Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Kováts Gábor: Második honfoglalás a Tisza völgyében

Millenniumi konferencia, 2000. december 11-12 219 A hordalékmozgás mellett a folyókon keletkezett jég megjelenési, beállási és mozgási viszonyainak kutatása is egyedülálló eredményekkel jellemezhette a magyar folyókat, kapcsolatba hozva az ismeretszerzés hidrológiai megalapozásait a meteorológia ismeretanyagával. A folyók csatomázása, azaz vízlépcsózése a hordalék- és jégviszonyok megváltozását eredményezi. A hordalék lerakodási helyeinek átalakulása a folyók teljes csatomázásának szükségére vezet, a jégtáblák levonulásának korlátozódása pedig a jeges árvizek elleni biztonság javára hat Ugyanakkor a folyó hidrológiai viszonyai nemcsak megváltoznak, hanem ezek is befolyásolják mind a hordalék, mind a jégmozgás alakulását, ezeken át még a folyók szakasz-jellegét is. A hazai kutatások érzékelték és nyomon követték a bekövetkezett változásokat és jelentós hidrológiai statisztikai meggondolásokat dolgoztak ki és érvényesítettek ezekre. 6. Az éghajlat és víz-körforgás hidrológiája Az éghajlati kutatások - világviszonylatban és hazánkban egyaránt - a közelmúltban értek fordulópontjukhoz. Egyre nagyobb a szerepe a természetbe történő emberi beavatkozásoknak, így annak a földi éghajlat- és víz-körforgás hidrológiai rendszerének is, amelyre az emberi beavatkozások befolyást gyakorolhatnak. A hazai kutatások és tanulmányok nemcsak az elmélet kérdéseivel foglalkoztak, hanem megkísérelték minden megtörtént és várható, esetleg alaposan feltételezhető jelenségnek a hazai vízgazdálkodásra gyakorolható közelebbi hatásait felbecsülni. A kutatásoknak most vázolt területe várhatóan további fejlődés előtt áll, mert a változásokat nemcsak prognosztizálni, hanem bekövetkezésüket rendszeresen észlelni kell, s az észlelési adatokat az elméleti képbe folyamatosan vissza is kell csatolni. Figyelemre méltó az 1998-2000 között bekövetkezett Tisza-völgyi árhullámoknak, valamint az ugyanakkor tapasztalt kiterjedt méretű belvíz-elöntéseknek a hidrológiai értékelése, éppen az éghajlatot, és az éghajlat okozta víz-körforgás változások szempontjából. 7. Az Országos Öntözésügyi Hivatal jelentősége Az 1937-ben létrejött Országos Öntözésagyi Hivatal ugyan csupán 10 éven át állott fenn, azonban már az 1945. előtt elgondolt és megtervezett létesítményeinek későbbi megvalósítása a vízügyi tudományos élet egészét, ezen belül a szorosabban vett „műszaki" hidrológiai kutatásokat és azok eredményeit hosszú évtizedeken át közvetve is irányította. Már az 1937. évi öntözési törvény megalapozásaként foglalkozni kellett a Körös folyó vízlépcsőzésének kérdéskörével mind az öntözés, mind a hajózás szempontjából. A hidrológiai vizsgálat derítette ki, hogy a HármasKörös vízállásai annak teljes hosszában, az azt alkotó vízfolyások pedig az országhatáron túlra is hatóan kis- és középvizeik idején leginkább a Tisza árhullámainak hatása alatt állnak, azaz hidrológiai önállóságuk korlátozott. Ösztönzést kapott a tiszai vízlépcsők tervezésekor a duzzasztási hidraulika elmélete hazai feltételekhez alkalmazkodó fejlődése, két módszer kialakításával. Az egyik a jellegzetes hidrológiai helyzetek alapján két találkozó vízfolyás kölcsönhatásából határozott meg duzzasztási görbéket a tiszalöki duzzasztómű működésére. A másik eljárás hidraulikai számítási algoritmust adott: az addigi gyakorlattól eltérve a kiindulás határfeltételeit a Tisza mérésekkel megállapított hidrológiai alaptulajdonságaiból határozta meg. Ezek az elgondolások tették lehetővé a Tisza későbbi nagyobb árhullámainál a mellékfolyók és a befogadó "természetes" duzzasztásainak-süllyesztéseinek tanulmányozását, ezek árhullám-tetőzésekre, a fófolyó hidrológiai önállóságára gyakorolt hatásait. A víztározási hidraulika egyes számítási módszereire jelentős mértékben azok a hidrológiai meggondolások hatottak, amelyeket az akkor átmenetileg Magyarországhoz csatolt hegyvidékek folyóinak időjárási-, csapadék- és hóviszonyai határoztak meg. 8. A hidrológia hazai eredményeinek közreadása A hazai hidrológiai kutatások eredményeit elsőként a mérnökképzés vette át és terjesztette tovább, ugyanakkor a hidrológiai kutatások gyakorlatba átvitt eredményei a vízépítő szakos mérnökképzésre jelentősen visszahatottak. A 19. század utolsó éveiben létesült a vízsebesség- és vízhozam-mérés céljára a későbbi időkben fokozatosan bővülő nagymarosi dunai mérőtelep. Hosszú időn át szorgalmazták, de csak az Országos Öntözésügyi Hivatal működésével párhuzamosan sikerült a Budapesti Műszaki Egyetemen a második vízépítéstani tanszék és laboratórium felállítása A hidrológiai statisztika oktatására már a 40-es évek végén sor került, s e tantárgy anyaga a következő évtizedekben lényegesen korszerűsödött. A 60-as évtized végén a "területi hidrológia" vonatkozásában volt tapasztalható szélesebb körű tudományos érdeklődés. Ez megnyilvánult a kétévenként megrendezett szakmai konferenciák anyagában, amelyeken a kisvízfolyások, sík- és dombvidéki tározások, a belvíz- és öntözővíz-gazdálkodás kérdései mellett a hidrológiai statisztika adott helyzetekre történő alkalmazásának elméleti és gyakorlati kérdései olykor új megvilágításban kerülhettek megvitatásra. A 70-es évek végén a területi hidrológiai konferenciák helyét szintén a Magyar Hidrológiai Társaság rendezésében az évenkénti vándorgyűlések vették át. A kutatóhelyek - amennyiben ilyenek a két évszázad alatt különböző formákban fennállottak - különleges szerepet töltöttek be. Mivel megbízóik (leggyakrabban az állam) körülhatárolt feladatokat adtak, amelyeknek kiviteli módját vagy a megbízás, vagy a feladat természete legnagyobb részt meghatározta, a legeredményesebben egyes műszaki létesítések végrehajtásának előkészítésében, kidolgozásában, az adatgyűjtésben, adat-nyilvántartásban és adat-értékelésben tevékenykedhettek. A tudomány fejlődését elésegítő alapvető hazai elméleti eredmények nem kis részben vagy a gyakorlat "külső" szakemberitől, vagy a hivatásos kutatógárda nem feltétlenül "hivatalos" munkásságából származtak, akár esetleg külföldi forrásból visszagyűrűzve hozzánk. Végül mint a hazai hidrológiai tudományos eredmények szakmailag igényes közreadóiról, két folyóiratunkról, a 2001-ben 82. évfolyamába lépő, negyedévenként megjelenő Vízügyi Közleményekről és a 81. évfolyamába lépő, kéthavonként megjelenő Hidrológiai Közlönyről szükséges megemlékeznünk. Az előbbit a vízügyek mindenkor illetékes valamelyik főhatósága - minisztériuma, főigazgatósága, vagy hivatala, - az utóbbit a Magyar Hidrológiai Társaság, illetve annak szakosztály szintű jogelődje, tehát társadalmi szervezet adta ki. Mindkét folyóirat fennállási idejének legnagyobb részében folytonosan anyagi gondokkal küzdött. Ennek ellenére sikerült bel- és külföldön megalapozniuk a szélesebben értelmezett hidrológiai tudomány magyar eredményeinek megismertetését