Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

335 Hasonlóság (%) 1. ábra. A Velencei-tó üledékéből kitenyésztett 107 alkalofil baktériumtörzs hasonlósági viszonyait szemléltető egyszerűsített dendrogram Az elsődlegesen csoportosított törzsek közül kiválasztott 32 reprezentatív törzzsel (25 a nagyobb fenonokból származott, míg 7 a különálló törzsek közül került ki) elvégeztük a BIOLOG szénforrás értékesítési tesztet. Az izolált törzsek a szénforrások legnagyobb részét törzsenként eltérő mértékben, de hasznosították. Több mint 60 %-uk hasznosította a piroszőlősavat, a mannózt, a trehalózt és a glükózt. A felkínált 95 különféle szénforrásból azonban 23-at (foszforilált vegyületeket, egyes aminosavakat, amino-cukrokat, polimer szénhidrátokat) egyik baktériumtörzs sem tudta egyedüli szénforrásként értékesíteni. Az üledékben zajló széleskörű biokémiai aktivitásra utal az is, hogy a megfelelően szuszpendált, hígított üledékmintákkal közvetlenül végzett ún. közösségi szénforrás értékesítés során a szénforrások hasznosításának mértéke 96 órás inkubáció után a nádas-tavi minta esetében 38 %-os, a Hirdetőinél 59 %-os volt. Az ARDRA analízis révén a 32 reprezentatív törzset 7 csoportba tudtuk elkülöníteni. E csoportokból választott 1 vagy néhány törzs 16S rDNS-ének parciális szekvencia analízise alapján meghatározott fajok mindegyike a Bacillus nemzetség 90-es években leírt (Spanka és Fritze, 1993; Nielsen és mtsai, 1995; Rüger és mtsai, 2000) obligát alkalofil képviselőivel mutatta a legnagyobb hasonlóságot, melyeket többségében talajokból, továbbá tengeri üledékekből tenyésztettek ki. A Velencei-tó üledékéből kitenyésztett és 16S rDNS szekvencia alapon identifikált alkalofil törzsek egy része a legnagyobb hasonlóságot a Bacillus cohnii (99 %), a B. pseudofirmus (98 %), a B. halmapalus (97 %) és a B. marinus (95 %) fajokkal mutatta. Néhány törzs faji szintű identifikációját az alacsony (90-92 %-os) hasonlósági értékek miatt nem tudtuk elvégezni. Feltételezhetjük, hogy ezek a törzsek & Bacillus nemzetség új tagjai. Az 1. ábra dendrogramján látható fenonok elkülönítését leginkább a törzsek eltérő pH és NaCl tolerancia teszt eredményei tették lehetővé. A vizsgált pH tartományban (pH 7,0 és 11,0 között) a lúgosabb pH értékek felé haladva a törzsek egyre nagyobb százaléka (63-86%) növekedett. A pH tolerancia tesztek eredményei emellett a törzsek mintavételi terület szerinti elkülönítését is lehetővé tették (2. ábra). pH 7,0 pH 8,0 pH 9,0 pH 10,0 pH 11,0 B Fürdető • Nádas-tó 2. ábra A Velencei-tó üledékéből kitenyésztett baktériumtörzsek pH toleranciája A Fürdető térségéből kitenyésztett törzsek legintenzívebben pH 10,0 és 11,0 értékeken növekedtek (83-87 %os részaránnyal), míg alacsonyabb, pH 7,0-9,0 értékeken a növekedés mértéke ettől jelentősen elmaradt (35-61 %), ami a törzsek kifejezett alkalofil jellegére utalt A Nádastó térségéből származók inkább fakultatív alkalofil, illetve alkalitoleráns sajátságúak voltak (pH értékektől függetlenül a törzsek közel 90 %-a mutatott növekedést). A törzsek NaCl tolerancia teszteredményeiből kitűnik, hogy a legintenzívebb szaporodást (a törzsek 89 %-ával)