Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Csanády Mihály–Bényi Mária: Magánkutak vizének minősége

CSANÁDY M. - BÉNYI M.: Magankutak vizének minősége 159 A legközelebbi jövőben (feltehetően 2001. első félévében) változni fog hazánkban az ivóvizek minőségére vonatkozó előírás, mert át fogjuk venni az Európai Únió ivóvízminőségi direktívájában (98/83 EC direktíva) előírt határértékeket. A nitrát határértéke 50 mg/L lesz (az eddigi 40 mg/L helyett), amitől - külön kérelem alapján csak a 10 m

3/d-nél (ill. 50 főt ellátónál) kisebb, nem közösségi kis vízművek, ill. egyedi kutak esetében lesz majd szabad eltérni. Ha a jövőben az 50 mg/L-es határérték szerint értékeljük majd az eredményeket, akkor nyílván a 40 mg/L alapján kapott számokhoz fognak közelebb állni a nitrát miatti kifogásoltság számai, mint a 80 mg/L-es érték alapján számítottakhoz. Következtetések A felmérés rámutatott, hogy a magánkutak által szolgáltatott viz minősége elég széles skálán mozog. Az a vélemény, hogy a talajvizek mindenütt szennyezettek, ilyen formában nem igaz. A lakott területen lévő kutak jelentős része (van, ahol többb mint fele!) tűrhetőnek minősíthető vizet ad, így nem indokolt az olyan felfogás, hogy a "talajvizeket fel kell adni". Remélhető, hogy a felszín alatti vizek védelmére hozott intézkedések, így a szennyvízcsatornázás fejlesztése, a szakszerű csatornapótlók preferálása a szakszerűtlen szikkasztás helyett, a háztáji állattartás korlátozása a lakott területeken, elő fogják segíteni, hogy a talajvizek szennyezettsége ne növekedjék, sőt kezdődjék meg a javulás. A vizsgálati eredmények megerősítették azt, hogy a talajvizek esetében a leggyakrabban a nitrát tartalom haladja meg a határértéket. A csecsemők esetében is használhatónak bizonyult vizet adó kutak (< 40 mg/L NO"

3) aránya 12 és 41 % közöttinek adódott az ilyen szempontból értékelt 8 megye vizsgált kútjainál. Egy megye vizsgált településein a nitrát miatti kifogásoltság csak 10 % volt, mivel itt a magánkutak nagy része fúrt kút, amely a második rétegből ad (vasas, de nem nitrátos) vizet. Az adatokból kiolvasható, hogy a magánkutak nagyobb része olyan vizet szolgáltat, amely a csecsemők esetében veszélyt jelent, de rámutat arra is, hogy nem szabad kimondani azt, hogy minden magánkút vize rossz, vagyis kötelező a csecsemőknek máshonnan szállítani a vizet. Indokolt tehát fenntartani (újra bevezetni) a vízművel ellátott településeken is, hogy a terhesgondozás keretében a leendő anyát fel kell világosítani a methaemoglobinaemia veszélyéről, és ha egyébként magánkút vízét fogyasztja a család, fel kell ajánlani a víz vizsgálatát. A nitrát tartalom gyors, tájékoztató vizsgálatát (MSZ 448-12:1982, 2. pont) bármelyik ANTSZ laboratórium elvégezheti (10 perc alatt!), és ha ez jó eredményt ad (a jövőben < 50 mg/L), a teljes rutinvizsgálat elvégzésének is van értelme. Meggyőzőbb egy konkrét vizsgálat eredménye, mintha azt közli a védőnő, hogy minden magánkút vize rossz, tessék a vízvezetékről vinni a kicsinek a vizet. Annál a néhány vízműnél, ahol a vízmű vizében sok a nitrát (1998 végén 28 olyan vízmű volt az országban, ahol a nitrát-koncentráció a 40 mg/L-t, 20 esetben az 50 mg/L-t is meghaladta), ott természetesen más megoldást kell választani. Ezért a kis létszámért csecsemővíz-palackozást nem érdemes kezdeményezni. Van forgalomban viszont néhány olyan palackozott víz (akár ásványvíz, akár ivóvíz - esetleg forrásvíz megnevezéssel), amely 100 %-ban megfelel az ivóvízminőségi előírásoknak (pl. Óbudai Gyémánt, Pannon Aqua, Aqua Friss, Bérc-Aqua, Fonyódi Forrásvíz; San Benedetto). Ilyen vizek felhasználását lehet javasolni ilyenkor, ill. az önkormányzatot felszólítani, hogy - az ivóvízellátási kötelezettsége keretében - lássa el a terheseket és a csecsemőket ilyen vízzel. Köszönetnyilvánítás A szerzők köszönetet mondanak az ANTSZ-ek részéről a munkában résztvevő megyei felelősöknek - dr. Cseh Miklós, dr. Harsányi Kornélia, dr. Házy Erzsébet, dr. Kelemen Erzsébet, Mátrainé Bakos Mária, dr. Pallér Judit, dr. Radóczi Mariann, dr. Turai Andrásné - a mintavételben és a vizsgálatokban résztvevő többi munkatársnak, védőnőnek, stb., akik segítsége nélkül a program nem valósulhatott volna meg Irodalom Bényi M. et al.: Első vízadó réteg kútjainak vízminősége. Egészségtudomány, 43, 230-238(1999) Csanády M.: Vízszennyezés okozta egészségkárosodás Magyarországon Hidrológiai Közlöny, 71, 332-337 (1991) Csanády M.: Káros vegyi anyagok a hazai ivóvizekben Egészségtudomány, 42,206-218(1998) Magyar Hidrológiai Társaság, ünnepi ülés, Bp. 1996. jún.12. 98/83 EC direkt, az emberi fogyasztásra kerülő vizek minőségéről, 1998. nov. 3. A kézirat beérkezett: 2000. december 1. Water quality of private wells in Hungary Dr. Csanády, M.

1 - Dr. Bényi, M.

2 ' OKK-OKI: National Inst, of Environmental Health, Budapest 2 Public Health and Medical Officer Service, Baranya County InsL, Pecs Abstract: The public drinking water supply was developed during the 1990's to almost the fullness. The water prices, however, increased, so many consumers, mainly poor people, returned to the use of own private wells. This made necessary to make at least an informatory survey on the water quality of these wells. Having investigated 1686 samples it could be stated, that corresponding the main chemical parameters - 68 % of the samples did not meet the limit values, in majority of them the nitrate content exceeded the 80 mg/L value. The stricter limit (40 mg/L) concerning to the babies was exceeded in 66 % of the samples. In one county (from the investigated 9 ones) the majority (89-90 %) of the investigated wells supplied water of low nitrate content, but here the iron content exceeded the limit in 75 % of the samples. Here the majority of the wells was bored wells, using the second aquifer. To prevent the methaemoglobinaemia of the babies the information of the expectant mothers is necessary in the future, too, also on such settlements, which are supplied by public waterworks Keywords: private wells, water quality, nitrate content, methaemoglobinaemia CSANÁDY MIHÁLY Műszaki doktor (1973), oki. vegyészmérnök (BME, 1959), vízellátás-csatornázás-egészségügyi szakmérnök (BME, 1971). Az Orsz. Közegészségügyi (1998-tól OKK Orsz. Környezetegészségügyi) Intézet tud. munkatársa, 1973-tól a vízkémiai laboratórium vezetője, 1988-tól a vízhigiénés osztály vezetője. Vízvizsgálatokkal, szennyvíztisztítással, vízszennyezési esetekkel foglalkozott, megszervezte az ivóvízvizsgáló laboratóriumok minőség-ellenőrzését. A vízvizsgálat és vízminősítés terén nemzetközi szervezetekkel (ISO, WHO) is dolgozott. Az ivó- és ásványvíz minősítés országosan elismert szakértője BÉNYI MARIA Orvos-doktor. 1982-ben szerzett oklevelet a Moszkvai I. sz. Orvostud. Egyetemen. 1985-ben szakvizsgázott közegészségtanjárványtanból. Szakismereteit az USA-ban (1993), Norvégiában (1997), Nagy-Britanniában (2000) bővítette. 1983-1998. közt a Tolna m. KÖJÁL (ÁNTSZ)-nél település-kömyezetegészségtlgyi feledatokat látott el, 1998-tól a Baranya m. ÁNTSZ mb. közegészségügyi osztályvezetője és a Debreceni Egyetem környezetegészségügy szakos hallgatója Az ott elsajátított biostatisztikai módszerekkel a környezet egészségre gyakorolt hatásai számszerű meghatározásában tevékenykedik.