Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

1. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 1999. évi kitüntettjei

55 A Magyar Hidrológiai Társaság 1999. évi kitüntetettjei Hazai tiszteleti tag: Környei László Vízépítő mérnök. Diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben szerezte meg. Kezdetben a Vizitervnél öntözési-, halastó- és belvíz rendezési terveket készített, majd munkáját ugyanott a vízellátás-csatornázás és a szennyvíztisztítás területén folytatta, egyre magasabb beosztásokban. Szakértőként távolabbi földrészeken vett részt különböző műszaki feladatok megoldásában. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által szervezett számos, szakmájához közel álló munkában is részt vállalt Oktatási tevékenysége a bajai vízügyi főiskolához, a Budapesti Műszaki Egyetemhez és a volt miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemhez kötődik, ahol 1991-ben címzetes egyetemi docensi címet is kapott. Társaságunknak 1958. óta tagja. 1964-ben központi titkárrá választották. Ezt követően 1977-ig főtitkár helyettes. 1977-től 1993-ig a Hidrológiai Tájékoztató Szerkesztő Bizottságának elnöke; illetve -mint Intéző Bizottsági tag - a Hidrológiai Közlöny Szerkesztő Bizottságának tagja. Részt vett számtalan nagy rendezvény előkészítésében, s a MTESZ fejlődésben lévő országokkal foglakozó bizottságának munkájában. A Vízellátási Szakosztályban több évtizeden át vezetőségi tag., de a Szennyvíz Szakosztály és a Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály munkájában is aktív munkát végez a mai napig. Több cikke jelent meg a szakosztályi munkákról, az Nemzetközi Vízellátási Szövetség (IWSA) Magyar Nemzeti Bizottsága tevékenységéről, a hazai ivóvíz ellátásról. 1978-ban állami díjban, 1989-ben MTESZ díjban részesült. Társaságunkban kifejtetett munkájáért 1967-ben a Vízgazdálkodás kiváló dolgozója lett, 1985-ben a. Schafarzik Ferenc emlékérmei, 1996-ban pedig Kvassay Jenő díjat kapott. Marcell Ferenc A hazai vizekkel foglakozó munkásságát 1948-ban a székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatalnál kezdte. 1958ban vízépítő mérnöki diplomát szerzett az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen. Dolgozott a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, a Mélyépterv-nél, majd 1960-tól a Országos Vízügyi Hivatal osztályvezetője. 1968-tól a Vízdok igazgatója 1983-tól, nyugdíjba vonulásáig a Vízgazdálkodási Intézet igazgatóhelyettese. Nagy érdemei vannak a külföldi viszonylatban is nagy jelentőségű, közel 200 füzetből álló Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató sorozat és a Történeti Füzetek kiadásában. Irányításával szervezték meg a Vízügyi Múzeum- és Levéltárt és a Vízügyi Foto és Filmstúdiót. 1993tól - nyugdíjas munkatársként - páratlan értékű magnós és videós interjúkat készít a vízügyi ágazat neves, idős szakembereivel. Ma is rendkívül aktív vízügyi történeti munkássága nagy ívű életmű folytatása. Társaságunknak fiatal mérnök kora óta tagja. Külföldi tanulmányútjaink egyik meghatározó egyéniségű vezetője. Volt a Hidrológiai Tájékoztató Szerkesztő Bizottságának tagja, a Társaság Történeti Bizottságának pedig alapító elnöke, s ma is komoly részt vállal az évfordulók jegyzékének az összeállításában. Sokoldalú szakmai tevékenységét Társaságunk 1979ben Pro Aqua, 1985-ben Bogdánfy emlékérem adományozásával ismerte el. 1988-ban MTESZ díjat kapott. Mátrai István Okleveles mérnök. Diplomáját 1937-ben szerezte meg a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 1937-től 1947-ig az Országos Öntözésügyi Hivatalban, 1948-49-ben az Országos Vízügyi Hivatalban, 195052-ben az Ámtiban, illetve a Mélyépterv-ben, 1952-től 1964-ig a Viti, illetve a Viziterv-nél, 1964-töl 1969-ig a Dunaber-né\, s 1970-től 1974-ig az Oviber-nél dolgozott. 1975-1976-ban a Vízminőségi Munkaterületek UNDPWHO Project Iroda Co-Manegere. 1977-tól nyugdíjba vonulásáig a Vízgazdálkodási Intézetben tevékenykedett. Külföldön több szakértői munkacsoport munkájában is részt vállalt, s így végzett munkát Indiában, Pakisztánban, Etiópiában, Szíriában és Irakban is. Szakmai pályafutása során foként vízépítési nagyműtárgyak tervezésével és megvalósításával foglalkozott. Volt tervező, vezető tervező, osztályvezető, vállalati főmérnök. Aktív résztvevője a Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozásának. A Budapesti Műszaki Egyetemen részt vett az oktatásban, s e munkája elismeréseként címzetes egyetemi docensi címet kapott. Előadott az egyetem Mérnöki Továbbképző Intézetében, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és az UNESCO hidrológus továbbképző tanfolyamán is. Mintegy 30 szakcikk szerzője, s szakma több alapvető szakkönyvének társszerzője. Társaságunknak 1946-tól aktív tagja. Fő tevékenységi területe itt is a vízépítés. Számtalan rendezvény rendszeres előadója, hozzászólója. Ebben nagy segítségérte volt olasz, angol és német nyelvtudása; melyet számtalanszor kamatoztatott a Társaság érdekében. Kvassay Jenő díjas: Dr. Csanády Mihály Okleveles vegyészmérnök és okleveles szakmérnök. Rövid gyakornoki idő után 1960-ban (a mai nevén) a Johan Béla Országos Közegészségügyi Intézetbe került; ahol - több, mint tíz éve osztályvezetőként - a mai napig tevékenykedik. Széleskörű munkásságának fontosabb területei: a víz- és szenny vízvizsgálat, a vízvizsgálatok szabványosítása, vízhigiéne és a közegészségügy. Részt vesz különböző hazai szakmai bizottságok és a munkaterületébe vágó nemzetközi szervezetek, így az ISO (a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet) munkájában is. Jelentős munkát végzett többek között annak során, amelynek eredményeként a hazai vízminősítési szabványt WHO irányelvekhez igazították. Jelentős eredményeket ért el a THM vegyületek mérésének bevezetésében, az ivóvizek arzén-szennyezettségének felmérésében, az ivóvíz-vizsgáló laboratóriumok interkalibrációjának megszervezésében, irányításában. Széles szakterületének szinte páratlan szaktekintélye. Elismertségét tántoríthatatlan objektivitása, hivatali és emberi korrektsége is növeli. Eddig 120 közleménye, 12 önálló munkája jelent meg. Közel négy évtizedes társasági tagsága alatt értékes