Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

441 Ártéri gazdálkodási modellek a Közép-Tisza vidékén Pekli József Szent István Egyetem, Gödöllő, Mezőgazdaság»- és Környezettudományi Kar Kivonat A Tisza-völgyben az egyik legnagyobb természeti kincs, a Tisza vize felhasználásával ki lehet alakítani kb egy millió hektáron olyan korszerű integrált gazdálkodást, mely eleget tesz a nemzetközi elvárásoknak. A Tisza mentén az utóbbi 100 év vízmémöki munkája alapján elkészült - részben az ösi vízfolyások nyomvonalán - egy olyan csatoma-rendszer, amelynek számos elemét integrálni lehetne az új típusú ártéri gazjdálkodás működtetésébe. A SZINET által vizsgált három közép-tiszai mintaterület (Pély-Sajfok, Nagykörü-Foklapos, Csataszög-Doba) példát mutat a korszerűsített komplex ártéri gazdálkodás modellálására A leglényegesebb eltérés a hagyományos fokgazdálkodással szemben a kiegyensúlyozott, folyamatos, ellenőrzött minőségű vízellátás biztosítása. Az ártéri projektek mellett jelentősek a hullámtéren belüli holtágak és egyéb természetes és mesterséges vizes élőhelyek rehabilitációs programjai is. Kulcsszavak ártéri gazdálkodás, fokgazdálkodás, hullámtéri terület. Bevezetés A folyóvölgyi gazdálkodás az emberiség kultúrtörténetének elválaszthatatlan részit képezi. Az első valódi állam-kcpletek folyamok mentén formálódtak, elegendő Mezopotámia vagy Egyiptom nevét megemlíteni. A „gazdálkodás" szó már ekkor összetett tevékenységek szinkronizálását jelentette, amelyet az akkori technikai-társadalmi fejlettségnek megfelelően végeztek. Mai világunkban már változtatás nélkül nem alkalmazhatók az évezredekkel ezelőtti eljárások, ezért meg kell találni azokat a korszerű anyagokat, eszközöket, módszereket, amelyekkel a feladatok a jelen feltételek között megoldhatók. A magyar vízgazdálkodás tudományának az 1999. és 2000. év alaposan feladta a leckét az évszázad és az évezred árvizeivel, amelyek levezetése még ráadásul súlyos környezeti hatásokkal is kombinálódott. Egyértelmű, hogy haladéktalanul lépni kell, s ehhez, járul hozzá az a kutatás, melyet a Szent István Egyetem Nemzetközi Tisza Program (SZINET) keretében folyik. Egy évtizedes aszály után az utóbbi két mozgalmas esztendő a nemzetközi érdeklődés előterébe állította a tiszai régiót. A nagy árvizek bebizonyították, hogy a folyó szerves ökológiaigazdálkodási egységet alkot a hullámtérrel, sőt azon túlmenően az egykori árterület nagy részével is. Teljesen új megvilágításba került mintegy 70 ezer ha-nyi menteden oldali terület, nem csupán környezetvédelmi, de földhasználati szempontból is. Az évezred árvize egyúttal eldönteni látszik a fokgazdálkodás körüli szakmai vitát, legalábbis a fogalom újraértelmezését illetően. A Szent István Egyetem Nemzetközi Tisza Programja (SZINET, régebbi nevén GATE-NET) 1996 óta foglalkozik korszerűsített fokgazdálkodási modellek kidolgozásával. Az eltelt négy év alatt önkormányzati és minisztériumi megbízások alapján három konkrét projekt előtanulmányának elkészítése történt meg, ezek közül kettő továbbfejlesztése jelenleg is folyamatban van A kutatások sajátossága, hogy a korábbi hasonló jellegű vizsgálatokkal ellentétben elsősorban a hullámtéren kívüli mélyfekvésű öblösetekre, az egykor ténylegesen fokgazdálkodást folytató területekre koncentrál. A SZINET programjának tartalma A Tiszával kapcsolatos projekteknek, kutatási munkáknak, fejlesztési terveknek ki kell lépniük a "folyó" vizéből, és tovább kell terjeszkedniük a hullámtérre, az ártérre, valamint a csatlakozó vízfolyásokra, csatornahálózatra, a vízgyűjtő nedves, mélyföld "wetland" jellegű élőhelyeire. A hidrológusoknak az alföldi elvi mérsékelt tározókapacitásokra vonatkozó számításait tiszteletben tartva és adataikat elfogadva, de következtetéseiket korrigálva lépéseket kell tenni a folyó árterületének növelésére. A síkvidéki árterület kiterjesztésével a jövőbeni árvízveszély valóban nem csökken radikálisan, de ugyanakkor olyan klimatikus, környezetvédelmi, gazdálkodási előnyökkel jár, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. Tényként kell elkönyvelnünk, hogy Magyarország Eli csatlakozása esetén nemzetközi megállapodások keretében legkevesebb 0,8-1,0 millió ha szántót más üzemformába, földhasználati módba kell átminősítenünk A föld piaci értéke az Alföldön infrastrukturális és termőképességi okok miatt a dunántúlinak csak 30-40 %-a, ezen belül pedig a tiszai régióban még mérsékeltebb. Különösebb magyarázat nem szükségeltetik ahhoz, hogy minden állam legkevésbé értékes területeit "áldozza fel", ha a gazdaság, politika vagy egyéb tényezők úgy kívánják. A Tisza völgye, ezen belül is a Kisköre-Szolnok közötti szakasz egyike az ország legritkábban lakott részeinek; ezért hazánkban talán a legkisebb arányú infrastruktúra rongálást, átalakítást, kényszer-költöztetést stb. vonna itt maga után az erre alkalmas területek időszaki elárasztása. A Tisza mentén az utóbbi 100 év vízmémöki munkája alapján elkészült - részben az ősi vízfolyások nyomvonalán - egy olyan, sok milliárdot érő csatorna-rendszer, amelynek számos elemét, műtárgyait, gátját stb. integrálni lehetne az új típusú ártéri gazdálkodás működtetésébe. A SZINET azért beszél "korszerűsített" ártéri és fok-gazdálkodásról, mivel éppen az előző pontban említett csatornarendszer hasznosításával a hagyományos fok-gazdálkodás egyik lényeges elemét kívánja módosítani. Nevezetesen arról van szó, hogy a fok-gazdálkodás esetében általában alulról felfelé történik a mélyebb fekvésű területek feltöltése. Ennek oka alapvetően az volt, hogy így akadályozták meg a hordalék-kúpok lerakását, a gyors feliszapolódást. Az új típusú, korszerűsített modell fentiekkel ellentétben nem zárja ki a felső betáplálást sem, sőt célul tűzi ki a folyamatos, szükség szerinti vízutánpótlás biztosításának megoldását. Ennek a "technikai" változtatásnak abban van jelentősége, hogy már nem egyszerűen vizes természetvédelmi területek kialakításáról, hanem komplex gazdálkodásról - beleértve a mezőgazdaság és erdészet valamennyi ágazatát kell beszélni. A Tisza-völgyben az egyik legnagyobb természeti kincs, a Tisza vize felhasználásával ki lehet alakítani az említett egy millió hektáron olyan korszerű integrált gazdálkodást, mely eleget tesz a nemzetközi elvárásoknak. Helyes lenne, ha a tervezés alatt lévő Nemzeti Földalap pénzügyi eszközeit is elsősorban az alföldi folyóvízi, ártéri gazdálkodás forrásainak megteremtésére fordítaná a kormányzat. A környezetvédelmi források és az idegenforgalmi alapok igénybevétele, koncentrálása esetén olyan látványos modellek lennének kiépíthetők, amelyek a magántőkét, az egyéni vállalkozókat is meggyőzhetnék a térségben való beruházások hatékonyságáról jövedelmezőségéről. Modell-területül elsősorban a Közép-Tisza vidéket választotta a SZINET. Egyrészt azért, mert minden szempontból megfelel az előző pontok jellemzéseinek, másrészt pedig azért, mivel a Szent István Egyetem Pest, Szolnok és Heves megyei campusainak kutatói évtizedek óta részt vesznek e régió fejlesztésében. Emellett olyan viszonyt alakítottak ki a térség önkormányzataival, amely a tervezetek pozitív lakossági fogadtatására is előkészítették a településeket. Elsősorban Nagykörű, Hunyadfalva, Kőtelek, Tiszasiily, Pély, Kisköre körzetében dolgoztak, de a SZIE szakembereinek előző nemzedéke ott volt már a Tisza-tó és a Jászsági csatornarendszer megalkotásánál is.