Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Megnyitó, köszöntések, üdvözlések

Millenniumi konferencia, 2000. december 11-12 205 gész Kárpát medencében és az ország egész területén a szennyvízkezelés, szennyvíztisztítás és elvezetés kérdését meg kell oldani. Meg kell oldanunk a belvízelvezetések kérdését, meg kell oldanunk a mezőgazdaság számára akár a szántóföldi, akár a kertészeti termelésre gondolok - a vízellátást. Öntözött területek nélkül nem lesz huszonegyedik századi mezőgazdaság Magyarországon. Meg kell oldanunk az árvízvédelem kérdését Mint látjuk, az árvizek egy pár évtizeden belül egy méterrel emelkedett szintet mutatnak, ami ellen megint mérnöki beavatkozásokkal kell megvédeni az ország területét. Meg kell oldanunk, a hajózási kapcsolatot Nyugat-Európával. A Dunán hajózni kell tudnunk ahhoz, hogy az Európai Unió egyenrangú és a gazdasági előnyöket élvező tagjai legyünk. Tehát e szakma előtt nagyon ígéretes jövő áll, s mindez a sok feladat végül is a tervező, a szakértő mérnökök, a Magyar Mérnöki Kamara tagjain keresztül valósul meg. Azt szeretném, és azt kívánom támogatni a jövőben is, hogy a kutatás a tudomány, a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia eredményei minél intenzívebben, minél gyorsabban eljussanak a sor másik végén álló egyszerű tervező mérnök asztalára, és az ő munkájában ezek a modern szabályzatok pl. egy új modern vízépítési szabályzat keretében minél hamarabb realizálódjanak. Óriási hiány, hogy országos építési szabályzatunk kiegészítéseképpen nem készült el vízépítési szabályzat, ami alapján kint a terepen dolgozó mérnökök el tudnának igazodni, és valóban huszonegyedik századhoz méltó vízügyi alkotásokat létrehozni. Itt most ne a nagy vízi létesítményekre gondoljunk A sok kicsi vízügyi beavatkozásból lesz az igazi jó eredmény elsősorban. Azt hiszem, ezeket is támogatniuk kell az itt jelenlévőknek. Jó tanácskozást kívánok és remélem, hogy ezt a sok jó előadást, amit itt ma hallani fogunk, a szakma, a vízépítőipar és a vízgazdálkodás jövője szempontjából gyümölcsözően fogja tudni kamatoztatni. Dr. Sziávik Lajos: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel felkérem dr. Mosonyi Emil akadémikus, professzor urat, a magyar vízépítő mérnökök doyenjét, hogy üdvözölje konferenciánkat. Dr. Mosonyi Emil a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az ülés megkezdése előtt néhány perccel ért az a megtisztelő felkérés, hogy szóljak néhány szót. Ha most a szemeim még olyan erősek volnának, mint fiatal koromban, akkor ijedt arcokat látnék, mert ha valakinek rögtönöznie kell, és nincs papír a kezében, akkor rendszerint túl sokat beszél. Megígérem, hogy rövid leszek. Bizonyos fokig megilletődéssel állok itt, hiszen a Magyar Hidrológiai Társaság történetébe pillantok vissza, most már több, mint 50 évre, amikor még Magyar Hidrológiai Társaság nem is volt, hanem a Magyarhoni Földtani Társulatnak voltunk gyermeke, fiókja, és akkor azután önállóvá váltunk és 51 évvel ezelőtt kezdtünk mint önálló társaság dolgozni. Nehéz idők voltak, vigyázni kellett, mert minden szavunkat, amit a haza érdekében tenni akartunk, félreismerték. Ezért volt nekünk egy kis konspirációs csoportunk, ezeknek a tagjai Vitális Sándor, a kiváló magyar geológus, Papp Ferenc geológus, Schulhof Ödön orvos, Páter János orvos, egy kémikus barátunk, akinek a neve most nem jut eszembe, és így tovább. Mit akarok ezzel mondani? A Pasaréti út elején volt egy kis kocsma, ott gyűltünk össze hetenként egyszer, és késő este megbeszéltük, hogy az ülésen mit és hogyan tálaljunk, hogy előre vigyük a dolgokat, de politikai támadás ne érjen, mert az bizony ért. Amit én most elmondtam és nevekre hivatkoztam, az azt bizonyítja, hogy Vitális Sándorral és Papp Ferenccd az élén - akikhez én is csatlakoztam - már akkor azt láttuk, hogy a vízépítés és vízgazdálkodás csak úgy haladhat lőre, ha nem szűk körben vizsgáljuk a kérdéseket, és nem koncentráljuk tevékenységünket csak a vízimérnököknek a megtanult anyagára és tapasztalatára, hanem bevonjuk mindazokat a szakértőket multidiszciplináris alapon, akikkel együtt lehet csak megoldani a vízgazdálkodás és vízépítés kérdéskörét. Már akkor geológusokkal, fizikusokkal, orvosokkal, meteorológusokkal, kémikusokkal, szeízmográfusokkal együtt dolgoztunk. Örömmel látom, hogy ebbe az irányba fejlődött ma a tevékenység. Hozzátéve azt, hogy most a környezetvédelem - helyesen, mert magam is környezetvédő vagyok - előtérbe került, ami az ötvenes évektől kezdve a világon, Európában mint új témakör, mint egy új diszciplína meghonosodott. Habár, én a környezetvédelmet nem találom diszciplínának, én a környezetvédelmet inkább magatartásnak tartom. Ugyanúgy, ahogy a humanizmus, a humanista magatartást jelent, a környezetvédelem is azt jelenti, mert nem egy szakma szerint, hanem minden szakmában, az élet minden területén kell környezetvédőknek lenni. Tulajdonképpen az ötvenes években alakult ki ez a szó: environment, Umweltschutz, környezetvédelem. Meg kell mondanom, és meg kell védenem az őseinket. Ők is környezetvédők voltak már, csak nem használták ezt a szót. Amikor az árvízvédelmet fejlesztették, védték az embert, az ember életét és vagyonát. Az ember is tagja a környezetnek, nemcsak az állat- és a növényvilág. Az utódok, magam is, tervező irodában és másutt, mindenütt foglalkoztunk a talajvíz és a folyóvizek kölcsönhatásával, mindenütt vizsgáltuk, hogy valamilyen vízi létesítmény milyen befolyást gyakorol a talajvízre, az élővízre, annak kémiai-biológiai állapotára, tehát tulajdonképpen ez környezetvédelem volt, csak nem használtuk ezt a szót, hogy környezetvédelem. Én örömmel és megilletődéssel látom, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság ebből a mi kezdeményezésünkből - magam is ott voltam a kezdeményezők között - mivé fejlődött. Megilletődéssel látom, milyen tekintélye van a Magyar Hidrológiai Társaságnak nemcsak itthon, hanem külföldön is. Ezt én Németországban és a világon járva tapasztalom, és ezzel befejezem, azzal a kívánsággal, hogy ez a millenniumi ülés járuljon hozzá, hogy a vízgazdálkodás, a vízépítés és a környezetvédelem hazánkban népünk javára tovább fejlődjön, és megszerezze azt a tiszteletet nemzetközi viszonylatban, amit megérdemel. Dr. Sziávik Lajos: Köszönöm szépen, Professzor Úr, mindannyiunk tisztelt Emil bácsiknak a szavait. Én voltam az, aki elkövettem azt az illetlenséget, hogy a kezdés előtt kértem fel, de azt hiszem, hogy szegényebb lenne ez rendezvény, ha Emil bácsi nem szólt volna hozzá.