifera McLachlan, 1878 + + Hydropsyche bulgaromanorum Malicky, 1977 + + Hydropsyche contubemalis McLachlan, 1865 1,53 + Hydropsyche fulvipes (Curtis, 1834) + + Hydropsyche instabilis Curtis, 1834 2,41 5,17 4,07 3,74 Hydropsyche pellucidula (Curtis, 1834) + + Hydropsyche saxonica McLachlan, 1884 5,47 + + 2,61 Polycentropodidae Cyrnus trimaculatus (Curtis, 1834) 1,09 + Plectrocnemia conspersa (Curtis, 1834) + + + Polycentropus flavomaculatus (Pictet, 1834) 2,87 + Limnephilidae Anabolia furcata Brauer, 1857 + + Chaetopteryx fusca Brauer, 1857 + + Halesus digitatus (Schrank, 1781) 34,79 6,32 31,40 25,15 Halesus tesselatus (Rambur, 1842) 22,32 1,15 4,36 10,53 Limnephilus extricatus McLachlan, 1865 + + Potamophylax rotundipennis (Brauer, 1857)* 23,63 69,83 47,97 44,91 Microptema nyeterobia McLachlan, 1875 + + Goeridac Goera pilosa (Fabricius, 1775) + + Lithax obseurus (Hägen, 1859) + + Silo pallipes (Fabricius, 1781) 3,28 1,31 Sericostomatidae Sericostoma personatum Kirby et Spence, 1869 1,44 + *Schmera és Kiss (1997) munkájában a P. rotundipennis tévesen P. nigricomis-ként szerepel /. ábra: A mintavételi helyek fökomponens analízise a fajok, mint változók előfordulása alapján (Jelmagyarázat: beme: Bemccei-patak, kernen: Kemence-patak, morgó: Morgó-patak; 01: 1. mintavételi hely, 02: 2. mintav. hely, 03: 3. mintav. hely, 04: 4. mintav. hely, OS: S. mintav. hely) Nem találtam olyan tegzes fajt, mely szignifikánsan indikálná az antropogén diszturbanciát. Ugyanakkor a Potamophylax rotundipennis 80 %-os indikációs értékével (IndVal) szignifikánsan (p < 0,008) indikálta a természetes (antropogén diszturbanciának nem kitett) mintavételi helyeket. 2. ábra: A mintavételi helyek, mint objektumok és az előforduló fajok fökomponens analízissel nyert biplotja. (Jelmagyarázat: objektumok: lásd 1. ábra jelmagyarázatát, változók: Rhya Tas: Rhyacophila fasciata, Syna mos: Synagapetus mosely, Hydr ang: Hydropsyche angustipennis, Hydr bub: Hydropsyche bulbifera, Hydr bug: Hydropsyche bulgaromanorum, Hydr con: Hydropsyche contubemalis, Hydr ful: Hydropsyche fulvipes, Hydr ins: Hydropsyche instabilis, Hydr pel: Hydropsyche pcllucidula, Hydr sax: Hydropsyche saxonica, Cyrn tri: Cymus trimaculatus, Plec con: Plectrocnemia conspersa, Poly (la: Polycentropus davomaculatus, Anab fur Anabolia furcata, Chae fus: Chaetopteryx fusca, Hale dig: Halesus digitatus. Hale tes: Halesus tesselatus, Limn ext: Limnephilus extricatus, Pota rot: Potamophylax rotundipennis, Micr nyc: Microptema nyeterobia, (íoer pil: (íoera pilosa: l.ith obs: Lithax obseurus, Silo pal: Silo pallipes, Seri pen Sericostoma pertora tum) Következtetések Az Északi-középhegységben végzett felmérések alapján a Halesus digitatus tegzes faj mutatkozott a leggyakoribbnak (Schmera 1999), amely a Börzsöny-hegységben jelen vizsgálatok szerint is gyakori fajnak számit. A kimutatott 24 tegzes faj eloszlási mintázata alapján az ordmatív térben (fökomponens analízis) elkülönülnek az antropogén diszturbanciával jellemzett élőhelyek tegzes együttesei a természetes patakszakaszok tegzes együtteseitől. Ezen eredmények megfelelnek Bis et al. (1992) vizsgálatainak, kik szintén azt az eredményt támasztották alá, hogy a rovar-együttesek az élőhelyüket érő szennyezés erőssége alapján csoportosulnak. A kapott eredmények azt sugallják, hogy vannak olyan tegzes együttesek, melyek indikálják az antropogén zavarást annak ellenére, hogy Jones és Clark (1987) szignifikáns negatív korrelációt mutatott ki a tegzes lárvák egyedszáma és a humán populáció nagysága között. Mindezek ellenére, nem sikerült olyan mdikátorfajt kimutatni, amely a hazai középhegységi kisvízfolyásokban az antropogén zavarások indikátora lehetne. Ez azzal magyarázható, hogy egy fajnak széles körben elterjedtnek, és relatíve gyakorinak kell lennie ahhoz, hogy statisztikailag szignifikáns indikátornak tekintsük. Köszönetnyilvánítás Köszönöm Prof. dr. J. Waringemek a határozásban nyújtott segítséget, és dr. Szentkirályi Ferencnek a cikkel kapcsolatos észrevételeit. Jelen munka az OTKA F026608 sz. pályázatának anyagi támogatásával készült.