Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
3. szám - Burján Balázs: Folyóvíz eredetű litofáciesek meghatározása szemcseeloszlási görbék segítségével terasz-képződményekben
150 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF . 3. SZ.. raszok és a Pesti-síkság Budapesttől délre lévő ártéri szintű kavicsképződményeinek fő alkotói az apró és középszemű homokok, aprókavicsok, bázisukon görgetegekkel. A Pesti-síkság déli részének fiatal kavicsképződményei durvábbak, mint a pleisztocénvégi „városi" teb: x: «: 2: raszanyag, de az üledékcsoportok tekintetében nagyfokú a hasonlóság: anyagukat zömében a zátonyüledékek és az ártéri homokok litofáciesei alkotják (12. ábra), ezek a vizsgált teraszképződmények közt itt szerepelnek a legnagyobb arányban. b: x: »: 2: : Imi 10,900 1,000 0,100 o.oio N [ml 1,900 0,100 0,910 I Imi 9,01 0,1 1,« 10,1 L Imi 0,001 9,01 0,1 M 11. ábra: A II b és II a teraszok kavicsanyagának összesített CM (balra) és ML (jobbra) diagramja Co: x; c [ml 10,000 1,000 0,100 0.910 H Imi »,01 9,1 1,1 10,» M [m] 1,000 0,100 0,019 L ImJ 0,901 0,91 0,1 1,1 12. ábra: A Pesti-síkság déli része ártéri szintű anyagának CM (balra) és ML (jobbra) diagramja A zátonyüledékek - zömmel a kisvizek fölött, a középvizek magasságában áthalmozott, differenciált üledékek. Mivel az áramlás sebessége helyröl-helyre és időről-időre változik, az apadás végén egyre nagyobb hordalékszállító képességgel rendelkező áramlások következtében az üledékek szétkülönülnek, az egyik helyen tiszta homok rakódik le, a másikon meg kavics dúsul fel. Szemcseösszetételük alulról és felülről is korlátos, jellegzetesen kétmaximumos görbe: a finomabb fiakció a többszöri áthalmozódások eredményeképpen kiiszapolódik, a durvább kavicsok pedig pedig még az árhullámok idején sem emelkednek fel a középvizek magasságába, így nem is kerülnek be a zátonyüledékbe (13. ábra) ioo Az összes vizsgált kavicsképződményben az összeggörbék alapján kimutatható a szelektitek (14. ábra) jelenléte. [X] 100 (0 20 20 0.01 0.1 13. ábra: Zátonyüledék szemcseeloszlási összeggörbéje — Bugyi, 21. kavicskutatófúrás, 2,2 m A durvahomok (0.5—2.0 mm) tartományában itt is viszonylagosan hiány mutatkozik, ennek ellenére ennek a szemcsetartománynak az aránya a többi folyóvízi képződményekhez képest a zátonyüledékekben a legmagasabb. Az általában normálisan gradált rétegek vastagsága 3-50 cm között változik, folyásirányban ívesen keresztrétegzett, folyásra merőleges szelvényben íves, egymásba metsző mederraj Zolátokat alkotnak. A kollapszitok felett, az ártéri üledékek alatt helyezkednek el a rétegsorban (Kíolnár P. 1994). I m 1 0,0001 0,001 0.01 0,1 1.0 10.0 100,0 500 14. ábra: Szelektit szemcseeloszlási összeggörbéje Ócsa, 104. kavicskutató fúrás, 9,7 m A szelektitek a mederburkolat üledékei. Az árhullámot követően keletkeznek, amikor a lamináris kis- és középvízi áramlás a zátonyok oldalán és a gázlókban a homokot kimossa. Így durvakavicsokat is tartalmazójói osztályozott, általában 5-20 cm vastag, inverz gradációjú, lencsés betelepülésekként jelentkeznek a kollapszitok közt. A CM és az ML diagramokon a szelektitekhez jellegzetes hely nem rendelhető. Összefoglalás A különböző dunai törmelékes összletek jellegzetes litofácieseket alkotnak. A legidősebb dunai teraszképződmény, az ú.n. „Mastodon kavics" esetében két markánsan eltérő litofácies-csoport mutatható ki. A legtöbbször egységes genetikájúnak feltételezett kavicstest litofáciesei eltérőek az északi bentonittal fedett és a déli bentonitot fedő kavicsos képződményekben, ami igazolhatja a 2 fo -
