Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Burján Balázs: Folyóvíz eredetű litofáciesek meghatározása szemcseeloszlási görbék segítségével terasz-képződményekben

Folyóvízi eredetű iiíofáciesek meghatározása szemcseeioszíási görbék segítségével terasz-képződményekben Burján Balázs Szegedi Tudományegyetem - Természeti Földrajzi Tanszék 6701. Szeged, Egyetem u. 2. Pf: 653. Kivonat A szerző Budapest környéki 1114 folyóvízi eredetű durva-törmelékes kőzetminta szemcse-összetételi összeggörbéjén végzett összehasonlító vizsgálatokat. Megállapításai szerint a Pesti-síkság kavicstesteihez jellegzetes genetikájú üledékcsoportok rendelhetők az üledékek szemcseeioszíási tulajdonságai alapján. Kulcsszavak: Pesti-síkság, Duna, terasz, szedimentológia, fejlődéstörténet. Bevezetés A magyar földtudományi kutatásoknak Szabó József óta visszatérő témája a fiatal földtörténeti múltban Budapest környezetében képződött durva-törmelékes üledékek vizsgálata. A terület egyik legizgalmasabb kérdése, hogy hol folytatódnak az idősebb kavicstestek az alföldi rétegsorban Ennek megválaszolásához alapvetően szükséges a Pesti-síkság feltételezhetően különböző korú és eltérő genetikájú kavicstesteinek szétválasztása A kavicsos képződmények tagolásához a mára hagyományosnak mondható geológiai-geomorfológiai eszközök (a kavicsfekü ill a felszín különböző morfológiai helyzete, a fosszília-tartalom, a kavicsok görgetettségének mérése, kőzettani öszszetétele, abszolút kormeghatározási módszerek, stb) mellett a szemcseeioszíási összehasonlító vizsgálatok is új eredményeket szolgáltathatnak. Az alább ismertetésre kerülő vizsgálatok célja a fenti területen előforduló üledéktípusok leírása, az egykori folyóvízi üledékképződési környezet rekonstruálása volt Az üledékek keletkezési körülményeit tükröző kőzettani tulajdonságokat a földtan az ú.n. htofácies kategória alatt foglalja össze. (Balogh K. 1991) A vizsgálatok annak a kérdésnek a megválaszolását célozták hogy rendelhetők-e jellegzetes litofáciesek a Pesti-síkság különböző kavicsos képződményeihez? Tagolhatók-e a Budapesttől délre elterülő kavicsmező képződményei szemcseeioszíási vizsgálatok segítségével? A megelőző kutatások története A XX. századelő geológusai a Pesti-síkság alacsonyabb morfológiai helyzetben lévő fiatal kavicsairól a budapesti nagyobb építkezések csatornázási-, kútfúrási munkálatai során felszínre kerülő anyag tanulmányozása útján, az idősebb kavicsokról a gyorsan teijeszkedő főváros közvetlen környezetében működő kavicsbányák feltárásai segítségével gyűjthettek adatokat. A legrészletesebb irodalma az V. terasznak (Pécsi M 1959) nevezett kavicstestnek van, a kutatók jóval kevesebbet foglalkoztak ' A folyóvízi faciescsalád a vízfolyás szakaszjellege szerint makrofáciesekre bontható. Ezen belül például a középszakasz jellegű folyók lerakódásai között a mederkitöltés, a parti gát, az azt áttörő árvízi csatornák, az ártéri síkság és az övzátonyok fáciesei különböztethetők meg Ezek közül az övzátonyok fölfelé finomodó fáciesét vályúsán vagy párhuzamosan rétegzett, finomhomokos vagy iszapos alfáciesek építik fel {Balogh ÍC. 1991). a Budapesttől délre eső Duna-szakasz kavics-képződményeivel 2 Szabó J. azt írja, hogy abban a homokban, kavicsban „mely Budán a keserüvizek rónáján Promontornál, innét átmenve a folyam bal partjára Soroksárnál, a szent lőrinci pusztán, a csömöri hegyeken s innét föl a Duna felé kanyarodva csaknem Vácig a legfelsőbb réteget képezi. [...] a hömpölyök fejnagyságnál kezdődnek, de ekkorák nem nagyszámmal vannak [...], ellenben a kisebbek egész rétegeket képeznek önállóan. A magaslatokon [. . .] a legnagyobb darabok nincsenek a kisebbektől [...] elválva. [. . .] Ellenkezőt tapasztalunk távol a magaslatoktól a rónán, s jellemzőbb helyet alig mutathatnánk ki, mint Szt. Lőrincet, itt az iszapolás a legnagyobb rendben ment háborítatlanul véghez, külön rétegekben vannak a nagyobb, különben a kisebb darabok [...]. A képlet alsó rétegeiben van rendszerint a hömpölyök nagyobb része, keverve kevesebb homokkal, míg fölfelé gyérülnek s nem ritkán csupán apró szemű homok képezi a felületet." (Szabó J. 1858) Schafarzik F szerint ezek a homokos rétegek, lencsék néha „folyami rézsútos" rétegzést mutatnak (Schafarzik F. 1918). A földrajzi irodalomban a Pesti-síkság kavicstelepeinek hordalékkúp-terasz volta általánosan elfogadott. Kéz A. (1933), Bulla B. (1934, 1941, 1953, 1964), Pécsi M (1959), LángS. (1967) mellett több geológus is - Böckh H (1899), Horusitzky H. (1924, 1933, 1935), Pávai Vájná F. (1937-38), Szentes F. (1949, 1958), Sümeghy J. (1952, 1953), Schréter Z (1958), Rónai A. (1959, 1963, 1972, 1985), UrbancsekJ. (1963), Moldvay L. in: Jámbor Á. et al (1966), Erdélyi M. (1967), Szüts S. (1972), Scharek P. (1974) - is magáévá tette s munkáiban igazolta a kavicstestek hordalékkúp-terasz jellegét, de mai modern értelmű facies-analizisről sokáig beszélni nem lehet. Bódi B. „A Budapest környéki harmadkori kavicsok kőzettani vizsgálata, különös tekintettel a levantei kavicsképződményekre" (1938) című tanulmányában a budapesti, a levantei emeletbe sorolt pestszentlőrinci, rákoskeresztúri, cinkotai, kistarcsai képződményeket kétmaximumos szemcseeloszlású delta-képződményeknek írta le. Bódi B. táblázatos formában közölt adatai és az ebből ké2 A budapesti kavicsokkal foglalkozó legfontosabb korai szerzők a következők: Szabó J. (1858, 1879), Böckh J (1872), Inkey B. (1894), Lóczy l .(18%), Halaváts Gy. (1898), Lőrenthey 1. (1904, 1906, 1912), StrömplJ. (1913), Schafarzik F. (1918), Horusitzky II. (1924, 1933, 1935), Bódi B. (1938) részletesen lásd még. „A Budapest környéki Mastodon kavicsok rétegtani problémái a magyar földtudományi irodalomban" in press.