Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
1. szám - Marton Lajos–Szanyi János: A talajvíztükör helyzete és a rétegvíz termelés kapcsolata Debrecen térségében
4 HIDROLÓGIAI K. OZ LÓ N Y 2000. 80. ÉVF. 1. SZ. Debrecentől D-re Mikepércs-Derecske, Hosszúpályi környezetében. Mivel a geológiai és morfológiai paraméterek önmagukban is randomizált változók, a csapadékmennyiség sztohasztikus komponense mellett még ez a jelleg is nehezíti a talajvízállás-változások okainak felismerését. A talajvíz szintjét általános esetben a hidrológiai elemek, ezen belül a csapadék mennyisége (ennek éves és sokéves eloszlása), a beszivárgás és párolgás (evaporáció, transzspiráció) mértéke, továbbá a talaj- és a topográfiai viszonyok határozzák meg. 900 A hidrológia egyik alaptétele, hogy a talajvíz szintje a sokévi átlagot tekintve nem változik, ha nem befolyásolják hidrológiai elemeken kívüli hatások. Rövid távon belül azonban jelentős ingadozások vannak a hidrológiai paraméterek időbeli mértékének különbözőségei miatt. A meteorológiai és talajfizikai adottságok által megszabott dinamikus egyensúlyi szint helyzete befolyásolja a párolgás és a beszivárgás mértékét (Juhász, 1987, p. 567). Az erre vonatkozó adatok szerint 5 m alatt a párolgás, 7 m alatt a beszivárgás gyakorlatilag figyelmen kívül hagyható (Rétháti , 1974, p. 184). I Téli félév (X-lll) • Nyári félév (IV-IX) en m <N CO O <J> Ol o> m <J) C7> O) O) 1. ábra. Az éves csapadékösszeg idősora 1929-1997 között Debrecen (Tudományegyetem) állomáson o>ao>o>a>o)o>o>c»3)o> a>o>o>o>o>o>a> 2. ábra. A téli és nyári félév csapadékának eltérése a sokévi átlagtól Debrecenben 4. A talajvízállások menetgörbéje A téli félévben lehullott csapadéknak meghatározó a szerepe a talajvízkészlet növekedésében. A párolgás a téli félévben viszonylag kismértékű. Az Alföldön kedvező beszivárgási viszonyok és közel sík felszín esetén az évente tározódó csapadékmennyiség átlaga 140-180 mm, ha a talajvízszint 1-4 m mélységben helyezkedik el, és 100-120 mm, ha ennél mélyebben mozog (Rétháti 1975. p. 191). Megkíséreltük kimutatni a téli félév csapadéka és a figyelőkutakban mért talajvízszintek közötti kapcsolatot. Előrebocsátjuk, hogy nem végeztünk részletes hidrológiai elemzést, csupán a tendenciákat kívántuk kimutatni. Képeztük a téli és nyári félévi csapadék átlagtól való éves eltéréseinek kumulatív görbéit, az eredmény a 3. ábrán látható. Ezeket az eltéréseket használjuk fel a talajvízszintek és a csapadékmennyiség közötti kapcsolat kimutatására. Feltűnő az ábrában, hogy a téli és nyári eltérések összegeződése ellenkező irányú 1961-64, valamint 1951-54 között. Az éves adatokból a következő évi emelkedést vagy süllyedést számítottuk a szabad hézagtérfogat figyelembe vételével (ezt példánkban 20 %-nak vettük fel). Nézzük meg ezek után, hogyan követi a figyelőkutak sokévi vízjárása az előbbiekben számított elméleti - a párolgást, az aszályos nyári félévek és a dinamikus egyensúlyi talajvízszint hatását elhanyagoló - tendenciát. A 4. ábrán az 1929-től a téli csapadékból számított változási kumulatív görbe alatt megrajzoltuk a Bocskaikert-181 és a Nyíradony-192 figyelőkút mért menetgörbéit, az előbbi 8 km-re északra, az utóbbi 24 km-re ÉK-re van a Debrecen II. vízműtől. A talajvíz emelkedésének kumulatív görbéjét
