Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
1. szám - Vágás István: Folyók tetőző vízállásainak haladása az árhullámban
VÁGÁS I. ; Folyók tetőző vízállá sainak haladása 53 mégis, megkérdezheljük, eldöntésükkel mmden, az árhullámokat érintő fontos kérdést tisztáztunk-e egyúttal. Valóban: ha egy folyón a felső, a hegyvidéki vízgyűjtőről koncentráltan nagyobb csapadék- vagy olvadékvíz mennyiségek indulnak lefelé, haladásuk követése az első pillanatban nem látszik nehéznek. Jó és használható öszszefiiggéseket határozhatunk meg a lefolyó víz sebességére, a vízhozamra, a vízhozamok és vízállások kapcsolatára, akár a meder-érdességre is. Az árhullám tetőzés vonulásának értékelésével - amint láttuk - kezdünk bajba kerülni, hiszen ez az árhullám kialakulásának egyedi adottságaitól: annak időtartamától, intenzitásának időbeli eloszlásától, és sok más olyan körülménytől függ, amelyet csak az árhullám kialakulása után ismerhetünk meg, akkor is rendszerint bizonytalanul és pontatlanul. A hidrológiai statisztika adatsora: az átlag-értékek és szórások adhatják itt a viszonylag még a legjobb útbaigazítást. Amikor azonban világossá válik, hogy egy folyó hidrológiai önállóságát a mellékfolyók, vagy éppen a befogadója visszaduzzasztásai vagy vízszín süllyesztései egy árhullám-levonulás során akár meg is szüntethetik, vagy erösen korlátozhatják, nemcsak az áttekintésünk veszhet el, hanem a bizalmunk is megrendülhet azokban a tanult, vagy megismert összefüggésekben, amelyeknek itt most nincs is nagyobb hibájuk, mint az, hogy mi akarjuk ezeket érvényességük határain kívül alkalmazni. A 4. fejezet levezetéseiből látható, hogy a "szabályosan" haladó árhullámot "menet közben" elérő duzzasztóvagy süllyesztő hatás a tetőzések levonulási sebességét és irányát nemcsak megváltoztathatja, hanem az árhullámnak "nyílt pályán" véget vethet, s "elveszett" árhullámot "rejtve tetőző"-vé változtatva ismét feléleszthet. Az árhullámok vizsgálatánál ezek szerint fel kell tennünk a következő kérdéseket: - A folyót csak a felülről vezérelt árhullámok rendszere irányítja-e, s vannak-e olyan árhullámai, amelyeknek vízállásai visszaduzzasztás, vagy süllyesztés hatása alatt állhatnak? - Milyen a statisztikai súlya a vizsgált folyószakaszon a különböző árhullám-típusok előfordulásának 9 - Mennyit érnek "szabályos" lefolyásra értelmezett súrlódási, érdességi tényezőink, s miként alakul a hullámterek szerepe az olyan árhullámoknál, amelyek vízállásait alulról-felfelé haladó hatások determinálják? Hogy a probléma nem csak a kis esésű Tiszán áll fenn, a Duna eddigi legnagyobb, 1965. júniusi árhullámának 7. táblázatban közölt adatai mutatják Ennél a Dráva duzzasztó, majd süllyesztő hatása, s nem kevésbé a csallóközi töltésszakadás közrehatása rövidítette a vízállások tetőzésének áthaladási időtartamát a magyar folyamszakaszon. Igazat kell adnunk annak a véleménynek, hogy különösen a kis esésű folyók tetőző vízállásainak az árhullámokban tapasztalható haladási - levonulási - sebességét sokkal inkább a hidrológiai és hidrológiai statisztikai tényezők nagy szórásokkal jellemezhető eseti függvényei irányitják, mint a folyómeder közvetlen hatásútiak látszó, állandónak és változhatatlannak tekintett hidraulikai adottságai. Irodalom Agroszkin, J.J. - Dmitrijev, G.T. - Pikalov, F.I.: Hidraulika. Tankönyvkiadó, Budapest, 1952. Bezdán M.: A vízhozam és a vízállás különleges kapcsolatai a Tisza vízjárásában Hidrológiai Közlöny. 1997. 3-4. -: Kölcsönhatások a Tisza vízgyűjtő folyóin. Hidr. Közlöny, 1998 4 -: A Tisza balp mellékf.-i hatása az árhullámokra Hidr.Közi, 1999. 2. Bogdánfy ö.: Hidraulika Budapest, 1904. Gajdos A.: A Tisza folyó árhullámai. Hidrológiai Közlöny, 1996. 2. Korbéty J.: A Tisza szabályozása. Debrecen, 1937. Kozák M.: A szabad felszínű nem-permanens vízmozgások számítása Akadémiai Kiadó. Budapest, 1977. Mosonyi E.: A M. Kir. Orsz. Öntözésügyi Hivatal 1942. évi jelentése Öntözésügyi Közlemények, 1943. 1. Németh E.: Hidrológia és hidrometria. Tankönyvkiadó, Budapest, 1954. - . Hidromechanika. Tankönyvkiadó, Budapest, 1962. Vágás /.: Az átfolyás elmélete. Dokton értekezés. Kézirat, Bpest, 1978. -; A Tisza árvizei. Vízdok, Budapest, 1982. - •• Folyók vízhozamának és vízállásnak kapcsolatai. Hidr. Közi. 1984. 3. - .• Az árvízi hurokgörbe. Hidrológiai Közlöny, 1984 8. -: Rejtett tetözésű, imaginárius folyami árhullámok. Hidr. Közi. 1997. 5. Vágás I. - Simády B.: Az árvízi előrejelzés fejlesztésének Szegeden kialakított módszerei és eredményei. Vízügyi Közlemények, 1983. 3. A kézirat lezárva: 1999. december 24. VÁGÁS ISTVÁN mérnök, a műszaki tudomány doktora, címzetes műszaki egyetemi tanár, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője. Propagation of the peak flood level on rivers Vágás, I. Abstract: Peak levels and streamflow rates of flood waves are propagateon natural rivers at velocities other than the mean velocity o f flow in the bed. The peak travels in the majority of cases slower than the flow, but in certain cases it may propagate upstream. The factors controlling propagation include the changing surface slope in the river, further the backwater, or drawdown caused by tributaries in the recipient. For this reason the propagation velocity of flood peaks should be regarded as a particular function of the widely scattering hydrologic and hydrologic.statistic parameters, rather than of the constant and permanent conditions of the river. Keywords: Flood wave, velocity of flow, peaking, peak propagation velocity.
