Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

2. szám - Szeglet Péter–Szabó István–Dömötöfy Zsolt–Busics Imre–Takács András Attila: A Velencei-tó nádas állományának felmérése

126 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 2. SZ. terjed csenek nagyságát is. A fenti szempontok érvényesítésével a következő öt nádas-osztályt különböztettük meg a minősítés során. A nádas-osztályok kis változtatással megfelelnek a korábban alkalmazott minősítések kategóriáinak. A V'rirrtcri ló nádas állományának térképe niiinlnt jiliHiili A minősítés 864 db foltot különített el a mintegy 2242.77 hektár kiterjedésű területen, amelyből a nem nyílt víz osztályozású kategóriák összes kiterjedése 1015.48 ha. 1 osztályú: 30 térképezett folt, összesen 28.77 ha kiterjedésben, a teljes térképezett terület mintegy 2.8 %-a. Zárt, homogén, fej szegény, stabil állomány. Kísérőfej alig található meg állományukban, a tó Ny-i területein hínárfajok fordultak elő kis borítással, pl. közönséges rence (Utncularia vulgaris), békalencsék (Ijemna minor, Í£mna trisulca, Spirodela potyrrhiza), békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae). A korábbi kategorizálásban említi« forrásmohát (Fontinalis antipyretica) (Kovács és mtsai. 1993) nem találtuk a nádasok vízében A nádas-szintben előforduló kíséröfejok bontási értéke 10 */% alatt van, vagy teljesen hiányoznak. Rendszerint nádszigetek, vagy parthoz csatlakozó nádas-karéjok nyíltvíz felé eső állományai A víz mélysége 1.5-0.7 m. A nádszár vastag, vagy közepesen vastag, de ilyenkor a nádszál „acélos", szilárd Magassága 2.5-4.0 m. A hajtások többsége eljut a virágzás és termésérés fenofezisáig Az 1 m

2re eső hajtások száma 60-110. Az alzat szilárd, vagy a nádas rizoszféra vastagságának megfelelő szerves (és kis részben ásványi) üledék. Rendszeresen aratottak, avas nádat nem tartalmaznak A viz és a partvédelem szempontjából rendkívül fontosak. Biotop a halak, kétéltűek, hüllők és gtnnctelcnek sokasága számára. A légi fel vételeken a környező nádasokhoz képest élénk rózsaszínes-piros árnyalatban jelenik meg, zárt textúrájű, tömött foltot alkotva Általában a vízszinttől kiemelkedő legmagasabb állományok tartoznak ide. II. osztályú: 251 térképezett folt, összesen 170.46 ha kiterjedésben, a teljes térképezett terület mintegy 16.8 %-a. Kissé felritkult állományok kevés kísérőfajjal. A kísérő növényfajok bontási értéke (tömege) 10-15 % alatti, vízszegély] állományokban gyakori a keskenylevelü gyékény (Typha cBigusüfcAia), part felöl az előbbi mellett a mocsári sás (Carex acutiformis) és a parti sás (Carex ripariá). A vízmélység 0.5-1.5 m körüli, az alzat szilárd, vagy a nádas rizoszféra vastagságának megfelelő szerves (és kis részben ásványi) üledék. A nádhajtások vastagok, ill. közepesen vastagok és szilárdak, magasságuk 2-3 m. A nád többnyire eljut a virágzás stádiumáig. Avas nádat általában nem tartalmaznak, ha mégis, akkor a nád csak kctidqü lehet A víz és a partvédelem szempontjából rendkívül fontosak. Biotop a halak, kétéltűek, hüllők és gerinetelaick sokasága számára. A légifelvételeken hasonló megjelenésűek, mint az I osztályú nádasok. Állományaikban a felritkulás csekély mértékű, a légifotókon alig követhető Az avas nád jelenléte a kissé eltérő denzitás értékkel észlelhető. A gyékényelegyes állományok színe kissé teltebb, a rózsaszínű árnyalattól a barnás-pirosas felé tolódik el. Ipari hasznosítás szempontjából jó minőségűek. III. osztályú: 195 térképezett folt, összesen 138 47 ha kiterjedésben, a teljes térképesett terület mintegy 13.6 %-a. Felritkult állományok, a nádcsomók közötti vízfelületek aránya többnyire kisebb, mint a nádcsomók által lefedett terülő. A kíséröfejok aránya 20% fölötti is lehet, a partközeli állományokban a sásfajok (Carex acutiformis. Carex ripcaiá), egyéb állományokban a keskenylevelü gyékény (Typha angustifolia) a leggyakoribb kísérónövény. A nádszár közepesen vastag, vagy vékony, magassága 1.5-2.5 m. A víz mélysége 0.3-1.5 m. Nincs rendszeres aratás állományaiban. A tisztító vágás után jobb minőségű, a kíséröfajokkal kevésbé szennyezett állományai II. kategóriába kerülhetnek. A víz- és a partvédelem szempontjából fontosak, sekélyvizű állományai halak számára ívó- és az ivadék növekedését biztosító hely A légifelvételeken való osztályozás kissé bizonytalanabb, az állományoknak a felritkulása jobbára a színek sötétedésével követhető. A víz fölé hajló leveles nádszálak csaknem teljesen lefedik a nád közötti kis nyíltvízfoltokat, amelyek a felbontástól függően vagy megjelennek apró pontokként, vagy nem. Másik típusukban a kíséröfejok, főként a keskenyieveiű gyékény (Typha cngusüfolia) megnövekedett aránya miatt a foltok piros színárnyalata kissé szürkére, barnára vált. Bizonyos állományainál a gyékény beépülése jobban láthatóvá teszi a felritkulást Ipari hasznosítása korlátozott. IV. osztályú: 117 térképezett loh, összesen 541.5 ha kiterjedésben, a teljes térképezett terület mintegy 53.3 %-a. Leggyakrabban a part felé eső állományok, ahol a vízmélység rendszerint 0.5 m-nél kisebb. Előfordul, hogy vízborításuk nyári időszakban hiányzik. A nyiltvíz-közeli állományok közül azokat soroltuk a IV. osztályba, amciyek erősen fdritkuhak, és a nádcsomók közötti vízfelületek aránya többnyire nagyobb, mint a nádcsomók által lefedett terület. Az alzat szilárd, a hajtások közepesen vastagok, ill. vékonyak, 1.5-2.5 m magasak. A kíséröfejok bontási értéke 20-50 % közötti. A keskenylevelü gyékény (Typha cwigustifolia), és a sásfajokon (Carex acutiformis. Carex ripariá) kívül sekélyvizű állományaikban gyakori kísérófej a sövényszulák (Catysiegia sepium\ réti fíizény (I.ythrum salicaria) és a keserű csucsor (Solanum dulcamara). Az elmaradt aratás miatt nagy arányban tartalmaznak avas nádat. A part felől érkező diffúz szennye-