Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
2. szám - Deák Antal András: A Tisza-szabályozás és pénzügyi háttere
74 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2000. 80. . ÉVF. 2. SZ. Paleocapa, másutt a Vásárhelyi féle terv szerént rendeltetik a végrehajtás". Paleocapa sem érezte magát jól, mivel, ahogy levelében olvashatjuk, "nagyon sietne már visszafelé, és nem szándékszik Ö Exját Belgrádba kísérni" - nem is lett a belgrádi útból semmi! A munkák megkezdésének körülményeit illetően pedig ő - Paleocapa -, aki, mint munkája tanúsítja, "igen judiciose és rendszeresen szokta kötelességét végezni", igen "különösnek" találta az eljárás ily módját - értsük ez alatt a munkának megfelelő műszaki és jogi előkészítése nélkül való megkezdését. Széchenyi is menekült Dobról: "Épp e percben hallom, hogy Ö Exja meg változtatta szándékát, s Füredre nem holnap, de még ma a mint lovakat kaphat, azonnal índuland . . . A gróf csak ugyan el ment délutáni 2 órákkor, Paleocapa pedig itt maradt, hónap vagy hónap után lévén csak kész némi munkájával, s ez szerént csak akkor folytathatja útját Ő Exja után" 9 0. Útvonaluk: Tiszafüred - Tiszabő - Szentes - Szeged - Titel, ahol Széchenyi a csajkás kerület elöljáróit is fölkereste, hogy csatlakozzanak a tiszai ügyhöz 9 1. Széchenyi Naplójába a következőket jegyezte be augusztus 27-én: "Gyönyörű idő. - 1000 kétely között kezdjük meg a munkát Dob és Szederkény között; micsoda elemekkel 9 2! A templomba megyek. Ó Istenem, minden a Te kezedben van! Adj szerencsét nekünk, mert tudásunkkal és széthúzásunkkal semmit sem tudunk elérni" 9 3! így festett hát a nagy nap és a dicsőséges kezdet életközeibői. Mindamellett, az augusztus 27-i tiszadobi kezdet csak szimbolikus volt. Erre a következtetésre a fent leírt körülmények, és Szentiványi szeptember 6-án írt levele egyaránt feljogosít: "E sorok bevégzésével azonnal T. Dobra indulok, ott holnap a munkát meg kezdetem..." 9 4. 4.3. Huza-vona az egymilliós hitel körül A szabályozás fedezetéül szolgáló pénzek körüli bonyodalmak 1846. nyarára megszűntek, és az állami támogatás, valamint a magánhitel biztosította a zavartalan működést. Széchenyi mégsem érezte elég megnyugtatónak ezt a helyzetet. Szerette volna felgyorsítani a munkákat. Az igaz, hogy egyelőre még a 400 000-et sem sikerült elkölteniük, de bízott abban, hogy egyre több kétkezi munkást tudnak toborozni a gátakra. "A sebes siker függ elegendő tőke - s munkás kezektül! 9 5 - hangoztatta, és azt is többször megfogalmazta, hogy az idő pénz. Sok pénzzel pedig időt vehet. Egy millióval sok időt... Ugyanakkor zavarta az a tény, hogy Sináék nem elégedtek meg a birtokosok nyújtotta garanciával, hanem ragaszkodtak az állami garancia-vállaláshoz. A garancia megszerzése elé hivatalok vagy hivatalnokok kiszámítha9 0 MOL N 22 100 Cs. No CXXIV. Szentiványi Vince levele a nádorhoz. Polgár, 1846. aug. 27. "Hetilap, 1847. p. 122. 9 2 "mit welchen Elementen" kifejezés lehetővé tenne olyan szóhasználatot is, min amilyen a "micsoda alakokkal", "miféle emberekkel". Kicsi a valószínűsége annak, hogy a természeti elemekre gondolt, hiszen ezekkel az "elemekkel" a munkát kezdte meg: "Unter 1000 Scrupeln wird die Arbeit begonnen in Dob und Sziederkény; - mit Welchen Elementen!" 9 3 Dr. Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István naplói VI. kötet 9 4 MOL N. 22. Í00 Cs. No CXXXII. Szentiványi Vince levele a nádorhoz. Sátoraljaújhely, 1846. szept. 6. 9 5 Széchenyi István: Véleményes jelentés a Tiszaszabályozási ügy fejlődésért!]. Pozsony, 1848. p.65. tatlan akadályokat gördíthettek, amire mindjárt az elején adódott példa. A törvényre hivatkozva ugyanis nemcsak a sóalapból biztosított első 100 000 pft-ot tartották vissza, hanem még a Sináéktól való hitelfelvételhez sem akartak hozzájárulni. A törvény szerint - mondták -, állami támogatást csak részletesen kidolgozott és jóváhagyott tervre adhatnak. Ilyen pedig nem létezett, sőt valamennyi hozzáértő kezdettől fogva jól tudta, hogy az egész Tisza mentére vonatkozó átfogó részletes tervet készíteni a feladat komplexitásánál fogva a rendelkezésre álló idő alatt képtelenség, sőt a minden egyes átvágással és töltésépítéssel változó helyzet miatt értelmetlen is lett volna. Végül is a Helytartótanács - annak reményében, hogy a terveket pótlólag megkapja - visszakozott. Mindemellett Széchenyi joggal tartott attól, hogy az eset bármikor megismétlődhet. Az egymilliós hitel felvétele fontos lehetett számára azért is, hogy a Tisza-mentieket megnyugtassa. Tapasztalhatta, hogy féltek, a kölcsönből nem jut nekik elég pénz. Amikor például 1846 nyarán a vidéki társulatok benyújthatták igényeiket kölcsönre - mint ahogy ez később kiderült - jóval nagyobb volt a szemük, mint a szájuk, azaz több hitelt igényeltek, mint amit az év hátralévő pár hónapja alatt el tudtak költeni. A Központi Választmány kimutatásaiból 9 6, pontosan nyomon lehet követni, milyen munkát, mekkora költségen végeztek el, azaz hogy mennyit költöttek 1846-ban, és mennyi maradt a következőre. A megajánlott összeg 393 771 pft volt. Ezt a társulatok gyakorlatilag mind meg is igényelték. A ténylegesen elköltött összeg ezzel szemben 223 771 pft. Létezik egy másik számvetés is Bártfay Simontól, a Tiszavölgyi Társulat könyvelőjétől 9 7, melyet 1847. május 23-án készített. E szerint Sinának félretettek 7 000 Ft-ot kamatra, és a bécsi bankárnál maradt még 245 043 Ft. Vagyis Sinától 1846-ban a Tiszavölgyi Társulat 169 229 pft-ot igényelt. így a 400 000 pft-os kölcsön durván egyharmada megmaradt a következő évre. Ugyanitt a jövőre vonatkozó számvetést is találunk. E szerint a rendelkezésre álló pénzek - a maradék és a 150000 állami támogatás 1847. szeptember közepéig fedezik a kiadásokat, ekkor azonban a Társulatnak újabb 228 956 pft hitelre lesz szüksége Az egész 1847. évi költségeket pedig ebben a pénzügyi tervezetében Bártfay 597000 pft-ra becsülte. Egy ugyancsak májusi adat szerint a vidéki társulatoknak az 1847. esztendőre 300 000 pft-ot kínáltak fel elköltésre 9 8. Mivel ezekből az összegekből fizették a Választmány működési költségeit is, nem lehet egészen pontosan nyomon követni a pénzek mozgását. A kimutatások mindenesetre azt világosan jelzik, hogy egyelőre biztosított volt a szabályozásokhoz szükséges pénz. Széchenyit talán éppen a fent említett okok indították arra, hogy ne elégedjen meg a 400 000 pft-os hitellel. 1847. február 27-én emlékiratot nyújtott be a királynak, amelynek célja, hogy egymillió pft hitelt kapjon a Tiszára. 9 6 Központi Választmány, más néven Tiszavölgyi Társulat 9 7 MTA J 183/20. Bártfay Simon a Tiszavölgyi Társulat könywivöje. Pest, 1847. május 23. 9 8 MTA K 183/67. Keczkés Károly levele Széchenyihez. Buda, 1846. július 10.
