Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
1. szám - Keindl József: A Szigetközről – saját lakói
38 HIDROLÓGIAI K. OZLÓNY 2000. 80. ÉVF. 1. SZ. beleöltek a beruházásba, akkor fejezzék be. A következő indok jellemzi a helyiek hangulatát, fásultságát és akaratát ,Azért építsék meg, hogy legyen vége ennek az egésznek". Sokan úgy gondolják, hogy ez gazdaságilag lendít az országon, és energetikai szempontból sem jelentéktelen {Szükségünk van áramra! Amit itt megtermeltünk volna, azt most megvesszük ."). Vannak, akik szerint, ha megépítik a nagymarosi létesítményt, akkor talán lebontják a dunacsúnyi műtárgyakat, és a Duna kormányzása ismét a magyarok kezében lesz. Többen úgy ítélik meg, hogy ez javítana Szigetköz vízrajzán, és akkor ismét „olcsón" tudnak öntözni a kertben. Néhányan úgy vélik, hogy Európa előbb-utóbb kötelezni fogja Magyarországot az erőmű megépítésére. Természetesen a BNV-t ellenzők véleményére is figyelni kell. Ok azonban nincsenek igazán összhangban egymással, sok közöttük az eltérő vélemény. A vélemények különbözősége miatt nem lehet őket összehasonlítani, vagy egy-egy általuk adott feltételezést bizonyítani. Az egyik interjú-alany szerint „mindenki ellenzi", hogy megépüljön a BNV (pedig, ha megkérdezné szomszédjait, akkor megtudhatná, hogy ez nem így van). További vélemények a vízlépcsőt ellenzők részéről: az építkezés gazdaságtalan, túl sokba kerül, és inkább a tiszai töltéseket kellene biztosítani. Jó lenne számokkal bizonyítani a megépítés költségeit, s nemcsak ideológiákat gyártani a kérdésről. Az egész kérdőív sorozatban, erre az egy kérdésre adták a legtöbb „nem tudom" választ, de azt általában mindig meg is magyarázták. Mivel a szigetköziek messze laknak Nagymarostól, nem tudják felmérni az ottani viszonyokat, s nem tudják eldönteni, hogy ez nekik jó lenne-e, és segítene-e Nagymaros Szigetközön. Ezt bizonyítja egy elhangzott dunaremetei vélemény. "Ha használ Szigetköznek, akkor építsék meg a nagymarosi vízlépcsőt, ha nem használ, akkor felejtsék el" Volt olyan vélemény is, hogy csak akkor építsék meg, ha azt szakemberek végzik majd. Többen nem tudtak dönteni a gazdasági és a természetvédelmi indokok közt. A helyiek véleménye szerint Szigetköz sorsa jórészt eldöntött tény. Nincs rá esély, hogy az „eredeti állapot" visszaálljon. A vita tárgya az, hogy legalább minimálisan beavatkozzanak-e a jelenlegi állapotokba, vagy sem, amelyet a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer megépítése jelentene. Elképzelhető, hogy ez országos szempontból akkora környezetvédelmi presztízs-, politikai- és egyéb károkat okozna, hogy makrogazdasági szempontból nem lenne kifizetődő. A szigetköziek viszont itt élnek, nekik vízre lenne szükségük, ha kell, akár a BNV által is A "helyi" és a "fenti" érdekek erősen és ellentétesen működnek. Akik helyben laknak, azoknak az a fontos, hogy a Szigetköz helyzete javuljon. Ez kétféle módon lehetséges. Az egyik módja, hogy a szlovákok beismerik, hogy hibáztak és lebontják a dunacsúnyi duzzasztójukat. KEINDL JÓZSEF (Ennek kicsi az esélye). A másik, hogy megépítik Nagymaroson a vízerőművet, mert az talán valamit segít. Az ellentét ott van, hogy amíg az országos érdekek a gazdasági és politikai oldalát nézik a dolgoknak, addig a helyiek a helyi környezeti szempontokat veszik figyelembe. Az erőmű beruházásának gazdasági részét és megtérülését sokan sokféleképpen kiszámították, de a kapott eredményeket torzították, mert mindkét oldal a maga igazát akarta bebizonyítani - vélik a szigetköziek. Annak nincs esélye, hogOly a hágai bíróság a dunacsúnyi víztározó, illetve a bősi erőmű lebontására kötelezze a szlovákokat. Összegzés A szigetközi emberek gyorsan alkalmazkodtak az új körülményekhez. Némi romantikus visszavágyódás megmaradt a régi, természetes állapotok visszaállítása iránt, de ez úgy tűnik, inkább a szabadidős programokhoz kötődik, és nem annyira a megélhetéshez. Még a nyugdíjas halász is azt mondta, hogy neki azért fáj az elterelés, mert azóta nincs hal a Dunában, és nem tud horgászni. Tehát nem az zavarta, hogy leállították a hajóközlekedést, hanem az, hogy mint nyugdíjas, hiába megy ki a horoggal, nem fog semmit. Az őslakosok sokkal inkább nosztalgiából, semmint megélhetési szempontokból szeretnék a régi állapotokat visszaállítani. A károkért meglepő módon a környezetvédőket teszik felelőssé. Úgy érzik, hogy ők akadályozzák a vízügyiekét, abban, hogy a Szigetköz mellékágrendszerének vízpótlására megoldást adjanak. A többség a vízügyiek politikáján belül is BNV-ben hisz, annak ellenére, hogy a szakemberek tudják, hogy az nem duzzasztana vissza a Szigetközig. Valóban süllyedt a Duna vízszintje, és ebből ténylegesen nagyon sok esztétikai és környezeti kár keletkezett. A megoldási javaslatok absztrakciók, elképzelések, amelyeket a lakosok nem tudják előzetesen ellenőrizni. Konkrét, tapasztalati értékeléseik viszont egybeesnek a vízügyiekével. A lakosok alkalmazkodása annyira gyors, hogy 10-15 év múlva akár el is felejtik a régi állapotokat, és alkalmazkodnak az új viszonyokhoz. A Szigetköz jelenleg már csak több vizet akar. A környezetvédők „igazságot" akarnak. A politikusok szlovákmagyar kompromisszumot akarnak. A vízügyiek beruházásokat akarnak. Az Európai Unió olyan Magyarországot akar, amelyik hajózhatóvá teszi a Dunát, védi a környezetet, és betartja a nemzetközi szerződéseket. Az is kérdés, hogy csak magát az EU hármas követelményét meg lehet-e valósítani. Ha az összes szándékot figyelembe veszszük, ma még kizártnak láthatjuk a megegyezést Csak remélni lehet, hogy az érdekek és a vélemények az idők folyamán közelednek egymáshoz, és értelmes - a Szigetköznek is hasznos - kompromisszum születhet belőlük. A kézirat beérkezett: 1999. október 1. Környezetgazdálkodási agrármérnök, a NAPKAPU Bt. ügyvezető igazgatója. From the "Szigetköz" region: the inhabitants Keindl, J.
