Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Kiss Ottó István: A vízminősítésben felhasználható bioindikátor tegzesek

174 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 3. SZ. des) képviselik. A rovarfauna legtöbbször fajokban gaz­dag, de egyedekben szegény. Az árvaszúnyogokat ala­csony abundancia értékkel a leginkább újratelepülő Chi­ronomidae-k (Diamesinae, Orthocladiinae) képviselik. A mohaflóra fajgazdag. Az algák gyakran a vegetáció színezésével tűnnek ki. Ezek túlnyomórészt kovamosza­tok és cyanobaktériumok. A zöldalgák nem feltűnőek. E vízterek kitűnő élőhelyet kínálnak a lazacféléknek az í­váshoz. Ehhez a minőségi osztályhoz tartoznak általában a forrásterületek és a kevésbé szennyezett, nyáron is hi­deg folyóvizek forrás közeli szakaszai. I-n. Minőségi osztály (Oligoszaprobtól a Béta­mezoszaprobig) Szennyezettségi fokozat: enyhén szennyezett. Jelzőszín: kék/zöld. Ehhez az átmeneti osztályhoz a kevés anorganikus és organikus tápanyagtartalmú vizek és - a gleccserek kivé­telével - a tiszta vizek tartoznak. A szevesanyag-tartalom magas. A szerves részecske áramláskoncentrációja ala­csony. A finom szemcsék minden szinten barnák, vagy világos színűek, a kövek alatt sehol nem találunk fekete elszíneződést. Legtöbbször e vizeket sűrűn benépesítik a nagy változatossággal élő algák, mohák, örvényférgek, kérészek, tegzeslárvák, valamint a vízi bogarak (Elmidae, Hydraeidae) és a kétszárnyúak lárvái. Férgeket a planá­riák, Lumbricidae-k és a Halotaxis gordioides fajok kép­viselik. Megjelennek a kerekesférgek (Erpopdella sp.), de a hálótszövő Trichoptera lárvák csak elvétve találhatók. II. Minőségi osztály (Béta-mezoszaprob) Szennyezettségi fokozat: közepesen szennyezett. Jelzöszín: zöld. Ehhez a minőségi osztályhoz tartozó folyószakaszokra a szerves anyaggal közepesen szennyezett, magas tápa­nyag-tartalmú (a lehetséges oxigéntelítettség ellenére) vi­zek tartoznak. A vizek középső és felső rétegében leg­többször tiszta, átlátszó, és legfeljebb csak csekély szerves részecske sodródása mutatható ki. A víz alsó rétegében a lebegő anyagok szállítása a terület természeti adottságai miatt megnőhet. Az üledék itt lehet világos vagy sötét, de nem fekete, algák elszaporodása miatt gyakran csúszós. A kövek alsó oldalát nem lakják heterotróf élőlények, nem színezik el a redukciós foltok, s gyakran találunk finom üledéket a durva szubsztrát felett (eliszaposodás). A lebontó folyamatok az aerob régiókban mennek végbe. Csak a potamon vizek stagnáló régióiban léphet­nek fel helyenként redukciós folyamatok. Az algák nagy fajgazdagsága és egyedsűrűsége jellemző, valamint más vízinövények és majdnem minden állatcsoport is megjele­nik. A férgek közül a Lumbricidae-k (Stylodrilus sp.) a dominánsak. Az egyed- és fajgazdagság tovább növekszik a Chironomidae (Ortocladiinae, Tanytarsini és Chirono­mini) esetében. A hálótszövő Trichopterák legtöbbször a kedvező áramlású helyeken élnek nagyobb számban, míg a potamon régióban a Polycentropodidae-k tömegesen is előfordulnak. A makrophyták ellephetik a felszínt, de a zöldalgák legtöbbször még nem jelennek meg tömegesen. Különböző halfajok élnek itt. n-m. Minőségi osztály (Béta mezo-tól az Alfa­mezoszaprob vizekig) Szennyezettségi fokozat: kritikusan szennyezett. Jelzöszín: zöld/sárga Ehhez az átmeneti minőségi osztályhoz olyan folyó­szakaszok tartoznak, melyekben az eutrofizáló tápanya­gok, valamint a szerves anyagok kimutathatók. Az erő­sebb szennyezés miatt a víz enyhén zavaros, helyenként a lenitikus területeken a nagy kövek alatt megjelenhet rot­hadt iszap is. Az apró szemcsés anyagok a felszín közeli rétegekben barnák vagy világosak, a mélyben pedig söté­tek (kémiai bomlás). A kövek hátoldalán fekete foltok je­lenhetnek meg. Ilyen körülmények között az oxigénre ér­zékeny halak pusztulása jelentős lehet. A makroorganiz­musok fajszáma néha csökken, de bizonyos fajok rend­szertelenül hajlamosak a tömeges szaporodásra. A ben­toszt az állati szervezetek közül a szivacsok, mohaállat­kák, rákok, csigák, kagylók, nadályok és rovarlárvák lakják (pl. Leuctra, a Nemurella, Nemoura fajok). A pió­cák aránya jelentősen nő. A Lumbricidaen belül a Lumb­ricus fajok dominálnak, ezen kívül tömegesen jelennek meg a Naididae fajok, és csak itt találjuk meg először em­lítésre méltó mennyiségben a Tubificidaet. A hálószövő Trichopterák (főleg Hydropsyche fajok) gyakran tömege­sen találhatók, de olykor élhetnek itt nagy számban Chi­ronomidae-k is. Az Orthocladiinen és a Diamesinen mel­lett a pszammolitorális régióban a Prodiamesinae, a pelál­ban pedig a Chironomini (főleg a Polypedilum) és a Ta­nytarsini (főleg a Micropsectra) is megjelenik. A fonalas algák (pl. Cladophora) és a makrophyták gyakran na­gyobb felületet borítanak, illetve kolóniaszerűen tömege­sen elszaporodnak. A zöld algák itt gyakoribbak, mint a II. minőségi osztályban. A szennyvízbaktériumok gyakran már szabad szemmel is látható fonalakat alkotnak, de le­het, hogy még nem szaporodnak el feltűnően, s ilyenkor legfeljebb csak a hideg évszakban láthatók. Itt találjuk a csillós egysejtűek legnagyobb fajgazdagságát, de a sza­bad szemmel is látható Ciliata kolóniák, melyek a kemény aljzaton él­nek, valamint a bentoszban élő organizmusok ritkák. Ez a víz a halak számára még megfelelő. m. Minőségi osztály (Alfa-mezoszaprob) Szennyezettségi fokozat: erősen szennyezett. Jelzőszín: sárga. Ez a fokozat olyan vízszakaszokra jellemző, melyek szennyezettek és legtöbbször szervesanyag-, illetve oxi­génhiány jelentkezik. A víz a belevezetett szennyvíz, illet­ve a szennyvíz hordaléka miatt időnként feltűnően zava­ros. Helyenként a gyenge sodrásban poshadt iszap rakó­dik le. A köves, mállott kavicsos, homokos aljzaton vas­szulfid okozta fekete foltok tűnnek fel. Az enyhe vízmoz­gás ú területeken majdnem minden kő hátoldala erősen fe­ketére színeződhet. A finom szemcsés aljzat gyakran sí­kos, a mélyben fekete, rothadt és iszapszerű. A halpopuláció zaklatása következtében a szaporodás alacsony szintű és periodikusan fellépő halpusztulással kell számolni. Szivacsok, nadályok és víziászkák olykor tömegesen találhatók. A férgek közül a Tubificidae, rész­ben a Naididae, Enchytraeidae valamint a Lumbricus fa­jok dominálnak. Leggyakrabban a Chironomidae csoport­jai, a Tanytarsini és a Chironomini fajok fordulnak elő. A hálószövő Trichopterák feltűnően kisebb számban van­nak jelen, mint az előző minőségi fokozatban, és gyakran a kihalás veszélye fenyegeti őket a kritikus bábstádium­ban. Említésre méltó a szabad szemmel is látható szesszi­lis csillós egysejtűek kolóniái (Charhesium sp., Vorticella sp) csak úgy, mint a jelentős számú fonál alakú szenny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom