Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

1. szám - Szító András: Az Örvényesi-, Aszófői- és Szőlősi-Séd árvaszúnyog faunája, a fauna szezonális dinamikája, biomasszája, diverzitás értékei

41 Az Örvényesi-, Aszófői- és Szőlősi-Séd árvaszúnyog faunája, a fauna szezonális dinamikája, biomasszája, diverzitás értékei Szító András Haltenyésztési Kutató Intézet, 5540 Szarvas, Anna-liget 8. Kivonat: Az Aszófői-, a Szőlősi-, és az Örvényesi -Séd árvaszúnyog faunáját vizsgáltuk májustól- októberig. Az Aszófői-Sédben három, a Szőlösi-Sédben 9, az Örvényesi-Sédben pedig 7 árvaszúnyog faj lárváit találtuk meg. A környezettel szemben valamennyi tág törésű, alkalmazkodó képes faj volt. Az előkerültek közül 12 faj a Balatonéval közös volt, ami a két élőhely típus kölcsönhatására utalt. A fajok lárváinak egyedsűrűsége mind a három patakban a torkolatvidéken volt a legnagyobb, és a forrásvidéken a legkisebb. A fajok száma ugyanígy alakult. Az egyes fajok lárváinak egyedsűrűsége és biomasszája is májusban volt a legnagyobb. A diverzitás értékek alapján a vizsgált élőhelyek egyedsűrűsége messze elmaradt az elméletileg lehetségestől. A hazai faunára új fajokat nem találtunk. Kulcsszavak: folyóvizek, patakok, makrozoobentosz, árvaszúnyog, biomassza, diverzitás Bevezetés A vízi élőhelyek környezetváltozásait érzékenyen viszszatükröző számos fajt ismerünk. Ezt a tulajdonságot már egyre több állatcsoportra jellemzőként ismerjük, és éppen ezért nagy részük jól használható a legkülönbözőbb hatások érzékelésére. A vizek üledékében élő vtzirovar-lárvák közül az árvaszúnyog fajokat (Chironomidae) ma már kiterjedten használják monitorozásra populáció- életközösség- és ökoszisztéma szinten, továbbá laboratóriumi és szabadban végzett toxikológiai teszteknél. A különböző élőhelyek szaprobiológiai minősítésében alapvető szerepük van az árvaszúnyog fajoknak, de megítélésük a vízi élőhelyek monitorozásában is hasonló (Cushman, 1984; Frank, 1983; Rosenberg, 1991; Szító, 1994). A Balaton élővilágának faunisztikai és ökológiai feltárása napjainkra is áthúzódó feladatunk. Célunk tehát a Balatont tápláló kisvízfolyások árvaszúnyog faunájának feltárása, annak a munkának a folytatása, amelyet Bérezik (1968) elkezdett. Célunk volt, hogy megállapítsuk, mely fajok közösek a Balatonnal, és van-e ökológiai folyosó szerepük ezeknek a kisvíz-folyásoknak is? SilliiMI 1. ábra: A mintavételi helyek Anyag és módszer Az Aszóföi-, az örvényesi- és a Szőlősi-Sédből vettünk üledékmintákat 1997-ben a vegetációs idő elején, közepén és végén (V. ábra). A mintavételek a patakok forrásvidékén, középső szakaszán és a torkolatvidékén történtek május 10-én, június 3-án és október 12-én nyeles hálóval, amelynek szembősége 250 (ím volt. A helyszínen ugyanilyen sűrű hálón mostuk át a mintákat. További feldolgozáshoz 80 %-os alkoholban konzerváltuk. A biomassza becsléshez az állatokat szárítószekrényben 105 °C-on 12 órán át tömegállandóra szárítottuk és 1 |ig pontossággal mértük. Az értékeket m

2-re vetítettük. Az állatok meghatározásához különböző szakkönyveket használtunk {Bíró, 1981; Fittkau, 1964; Hirvenoja, 1973; Pinder és Reiss, 1983). Eredmények Egyedsűrűség Az Aszófói-Sédben májusban csak két árvaszúnyog fajt találtunk. A Chironomus annularius tág tűrésű, állóvagy lassan áramló vizet kedvelő faj. A torkolatvidéken csaknem 2000 egyede volt m

2-enként. A Macropelopia nebulosa nevű faj lárvái ragadozók. Legnagyobb egyedsűrűségben szintén a torkolatvidéken találtuk, de nem érte el az 500 egyedet m

2-enként. 2. ábra: Árvaszúnyog fajok lárváinak átlagos egyedsűrűsége a vizsgált patakokban (1997.)