Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

314 ÍIIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6 SZ. Bioindikáció vízi gerinctelenekkel a Dunában 7. A fénycsapdák alkalmazási lehetősége a gerinctelen makrofauna feltárásában Andrikovics Sándor

1 - Kiss Ottó

1 - Nősek János

2 - Oertel Nándor

2 1EKF Állattani Tanszék, Eger, Leányka u. 6. 2 MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás Göd Kivonat: Gödön egy vízparti és egy víziói néhány száz méterTe lévő - 1999.. márciustól-novemberig működtetett - fénycsapda fogási eredményeit hasonlítottuk össze a 20 évvel ezelőtt Verőcemarosnál üzemelt csapda fogásával. Az 1999-ben gyűjtött anyagból összesen 33 faj került elő, ami mind faj-, mind egyedszámban kevesebb volt, mint a korábbi fénycsapda fogása A jelenlegi tegzes fauna biztosan a Dunában fejlődő tömegfajai - a lárvavizsgálatokkal megegyezően - a Hydropsyche bulgaromanorum, H. contubernalis és a Branchycentrus subnubilus volt. Kulcssz.: Trichoptera, fénycsapda, Duna, potamális régió Bevezetés Az erdészetben és a mezőgazdaságban a kártevő előrejelzésre automata fénycsapdákat használnak Az első fénycsapdát hazánkban, 1952ben, Keszthelyen a Növényvédelmi Kutatóintézet kísérleti telepén helyezték üzembe. A viz mellett működők pedig a vízminőség jelzésére is alkalmasak, mert ott a fényre repülő rovarok a közeli vizekben fejlődnek. A dunai vízirovar együtteseket 1998-ban a lárvák segítségével tanulmányoztuk (Andrikovics & Kiss 2000, Oertel & Nősek 2000, Nősek Oertel 2000). Már a több évig tartó vizsgálatsorozat megtervezésekor felmerült, hogy a bizonytalanabb lárvahatározás (cf. Andrikovics 1982, Malicky 1980, Uherkovich-Nógrádi 1997 stb.) kiegészítéseképpen munkánkat a nagy fogási hatékonyságú fénycsapdák vízrovar anyagának feldolgozásával is kiegészítjük. A kisebb folyóvizek bentikus faunavizsgálatánál a fénycsapdával gyűjtött tegzeseket már többen használták (Kiss & Andrikovics et al. 1999, Uherkovich-Nógrádi 1990 és mások) de a Duna méretű nagy folyók hidrobiológiái tanulmányozásakor a fénycsapdás vizsgálatok eredményei csak ritkán kerülnek be a hidrobiológiái ismeretek közé és ezekből vízminőségi következtetések levonására is csak igen korlátozottan került sor (Chantharamongkol 1983, Malicky 1978, Uherkovich-Nógrádi 1997). Ezek közül a munkák közül legtöbb éppen a Duna linzi osztrák szakaszára vonatkozott , valamint a linzi kutatók az 1980-ban, hazánkban a Duna menti Verőcén működtetett fénycsapda trichoptera fogási eredményeit dolgozták fel (Chantharamongkol 1983). A magyarországi nagyobb folyóvizek tegzeseit az imágó vizsgálatok alapján egy újabb tanulmány hasonlítja össze. Ezzel kapcsolatban azonban felmerülhet, hogy míg a lárvák biztosan a gyűjtési hely körzetében fejlődnek addig az imágók nem biztos, hogy a vizsgálandó víztérből származnak (Uherkovich-Nógrádi 1997). Célkitűzés A fentiek alapján célul tűztük ki, hogy a vízirovar vizsgálatok pontosítása, a lárva és imágó kapcsolatok tisztázása céljából több éven keresztül fénycsapdákat üzemeltetünk, és a rendszeresen működtetett csapdák fogási eredményeit összevetjük a lárvagyűjtések eredményeivel, valamint a Dunára vonatkozó korábbi fénycsapdával kapott vizsgálati eredményekkel (UherkovichNógrádi 1997, Chantharamongkol, 1983). Érdekesnek tűnik a folyóvizek mentén elhelyezett fénycsapda anyagból az egyes vízLrovarrendek mennyiségének tanulmányozása, valamint az egyik legerősebben pozitív fototaxist mutató rovarcsoport, a Trichopterák részletes tanulmányozása. A fénycsapda anyag más rovarcsoportokra vonatkozó eredményeit a specialisták a határozás után később publikálják. Anyag és módszer A vizsgálatokat 1999-ben Gödön, a csónakházon és az MTA Magyar Dunakutató Állomás tetején felállított 2 Jermy típusú fénycsapdával végeztük. Az automatikus fénycsapdák 160 W-os higanygőz fényforrása kb. 5 m magasan a talaj felett üzemelt, és a csónakházon működő, a Duna felé nyitott volt. A fénycsapdákat sötétedés előtt időkapcsoló kapcsolta be, majd hajnalban kapcsolta ki. A rovarokat márciustól november elejéig folyamatosan gyűjtöttük. Az 1 literes csavaros üvegek cseréje 3 hetenként történt. A szétválogatott rovaranyagból a tegzes imágókat 75 %-os alkoholban tároltuk, a Hydroptilidae és a Hydropsyche fajokból KOH macerálás után ivarszerv preparátumot készítettünk, és a fajokat elfogadott szakmunkák segítségével meghatároztuk {Malicky 1983, Újhelyi 1982). A primer fajlistában lévő információk hidrobiológiái, vízminőségi értékeléshez a "Fauna Aquatica Austriaca" című munkában kifejtett elveket és terminológiát használtuk (Moog, 1995). Eredmények és értékelésük Az 1999-ben 22 alkalommal ürített fénycsapda anyagból közel 10 000 rovar került elő, amit rendekre szétválogattunk, majd, mint ahogy említettük, a válogatott anyag specialistákhoz került. Jelen tanulmányban ezért első lépésben az összrovar-fogást, benne, a vízijen fejlődő csoportok és a szárazföldi fejlődésű csoportok arányát elemeztük. A mintákból a legnagyobb egyedszámban a Diptera rend Chironomidae család fajait válogattuk. Ezeket követően csökkenő egyedszámban a Trichoptera, Lepidoptera, Heteroptera és Homoptera, Hymenoptera, Neuroptera és Ephemeroptera taxonok fajai kerültek elő. A Duna gödi csónakházán működő csapdából csak 2 db Centroptilum luteolum került elő. Az előkerült köze! 10 ezres egyedszámú összrovarfogás feltűnően kicsi volt. Ez az értek, mintegy hetede, tizede például a Kisbalatonon vagy Ócsán, a tározón vagy láp mellett elhelyezett fénycsapdák össz-fogásának (Andrikovics publikálatlan adatai). Ez a kis érték arra a tényre is utalhat, hogy a Göd környéki természetes vizes élőhelyek száma kicsi. Még a szép vízparti kultúrtáj is nagy faunaszelektáló. További negatív tapasztalatot nyerhetünk, ha a vízi és a szárazföldi fejlődésű szervezetek arányát a V/Sz hányadost képezzük (/. táblázat). 1. táblázat: Néhány vízparti automatikus fénycsapda össz-fogása és vízi v. szárazföldi fejlődésű rovarfogásának (V/Sz) aránya Gyűjtő Ev Evi összfogás Vízirovarok V/Sz helyek (ezer db) (/ezer db) Kisbalaton 1985 76 68 9,8 Fertő 1982 200 175 7 Ócsa 1988 100 50 1 Duna (Göd) 1999 10 0,3 0,3 A kis rovar-összfogás mellett a vízirovar fauna is kis egyedszámúnak adódott, s ez intő jel lehet a nagy folyóink egyre fokozódó elszennyeződését illetően. Az 1999-ben gyűjtött fénycsapda anyagban a kérészek mindössze két egyedét sikerült befognunk, ami arra utal, hogy az érzékenyebb állatcsoportok szinte nem is élnek a vizsgált Duna-szakaszon. Munkánkban összehasonlításra csak az azonos fényerővel működő (160W-os) higanygőz lámpával és egész éjszaka üzemelő csapdák eredményeit használtuk, valamint az egy éves teljes fogás eredményeivel dolgoztunk, mivel előzőleg igazoltuk azt, hogy a hőmérséklet, a relatív légnedvesség, a páranyomás, csapadék és a szélsebesség az időjárási helyzettől függően a rövidtávú fogási eredményeket rendkívüli mértékben befolyásolja. Minden gyűjtőhelyen a rovarok repülési aktivitására vonatkozóan megállapítottuk, hogy a