Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Nováky Béla: Magyar mérnökök részvétele Mongólia vízgazdálkodás-fejlesztésében

231 Magyar mérnökök részvétele Mongólia vízgazdálkodás-fej lesztésében Nováky Béla hidrológus mérnök, tanszékvezető egyetemi docens Történeti áttekintés Magyar mérnökök részvétele a mongol vízgazdálkodás fejlesztésében 1957-ben kezdődött. Mongólia legfontosabb gazdasági tevékenysége a legeltető állattartás volt. A legelök jobb kihasználása, az állattartás biztonságának növelése megkövetelte a legelők biztonságosabb vízellátását, amihez a hagyományos vízforrások - felszíni vizek, felszínre bukkanó források, ásott pásztorkutak - mellett mindinkább szükség volt nagyobb vízhozamú, megbízhatóbb üzemű, a mélyebben fekvő vízadó rétegekre telepített kutakra. A legelők vízellátásának javítása érdekében magyar szakemberek közreműködésével mintegy 400 fürt kút létesült főként az ország központi és keleti területein, megyéiben (ajmakaiban). A magyar vízügyi szakemberek munkája Nagy László költőt is megihlette, akinek "Levél Mongóliából" című verse megemlékezik a mongóliai magyar kútfúróról. A magyar kútfúró szakemberek mindig is fontos feladatuknak tekintették szakmai ismereteik, tapasztalataik átadását mongol társaiknak. Az oktatás eredményességét igazolja, hogy az 1960-as évek végétől kezdődően a kutak létesítését a mongol szakemberek már lényegében önállóan végzik el, a magyar szakemberek elsősorban a kutak létesítését megelőző geofizikai feltárásokban vesznek részt. Ezzel Magyarországnak a mongóliai vízügyi tevékenységben való közreműködése új szakaszba lépett. 1967-1973 között a magyar szakemberek mintegy 21 ezer km

2 területen végezték el a geofizikai felvételezést, és 138 potenciális víznyerő helyet jelöltek ki kutak létesítésére. Magyar vállalatok továbbra is szállítottak a kutakhoz gépi berendezéseket, eszközöket, alkatrészeket és műszereket. Az 1960-as évek végén a magyar részvétel kibővül az öntözések területével is. Magyar segítséggel, MA-200-as öntözőberendezésekkel felszerelve 1969-ben létesült az első kisebb öntözőtelep, amit további öntözőtelepek berendezése és ehhez magyar esőztető berendezések szállítása követett. Az 1980-as évek elejéig Magyarország mintegy 150 MA-200 típusú öntözőberendezést szállított Mongóliába, vett részt azok üzembe helyezésében, karbantartási feladataiban, a mongol öntöző szakemberek betanításában. Ezek az öntözőtelepek elsősorban az ország déli, csapadékban igen szegény területein létesültek és jelentősen hozzájárultak a lakosság zöldségfélékkel, az állatállomány kiegészítő takarmánnyal való ellátásának javításához. Az 1970-es évek közepén magyar tervezők, elsősorban a VIZITERV vállalkozásában részt vettek az ország fővárosához, Ulánbátorhoz viszonylagosan közeli mintegy 5 ezer ha-os Herlen-Baján-Ulán-i öntözőrendszer tervezésében, az öntözőtelep megépítéséhez különböző műszaki berendezések szállításában. Az 1970-es években magyar közreműködéssel került sor az ország első vízkémiai laboratóriumának berendezésére, szakembereinek betanítására, amelyben a VITUKI szakemberei vettek részt. 1971-ben újabb szakasz kezdődött el a magyar szakemberek Mongólia vízgazdálkodás-fejlesztésében való részvételében. Az 1970-es és 1980-as évek két évtizedében magyar szakértők közreműködtek a Mongólia vízgazdálkodásának távlati fejlesztését megalapozó országos, majd regionális kerettervek kidolgozásában. A vízgazdálkodási kerettervek A vízgazdálkodási kerettervek kidolgozásának célja az volt, hogy az ország természeti és vízföldrajzi adottságaiból, a gazdaság szerkezetéből és hagyományaiból, valamint a gazdaság-fejlesztés igényeiből kiindulva meghatározza a vízgazdálkodás fejlesztésének lehetséges és kívánatos útjait, a fejlesztések korlátait és feltételeit, megjelölje a vízgazdálkodás előtt álló hosszú távú feladatokat. A vízgazdálkodás kerettervezési munkáinak első szakaszában, 1971-1975 között az Országos Vízgazdálkodási Keretterv készült el, majd annak feltárásaiból kiindulva a természeti adottságaiban és gazdasági fejlettségében igen eltérő régiók Regionális Vízgazdálkodási Kerettervei. Elsőként a vízgazdálkodási szempontból legkritikusabb régió, a Herlen-folyó és hozzá délről csatlakozó észak-góbi területek régiójának vízgazdálkodási keretterve készült el, amelyet sorra követett az ország nyugati felében lévő Hovd, Uvsz és Dzabhan folyók vízgyűjtőinek és a közöttük elterülő Nagy Tavak Völgyének, és a Hangáj déli lejtőiről induló, a góbi területek homokjaiban vagy lefolyástalan tavaiban elvesző vízfolyások vízgyűjtőinek regionális vízgazdálkodási keretterve. Ezekben a tervezési munkákban magyar szakértők vettek részt. Az ország északi, a szomszédos Szovjetunióba (ma Oroszországba) átfolyó és a Bajkál tóba torkolló Szelenga folyó vízgyűjtő regionális vízgazdálkodási kerettervének kidolgozásában a leningrádi Lengiprovodhoz szakértői vettek részt, a tervezés során nagy mértékben követték más régiók tervezési módszereit, hasznosították az Országos Vízgazdálkodási Keretterv anyagart, adatait és megállapításait. A NIKEX, később a Geominco és a mongóliai Kompleximport külkereskedelmi vállalatok között kötött szerződésnek megfelelően a vízgazdálkodási keretterveket a mongol vízügyi minisztériumhoz tartozó Vízgazdálkodási Tervező-Feltáró és Tudományos-Kutató Intézet dolgozta ki az OVH Vízkészletgazdálkodási Központ (VIKÖZ), később annak jogutódja, a Vízgazdálkodási Intézet magyar szakértőinek közreműködésével. A tervezési munkákba több mongóliai intézet - Mongol Tervhivatal, Hidrometeorológiai Szolgálat, Térképészeti és Kartográfiai Hivatal - is bekapcsolódott. Az állandó magyar szakértők mellett egyes feladatok megoldásában különböző magyarországi intézmények rövid idejű szakértői is részt vettek, így a talajtani feltárásokban a MTA Talajtani és Agroké-