Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
322 ÍIIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6 SZ. Adatok a Balaton árvaszúnyog (Diptera: Chironomidae) faunájához Bíró Kálmán* és Specziár András** *Svájc, CH-4133. Pratteln, Zehnten str. 10. **MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, H-8237. Tihany, Fürdőtelepi u. 3. Kivonat: Makrobentosz biomonitoring program keretében 1995 óta vizsgáljuk a Balaton árvaszúnyog faunáját A vizsgálatok során 1999 végéig 52 árvaszúnyog taxont találtunk a lárvák és 20-at a bábbörök alapján. Kulcsszavak: Chironomidae, faunisztika, Balaton. Bevezetés A Balaton árvaszúnyog faunájának vizsgálata a 19. század végére nyúlik vissza. Dévai és mtsai. (1984) mintegy 100 év kutatási eredményei és saját vizsgálataik alapján a Balaton vízgyűjtő területéről 103 taxon előfordulását összegezték. Ismereteinket az 1980-as és -90-es években újabb eredmények bővítették mind magára a tóra (Paasivirta és Tátrai 1986, Szító 1998 a,b, Szító és mtsai. 1996), mind a vízgyűjtő területre vonatkozóan (Szító 1998a, 1999 a,b, 2000 a,b). A Balaton nagy kiterjedése, változatos élőhelyei és változó ökológiai állapota, ill. az egyes árvaszúnyogok előfordulásában mutatkozó jelentős időbeni változások miatt a fauna teljes megismerésétől még jelenleg is messze vagyunk. Az 1990-es évek közepétől megkezdődött a Balaton vízminőségének folyamatos javulása. Ez a folyamat a gerinctelen faunára is jelentős hatással van Jelentős változások következtek be az üledéklakó árvaszúnyog lárvák mennyiségében és dominancia viszonyaiban is (Specziár és Bíró 1998, Specziár és Vörös kézirat). Jelen munkánk célja, az 1995 és 1998 között gyűjtött lárvák és bábbőrök újbóli alapos átvizsgálása, s az 1999 folyamán végzett széleskörű gyűjtések alapján a Balaton árvaszúnyog faunájára vonatkozó ismereteink bővítése. Anyag és módszerek A gyűjtéseket 1995 februárja és 1999 novembere között végeztük. Vizsgáltuk az üledéket, a kövezések és a vízinövények élőbevonatát a Balaton számos területén. A kiválogatott állatokat 3.5 %-os formalin oldatban fixáltuk, majd 80 %-os alkoholban tároltuk. Az árvaszúnyog lárvákat határozás előtt 10-20 percig főztük, majd euparalba ágyaztuk. A bábbőröket minden előzetes kezelés nélkül preparáltuk. A lárvákat Bíró K. (1981), Janecek (1998), Kiknadze és mtsai. (1991), Moller Pillot (1984 a,b), Morozova (1994), Pankratova (1970, 1977, 1983), Vallenduuk (1999), Vallenduuk és mtsai. (1997), Webb és Scholl (1985), valamint Wiederholm (1983), míg a bábbőröket Ixmgton (1984), Pankratova (1970, 1977, 1983) és Wiederholm (1986) munkái alapján határoztuk. Az árvaszúnyog fajok nevét A she és Cranston (1990) katalógusa szerint adtuk meg. Eredmények A lárvák alapján 52, míg a báb-bőrök alapján 20 taxont találtunk a Balatonban (1. és 2. táblázat) A lárvák és a báb-bőrök alapján hasonló dominancia viszonyok mutatkoztak. Az üledékben a Procladius sp., a Tanypus punctipennis és a Microchironomus teuer lárvák voltak a leggyakoribbak. Főleg a part menti, keményebb aljzatú területeken volt tömeges a Cladotany tarsus mancus előfordulása. Az üledékben többé kevésbé rendszeres volt még a Cryptochironomus (defeclus-csoport fajai) és a part menti területeken a Polypedilum fajok (domináns faj az üledéken a P. nubeculosum) előfordulása is. A Chironomus előfordulása a Keszthely-Szigliget térségre, illetve egyes kisebb, szerves anyagban gazdag öblökre korlátozódott, leggyakoribb faj a Ch. balatonicus volt. A parti sávban helyenként gyakori volt még a Dicrotendipes nervosus A hínár (Potamogeton spp.) élőbevonatában a Dicrotendipes tritomus, a Cladotany tarsus mancus és a Paratanytarsus inopertus, míg a kövezések bevonatában a Cricotopus re versus, a C. sylvestris, a Cladotany tarsus mancus és a Paratanytarsus inopertus fajok voltak a leggyakoribbak. A bábbőrök között a Procladius sp. és Tanypus punctipennis voltak a legtömegesebbek. Gyakori volt még a Cryptochironomus spp., a Microchironomus tener, a Polypedilum nubeculosum, illetve Keszthelynél a Chironomus spp. A vizsgálatok során csak nagyon kis egyedszámban kerültek elő a Guttipelopia guttipennis (5 lárva, Örvényes - sekély nádasban, rothadó szerves anyagról), Tanypus kraatzi (4 lárva. Örvényes - sekély nádasban, rothadó szerves anyagról), Microtendipes gr. chlor is (1 lárva, Keszthely - Nuphar alól), Microtendipes pedellus (1 lárva, Potamogeton perfoliatus alól), Parachironomus varus (1 lárva, Zánka-kikötő; 1 lárva, Keszthely-parti sáv), Stictochironomus rosenschoeldi (1 lárva, Szántód - Potamogeton perfoliatus, illetve 1 db Stictochironomus bábbőr, Tihany), Paratanytarsus austriacus (1 lárva, Tihany - kövezés), Stempellina bausei (1 lárva, Tihany - "Balatonfüredi sarok"), Stempellina subglabripennis (1 lárva, Sajkod-parti sáv). Sajnos a faji azonosítás még a gyakoribb fajoknál sem egyszerű. Példa erre a Procladius, amely rendszertani szempontból az egyik legproblémásabb Chironomidae genus és máig sincs használható határozó kulcsa (még imágó alakra sem). A Balatonban és vízgyűjtőjén eddig két Procladius fajt találtak, a P. choreus-t, lárva és imágó alakban (Bérezik 1960, Paasivirta és Tátrai 1986, Specziár és Bíró 1998, Szító 1998b, 1999b, 2000b, Szító és mtsai. 1996, Zilahi-Sebess 1944 cit. in Dévai és mtsai. 1984) és a P. ferrugineus-t, ez utóbbit azonban csak imágó alakban (Kieffer 1919 cit. in Dévai és mtsai. 1984). A Procladius fajszintű beazonosításával kapcsolatban munkánk során kételyek merültek fel, így e kérdést illetően további munka szükséges. A jövőben tervezzük, hogy legalább a leggyakoribb fajokat megpróbáljuk laborban felnevelni, majd a lárvabőr, a bábbőr és az imágót együtt külföldi specialistáknak megküldeni véleményezésre.
